Joakim Medin svéd szabadúszó újságíró, tudósított Szíriából, Irakból, Hondurasból és Libanonból is, 2014 októberében ő volt az utolsó külföldi újságíró, aki elhagyta a kurd Kobani városát, amikor az Iszlám Állam támadásba lendült. Megjárta a szír rezsim börtönét is, most pedig Magyarországról és Orbán Viktorról jelent meg könyve, Orbánisztán – Félelem és undor az illiberális Magyarországon címmel.

Joakimmal először Pécsen találkoztam, amikor a városban is kitört a Soros-pszichózis a kampány kellős közepén. Civilekkel beszéltünk, ő is, én is arra próbáltunk rájönni, hogyan terítette be a Soros- és civilellenesség az országot. Akkor már a célegyenesben járt a könyvével és meglepően képben volt a magyar helyzettel, kiderült: hat éve jár Magyarországra. Elmondta, a kezdetektől tudósított a menekültválságról, és Irakban járt éppen, amikor először hallott a kormány Soros-ellenes kampányáról.

Joakim Medin

Orbán egyike azon európai vezetőknek, akik a legsikeresebben használták fel a menekültválság és az Iszlám Állam okozta félelmeket, hogy saját politikai támogatottságukat növeljék. Azért döntöttem el nagyjából egy évvel ezelőtt, hogy könyvet írok róla, hogy elmagyarázzam, hogyan függ össze a Soros-kampány, a menekültválság és a civilellenesség, illetve mindez hogyan hat a demokrácia állapotára

– vázolta motivációját Joakim.

Minek nevezzelek?

Amikor szóba hozom Bozóki András egyik tanulmányát, amiben a korábbi miniszter, a CEU mostani professzora arról ír, hogy Magyarország egy kívülről korlátozott hibrid rezsim, Joakim félbeszakít, ne is ecseteljem tovább, ismeri a szöveget. Szerinte a politológusok ma nagy bajban vannak akkor, amikor néven kell nevezni a mai magyar rendszert, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy a liberális demokrácia hatalmas nyomás alatt van. „Ezzel együtt pedig Orbán felépíti a saját maga rendszerét, nevezzük azt bárhogy.”

Az egyelőre csak svéd nyelven megjelent könyvében (de készül az angol fordítás is) megszólalnak a kormányzati szereplők is, Joakim több interjút is készített Kovács Zoltán kormányszóvivővel, illetve kormánybarát akadémikusokkal, elemzőkkel is beszélget.

Az eddig megismert részletek alapján az író sokat foglalkozik a magyar félelmekkel, nem véletlenül. „A könyvemben hosszan érvelek amellett, hogy ma Magyarországon miért növekszik napról napra a félelem – és a gyűlölet is.” Azok az ellenzéki beállítottságú emberek, akikkel beszéltem, sokszor mély gyűlölettel és félelemmel beszéltek a kormányzó pártról és annak támogatóiról, de ez a fordított esetben is igaz. „Az egyik oldalról senki nem mer mondani vagy posztolni semmit, mert félnek a munkahely elvesztésétől, másrészt a kormány is sikeresen terjesztette az idegenektől való félelmet.”

Az Orbán-hatás

Elmesélt egy történetet arról, amikor beszélt egy idős falusi emberrel, aki még soha nem találkozott menekülttel, de annyira félt tőlük, hogy hiába volt világéletében MSZP-szavazó, most a Fidesznek adta a voksát.

Joakim Medin

A félelem és a gyűlölet kettéosztotta Magyarországot.

Amikor arról kérdezem Joakimot, ő mit tapasztal Nyugat-Európában, amikor Magyarország kerül szóba, azt mondta, sokan, elsősorban a szélsőjobb, menekültellenes oldalon példaként tekintenek Orbánra és rendszerére, de azért többen vannak olyanok, akik látják, mi történik itt. A sajtószabadság leépülése, a civilek elleni támadások, az emberi jogok háttérbe szorítása – ők világosan kimondják, Magyarország Orbán illiberális laboratóriuma lett, mondja Joakim. Ráadásul érezhető, hogy van egyfajta Orbán-hatás is Európában, trendteremtő volt szélsőséges menekültellenességével.

Megkérdeztem, hogy látja, fog-e változni valami Magyarországon a közeljövőben. „Orbánnak semmi oka arra, hogy változtasson a politikáján és a retorikán, ezért Magyarország 2022-re nagyon megváltozhat akár 2018-cal, akár 2014-gyel összehasonlítva. Nagy kérdés, hány ellenzéki párt marad addigra.” Joakim szerint azonban sokkal nagyobb veszély, hogy nem az ellenzéki pártok, hanem a fiatalok tűnnek el, sok magyar barátjától hallotta, hogy a választások óta azt tervezi, elhagyja az országot.

Kis követ

Könyve a múlt héten jelent meg, a svédországi sajtónyilvános bemutatóra pedig elment néhány ott lakó, Orbánnal szimpatizáló magyar mellett a nagykövetség egyik munkatársa, Győri Péter helyettes konzul is. Joakim elmondása szerint a kinti magyarok hangosak voltak és agresszívan viselkedtek, többen bekiabálva szarozták le a könyvet.

Győri Péter

Joakim Medin

Aztán Győri ragadta meg a mikrofont és arról beszélt, hogy az összes következtetésem hibás, a könyvem is az. Az EU kvótamenekültjeiről beszélt, meg arról, hogy a menekültválság idején Magyarország megvédte az uniót. Külön hangsúlyozta azt is, hogy a Soros-kampány nem antiszemita.

Győri hosszan beszélt a mikrofonba, de ahelyett, hogy kérdéseket tett volna fel, inkább csak egy hosszú nyilatkozatot olvasott fel, felmondta, amit szoktak. „Végül a kiadómnak kellett elkérni tőle a mikrofont. Kényelmetlen légkört teremtett ez a közjáték és a sok dühös bekiabálás a bemutatón, volt olyan résztvevő, akire azért tettek megjegyzéseket ott, mert zsidó.”

Joakim hozzátette, a bemutató végén Győri az utolsók között volt, aki elhagyta a helyszínt, sokat beszéltek négyszemközt, a helyettes konzul azt tanácsolta az újságírónak, a következő néhány évben inkább ne írjon Magyarországról. „Szerinte az a könyvem nagy hibája, hogy nem beszélek magyarul, azt mondta, ő sem ír könyvet Svédországról, ugyanis nem tud svédül. Azonban én bátorítottam, tegye meg, fontos, hogy megtudjuk, külső szemlélők mit látnak az országunkból.”

Cikkünk megjelenése után megérkezett szerkesztőségünkbe a külügyi tárca hozzászólása cikkünkhöz. Ezt változtatás nélkül közöljük:

„Győri Péter elsőbeosztott a hozzászólásában a Magyarországgal kapcsolatban elhangzott valótlan állításokra reagált, helyesen járt el, ez a dolga. Mintegy 2-3 percet beszélt, mielőtt kivették a kezéből a mikrofont, ez ellen nem tiltakozott. A magyar sajtóban megjelent tájékoztatások hitelességével kapcsolatban megjegyezzük: Győri Péter kiválóan beszél svédül, a svéd nyelven lezajlott rendezvényen is svédül mondta el gondolatait, továbbá a könyv szerzőjével is svédül társalgott.”