Gulyás Gergely szerint azok, akik tiltakoznak a Soros nevének kétértelműségére építő disznós fotó ügyében, szándékosan félremagyarázzák a kép tartalmát.

Tegyünk úgy, mintha elhinnénk, hogy a Fidesz frakcióvezetője komolyan nem érti, vajon miért is állt ott, a disznón látható feliraton három felkiáltójel, a csupa nagy betűvel abszolvált mondat után („Ő VOLT A SOROS!!!”). Vajon mire akarták ezekkel felhívni a figyelmet a felirat alkotói? Továbbá hogy a jásziványiak miért is épp a Soros-kampány idején és miért is éppen egy politikusnak küldték el a fotót, ahelyett, hogy egyszerűen beragasztották volna a Disznóölés Nagy Kalendáriumába. Szóval vegyük úgy, hogy Gulyás valóban képtelen volt dekódolni a kép mindenki más számára (antiszemita fejjel aztán kiváltképp) könnyen megfejthető üzenetét.

Ha azonban ez így van, akkor kénytelenek leszünk felvilágosítani Gulyás Gergelyt arról, hogy milyen mély, európai hagyományai is vannak annak a gondolatnak, amely szerint bizonyos karakteres származási és vallási csoportot – esetünkben a zsidóságét – szoros kapcsolatba lehet hozni a disznóval.

A disznó, mint tudjuk, a legtöbb kultúra hagyományaiban a tisztátalanság megtestesítője. Persze nem mindegyikében, hiszen például a buddhizmuséban a tudatlanság, a lustaság és a falánkság szimbóluma, Kínában az erőszakosságé, Japánban viszont kifejezetten a bátorságé és a hősiességé. Ám a miénk (mint azt éppen ők szokták hangsúlyozni) az a zsidó-keresztény kultúra, amelyben a disznó a tisztátalanságon túl gyakran még az ördögöt is megtestesítette, mint az egyház legfőbb megtámadóját. Ezért, amikor a keresztény egyház a legélesebben rivalizált saját ősével, az egyistenhit megalapozójával, vagyis a judaizmussal, és magától adódott az ezt képviselő népcsoport elleni gyűlöletkeltés, az is magától adódott, hogy a szimbólumok terén a disznó erős jelentését is felhasználja. Így születtek meg a középkorban azok a rézmetszetek is, amelyek a katolikus egyház által szintén gerjesztett vérvád-legendákhoz kapcsolódnak. A zsidókat támadó képek és szobrok külön műfajt hoztak létre, és Judensau („zsidókoca”) névvel terjedtek el, egész Európában.

Egy ilyen kép az egyik frankfurti híd pillérénél lévő torony falán is ott díszelgett, több évszázadon át. Az 1475 és 1507 között keletkezett falikép Simon Trent legendájához kapcsolódik, akit évszázadokon át úgy tiszteltek, mint aki egy rituális gyilkosságnak esett áldozatul. (Végül az egyház megsemmisítette ezt a hazugságot). A frankfurti hídtornyon lévő kép hátterében egy zsidó nő üzekedik egy kecskével (a kereszténységben ez szintén az ördög szimbóluma), az előtérben pedig két zsidó szeretkezik egy disznóval, amelynek csecseiből egy zsidó gyerek is szopik.

Egy 1576-tól származó rézmetszeten nagyjából ugyanez zajlik: ott egy ördög kapacitál egy zsidót, hogy lépjen szexuális kapcsolatba egy disznóval, miközben egy másik zsidó ezt már buzgón gyakorolja is.

A legismertebb Judensau azonban az a dombormű, amely Luther városában, Wittenbergben került fel a Városi Templom falára, 1305-ben, és a mai napig ott látható. (Az idén egyébként keresztény összefogással mozgalom indult a levételéért, Wittenberg 2017 címmel.) A köznyelvben zsidódisznó volt a neve. 1543-ban maga Luther is szeretettel emlékezett meg erről, egy könyvében (Vom Schem Hamphoras, 1543). Ezt írta a domborműről:

„Itt, a templomon Wittenbergben van egy kőbe vésett disznó. Alatta süldő disznó és zsidók fekszenek, akik szopják a tejét. A disznó mögött egy rabbi áll, ő egészen ráhajol a disznóra, felemeli a jobb lábát és a disznó farka alá mereszti a tekintetét: a Talmudját nézi, mintha aprólékos pontossággal valami különlegeset olvasna; bizonyára onnan szedik ezt a Shemhamphorasukat.” (A „Shemhamphoras” egy héber kabbalisztikus kifejezés, a „Shem Hamephoris”, magyarul „Kimondhatatlan Név” (vagyis Isten neve) felirat gúnyos eltorzítása.)

Kétségtelen, hogy a középkori dombormű minden részletre kiterjedő alaposságához nem érhet fel a „megperzselt disznó felirattal kontra vihorászó jásziványiak” elnagyolt képe, ám mivel a koncepció lényege azonos (legyen egy zsidó szorosan összehozva egy disznóval), a kompozíció üzenete így is teljesen egyértelmű.

Ezért semmi értelme úgy tennünk, mintha elhinnénk, hogy Gulyás ezt tényleg nem érti. Érti ő, csak hozzá még azt is érti, hogy miért olyan fontos számukra most az abszurditásig fokozott sorosozás. És hogy ennek oltárán még azt a képet is megéri nekik feláldozni, amelyben náluk nagyobb barátja nincs is, sem a zsidóságnak, sem Izraelnek, sem általában a megtámadottaknak. Ezért Gulyás most is elmondta az obligát mondatot arról, hogy „A Fidesz védelmére mindenki számíthat, akit hite, meggyőződése és különösen származása miatt bármilyen alaptalan támadás ér”. Ám miután épp most védte meg az antiszemitákat, a mondata velejéig hamis.

Viszont mi legalább világosan látjuk, hogy ma már végképp nincs olyan helyzet, amelyben bármiféle elv képviselete felülírhatná náluk az üres és cinikus hatalmi taktikázást.