Itt az újabb példa arra, mennyire pazarló az állam tankönyvpiaci jelenléte. 2014-ben jelentették be, hogy elkészültek az új, tartós tankönyvek, és az induló tanévben már azokat használhatják a gyerekek. A  "tartalmi, módszertani és technológiai szempontból is újnak számító tankönyveket 4,6 milliárd forintból, európai uniós támogatás segítségével fejlesztették ki" – számolt be akkor az Origo. 

Ötvenféle tankönyv jelent meg, amiből 1501 iskola 862 ezer példányt rendelt. Czunyiné Bertalan Judit akkor elégedetten nyugtázta, hogy a tankönyvek többségét önköltségi, kötetenként 350-400 forintos áron tették elérhetővé, ezért "a szülők számára megfizethető, minőségben és tartalmilag tekintve tartós, az árnál jóval többet tudó tankönyvet kapnak meg" a szülők, a diákok, és az állam is spórol.  A korábbi államtitkár úgy számolt, a központi költségvetés egymilliárd forintot takarít meg, a szülők pedig 500 milliót. Rétvári Bence államtitkár annak idején azt nyomatékosította, hogy a tankönyvek családok generációját szolgálhatják majd ki.

A NER generációi

A generációk két és fél évig tartottak, most jelentette be Czunyiné utódja, Palkovics László államtitkár, hogy beszüntetik a tartós tankönyveket, mégpedig a szülői visszajelzések miatt. A probléma az, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A kormány ennek nyomán hozta meg döntését, hogy ne terheljék feleslegesen a szülőket.

A tartós tankönyvekénél már az is kérdés volt, hogy az első kiadások után mi lesz az átdolgozásokkal, hiszen a tanárok visszajelzése alapján ez szükségesnek látszott. A tartós tankönyvek ellen már 2016-ban aláírásgyűjtés indult, a Meixner Pedagógiai Egyesület kezdeményezésében, a téma a köznevelési kerekasztalon is előjött. Ekkor született a döntés, hogy 2016-ban már nem volt kötelező a tartós tankönyvi besorolás – de már 2015-ben voltak gondok velük.

Most pedig hivatalosan is vége a tartós kalandnak, az új tankönyvcsaládról egyébként azt állította az állam, hogy a korábbi, sokszereplős tankönyvpiaci könyvekhez képest kül- és beltartalomban is tartós könyveket kap a szülő és a diák.

Csak nem akar összejönni az a fránya atlasz

Adódik a kérdés, hogy miért nem korábban modellezték az első két évfolyamon, és hogy kinek a kudarca az, hogy ez a 4,6 milliárdos EU-s forrás ilyen sorsra jutott, de megszokhattuk, hogy a kormány tankönyvfronton nem szokott racionálisan dönteni. Részletesen végigvettük a folyamatokat, ahogy a kormány megszüntette a tankönyvpiacot, ahogy kizárta a régi kiadókat azáltal, hogy az Emmi nem írt ki tankönyvpályázatokat a főbb területekre, és beszáll EU-s pénzekkel megtámogatva gyártóként, óriási árelőnyben, miközben a tankönyves cégek nem nagyon nyernek el EU-s pályázatokat.

"Szívlapáttal szórjuk ki a pénzt az ablakon" – értékeli Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének elnöke az állami tankönyvfejlesztés hatékonyságát. A tankönyves magáncégek jóval hatékonyabban használják fel a forrásokat, mint az állam, ráadásul amikor egy tankönyv megkapja az engedélyt, az utána öt évig érvényben van. Ellenben az állam kísérleti tankönyveket dolgozott ki horribilis pénzekért, amelyeket évről évre átdolgoznak további pénzekért – pl. az atlaszok ebben az évben a harmadik átdolgozáson esnek át, mert eddig valahogy "nem jött össze".

Felelőst találni pedig a legnehezebb: az OFI megszűnt, feladatait részben az Emmi vette át, ott pedig nem találni tartalomfejlesztési felelőst, legalább is Keresztynek nem sikerült, amikor a minisztériumhoz fordult. A tankönyves szerint rengeteg probléma van még ezen túl is a tankönyvrendszerben, pl. nem érvényesül a szabad tankönyvválasztás elve, de mivel a tiltakozók hangja nem elég erős, nincsenek következmények. A következő nagy döbbenet 2018. augusztus 31-én lesz, amikor lejárnak a magánkiadók tankönyveinek engedélyei, és a tankönyvjegyzéken nem marad más választás, mint a kísérleti, állami tankönyv.