De miért jön be annyira Putyinnak Orbán?

A Brüsszel ellen vívott magyar „szabadságharc” egyre fontosabb frontjává válik az Oroszországhoz fűződő viszony alakulása. Miközben a nyugati államok – különösen az után, hogy Moszkva 2014-ben bekebelezte az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, majd felfegyverezte a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadár erőket – mind ritkábban találkoznak a vezető orosz politikusokkal, Magyarország látványosan javítja a kétoldalú kapcsolatokat. Ez utóbbi intenzitását mutatja, hogy Orbán Viktor 2010 óta hétszer folytatott kétoldalú tárgyalást Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, s 2014 óta már négyszer találkoztak.

A már-már testvéri viszony bizonygatása mindkét félnek jól jön: Putyin az ottani közvéleményének és a világnak is megmutathatja, hogy nem egységes az EU Oroszország-politikája, míg a Brüsszellel több fronton is harcban álló Orbán-kormány a Putyin- barátsággal is sugallhatja, hogy van élet az EU-n túl is. Budapest gyakran kedélyeskedve nyilatkozik az orosz ügyekről. Júniusban Szijjártó Péter külügyminiszter, aki nem szokott a szomszédba menni, ha keménykedni kell, feltűnően visszafogott nyilatkozatot adott az RT orosz tévéállomásnak. Amikor ugyanis a riporter már másodszor kérdezte, van-e olyan, amit nem szeret Oroszországban, ezt válaszolta: „Nem vagyok orosz állampolgár, miért kellene kommentálnom az önök belpolitikai ügyeit? Én csak egy kis országot képviselek, az önök országa nagy. Hogy nézne ki, ha kioktatnám önöket?”

Putyin-ellenes tüntetés a Citadellánál. Hív Európa

Reviczky Zsolt

Az orosz állami tulajdonban lévő RIA hírügynökség kommentátora augusztus közepén elárulta, hol van a nyugati nagyhatalmak és Oroszország között lévő „kis országok” helye. Irina Alksznisz szerint Moszkva a múlt évtized közepe táján felhagyott azzal, hogy különféle adományokkal megvásárolja a körülötte lévők lojalitását, s azóta keményen odacsap azoknak – például Grúziának vagy a balti államoknak –, amelyek megsértették Moszkva érdekeit. Szerinte a világ arrafelé tart, hogy az olyan nagyhatalmak, mint a fejlett nyugati országok vagy Oroszország, végül kiegyeznek egymással, míg a köztük lévő országok lesüllyednek. „Az új kor jellemzője, hogy nemcsak egyes társadalmi rétegek süllyednek el, hanem egész országok és régiók is. Kelet-Európára az vár, hogy része lesz a fejlett civilizációk közötti halott övezetnek” – olvasható az Oroszország nem lesz jó: szomszédjainkra szörnyű jövő vár című cikkében.

A magyar–orosz viszony annak ellenére is mélyül, hogy ezt sem a gazdasági kapcsolatok kiterjedtsége, sem pedig a történelmi hagyományok nem indokolnák. „Az importenergia mintegy hatvan százaléka továbbra is Oroszországból érkezik, a gáznál ez az arány 80-82 százalékos, a helyzet azonban jelentősen megváltozott az utóbbi években. A gázellátó infrastruktúra annyit fejlődött ugyanis, hogy ma már komolyabb üzemzavar esetén is el tudnánk látni magunkat Nyugat felől is” – mondta a HVG-nek Holoda Attila energetikai szakértő, egykori energetikai helyettes államtitkár. Szerinte, részben az amerikai palagáz- és cseppfolyósföldgáz-forradalom miatt is már túlkínálat van az európai gázpiacon.

Holoda információi szerint a kétoldalú tárgyalásokon újra napirendre került a néhány évvel ezelőtt egyszer már eltemetett Déli Áramlat gázvezeték ügye. „Az oroszok nem szeretnék elveszíteni azt a lehetőséget, hogy a Balkánt és Közép-Európát saját maguk lássák el” – mondta a szakértő. Hozzátette: amikor Szijjártó Péter július végén Szentpéterváron járt, és aláírt egy szerződést Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgatóval, az is arra utalt, hogy közelebb került a megállapodás a Déli Áramlatról.

A magyar–orosz külkereskedelmi kapcsolatok sem kiemelkedőek. Bár 2017 első harmadában az Oroszországba irányuló magyar kivitel elérte az 550 millió eurót, ez arányában eltörpül a magyar összexporthoz képest, amit az idei év végére a kormány 100 milliárd euró körülire vár. Ez pedig azt jelenti, hogy Oroszország részesedése éves szinten legfeljebb két százalék körül alakul. Jellemző, hogy a magyar export 32 százaléka Oroszországba tavaly a stratégiai cikknek még jóindulattal sem nevezhető zöldborsókonzerv volt – amire nem vonatkozik az EU-s mezőgazdasági termékekre 2014-ben bevezetett orosz importtilalom. Bár a hivatalos becslések szerint Magyarország 6,5 milliárd dollárt veszített a Krím annektálása után Moszkva ellen hozott EU-szankciókra válaszként bevezetett orosz importtilalom következtében, a szakértők kétsége vonják ezt a számot. Már csak azért is, mert a teljes oroszországi célú magyar mezőgazdasági export nem ért el ekkora értéket, s a bojkott miatti kiesést az is csökkentette, hogy ezeknek a termékeknek a jó részét más megvásárolta.

A paksi atomerőmű. Titkolt részletek

Túry Gergely

A magyarországi orosz, illetve az oroszországi magyar beruházások összértéke – egy-egy milliárd dollár – sem jelentős nemzetgazdasági szinten. Oroszország – legalábbis Veronyika Szkvorcova egészségügyi miniszter és a kétoldalú gazdasági együttműködési bizottság társelnöke szerint – az energetikai infrastrukturális nagyberuházások, valamint a közlekedés, az építőipar és a turizmus területén szeretné kiaknázni a lehetőségeket.

Miközben a történelmi-kulturális hagyományokkal is nehéz lenne magyarázni a magyar kormány nagy oroszbarátságát – a múltban a pánszlávizmus miatt főként Csehországban és Szlovákiában voltak megértőek a nagy testvér iránt –, a legújabb felmérések, például a Political Capital tanulmánya szerint a közép-európai térségben Magyarország az, amely a leginkább megengedi az orosz propagandát. Míg Csehországban 40-50 nyíltan oroszpárti internetes portál, illetve blog működik, addig magyar nyelven ez a szám a százhoz közelít. Ugyancsak Magyarország az, ahol a közszolgálatinak mondott állami tévéadók a leginkább hajlamosak arra, hogy kritika és ellenőrzés nélkül átvegyék az oroszpárti propagandaoldalak anyagait.