Orbán Viktor csalhatatlan kormányfő, ezt nem más állítja róla, mint ő maga. Ezért aztán a miniszterelnök akkor sem tévedett a tárcavezetők kiválasztásánál, ha később kiderül a teljes alkalmatlanságuk. Orbánnál azonban elválik a kommunikáció a hatalom gyakorlásától. Míg kifelé fenntartja annak látszatát, hogy történelmi távlatokban is példamutatóan stabil kormány élén áll, házon belül nem sokat habozik, ha a túlságosan ambiciózusokat kell eltávolítani, az alkalmatlanokat büntetni és a strébereket megjutalmazni. Sehol sem látható jobban Orbán személyzeti politikája, mint Palkovics László és minisztériuma felemelkedésén Kásler Miklós és a humántárca kárára.
A miniszterelnök Réthelyi Miklós után másodszor tett kísérletet arra, hogy orvosra, ám politikai értelemben nyugdíjaskorú újoncra bízza az Emberi Erőforrások Minisztériuma név (Emmi) alatt futó kísérleti laboratóriumot, amely minden problémás, hálátlan, pénzt nyelő területet egy fedél alatt tart. Kásler eddigi minisztersége csak a szkíták szemében lehet sikeres, de ők sajnálatos kihalásuk okán nem képeznek választói réteget. Az Országos Onkológiai Intézetből igazolt tárcavezető leggyorsabban épp az egészségügyi államtitkárával veszett össze, és azóta sem talált rá a helyes irányra. Teljes kudarcát mutatja, hogy a magyar állam soha olyan keveset nem költött GDP-arányosan erre az ágazatra, mint az ő minisztersége alatt. A humántárca viszont nem tudja, épp melyik negatív hírt cáfolja, hiszen közben kiderült, hogy augusztus utolsó hetében még 1700 hiányzó tanárt kellene sürgősen pótolni a magyar iskolákban. Az Emmi szerint ez nyáron természetes, ám munkatársunk inkább a pánikot hallotta ki egy fővárosi iskolaigazgató szavaiból, aki az időpont-egyeztetés közben megjegyezte: nem tudnánk-e a találkozóra magunkkal vinni egy fejlesztőpedagógust.
Kásler Miklós. Lenyeli a békát
Vörös Szilárd
Nem csoda, hogy hónapok óta tartja magát a pletyka, hogy az önkormányzati választások után Orbán Viktor rászánja magát a miniszterváltásra. Lázár János visszatérhet, hadd bizonyítsa alázatát a kormányfő iránt a legnehezebb tárcák valamelyikének élén. Ehhez látszólag passzol, hogy a parlament hátsó soraiba száműzött Lázár rövid flört után nemet mondott a hódmezővásárhelyi jelöltségre, mivel a polgármesteri poszt összeférhetetlen lett volna mind a képviselői mandátummal, mind az esetleges miniszteri teendőkkel. A volt kancelláriaminiszter vár tehát tovább, hogy a sorsáról döntés szülessen.
Csakhogy Orbán minden jel szerint talált magának egy Lázárhoz munkabírásában, étvágyában és könyörtelenségében is hasonlító embert, aki azonban a hűségében kikezdhetetlen, és eddig még a vadászkastélyoknak is ellen tudott állni. Egy év után egyre világosabban látszik, hogy Palkovics László lett a negyedik Orbán-kormány erős embere. Gulyás Gergellyel a Miniszterelnökség meggyengült, Kásler alatt pedig az Emmi foszlásnak indult. A Palkovics által megszerzett Innovációs és Technológiai Minisztérium közben új csúcstárcává vált, amely ráadásul ki is szolgálja Orbán vízióját a jövő magyar gazdaságáról, amelyben a felsőoktatási és kutatási feladatokat ellátó intézmények a hazai cégekkel együttműködve nevelik ki a digitális korszakhoz szükséges munkaerőt.
Lázár telivér politikus, aki nemegyszer eljátszott a gondolattal, hová léphetne még feljebb a karrierje során. És az ambíciókhoz erőforrásokban és kapcsolatrendszerben is igyekezett hátországot képezni magának. Palkovics másként határozza meg küldetését, más ambíciók hajtják. Irányítása alatt az Innovációs és Technológiai Minisztérium leginkább olyan, mint egy multinacionális vállalat, amelyben a miniszter-vezérigazgató legfőbb stratégiája, hogy amit csak lehet, maga alá gyűrjön. Az autóipari innovátor még a Balog Zoltán által vezetett Emmi államtitkáraként debütált a kormányban, és a 2014-es ciklus egyik emblematikus feladatát bízta rá a kormányfő: adja a CEU elleni küzdelemhez az arcát, magyarázza el a megmagyarázhatatlant, veszítse el reputációját abban a közegben, amelyhez korábban tartozott. Mindhárom kihívásnak bravúrosan megfelelt. Ahogy Anne Applebaum épp a CEU-n magyarázta el: a de facto egypártrendszerek egyik tulajdonsága, hogy azokat jutalmazzák, akik saját személyes imázsuknak teljes beáldozásával védik a rendszert. Palkovics nem törődött azzal, hogy elismert szakemberből az ország kimagasló egyetemének a hóhéra lett.
Állítólag Orbántól azt kérte cserébe, hogy a következő kormányban önálló felsőoktatási-kutatási minisztériumot kapjon. A kormányfő azonban még egy „záróvizsgához” kötötte a kinevezést: a Magyar Tudományos Akadémiát kellett Palkovicsnak megtörnie, és megfosztania kutatóintézeteitől, ezzel a milliárdos költségvetési források feletti ellenőrzéstől. Csak a munka végeztével kapta meg az innovációs tárca a felsőoktatást. Szeptembertől tehát a köz- és felsőoktatás két külön tárcához tartozik, mintha a kettő nem képezne egységet. Hogyan ugrik majd meg az egyetemi hallgatók minősége, ha a középiskolákat az alkalmatlansága miatt büntetett Emmi irányítása alatt hagyják? És hol határozzák majd meg, milyen felvételit írnak az érettségizők?
Palkovics és Parragh László. Keresi a szakmai tekintélyét
Vörös Szilárd
Palkovicsot azonban nem kínozhatják kétségek. Már most felel a szakképzésért, és mellesleg óriási portfóliót is el kell irányítania. A minisztériumát ismerők szerint a számára érdektelenebb területek irányítását átengedte az államtitkároknak. Hozzá tartozik ugyanis az elföldelt Nemzeti Fejlesztési Minisztérium feladatainak jó része. Bár Bártfai-Mager Andreára szignálták a nemzeti vagyon kezelését, így például a MÁV irányítását, a vasúti fejlesztések a pénzforrásokkal együtt Palkovicshoz tartoznak – például Orbán egyik kedvenc projektje, a kínai gigahitelből épülő Budapest–Belgrád vonal.
A miniszter továbbra is a kutatásirányítást tekinti azonban szívügyének, abba minden energiáját beleveti, azt sem hagyja, hogy Maróth Miklós magához ragadja az irányítást az MTA-ról leválasztott úgynevezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat vezetőjeként. Nem azért vitte végig a maradék presztízsét is leromboló harcot az MTA ellen, hogy aztán a döntés jogáról lemondjon. Az viszont egyelőre kérdés, hogy Orbán kinek a javára ítélne Palkovics és Maróth meccsében. Szereti ugyanis, ha senki sem válik egyeduralkodóvá az adott területen, így az osztozkodni kényszerülők mindig az ő kegyét keresik.
A minisztert főleg a műszaki-természettudományi terület érdekli majd, az élettudományi kevésbé, a bölcsészetet meg a társadalomtudományt meghagyja a politikusoknak, szórakozzanak vele, ahogyan tudnak. A felsőoktatás területén legalább az államtitkár személye megmarad: Bódis József ugyanis az Emmiből átkerül az innovációs tárcához. A várakozások szerint Palkovicsék megpróbálkozhatnak a Corvinus-modell elterjesztésével. A közgazdasági egyetem közérdekű alapítványként működik tovább, két hazai nagyvállalat részvénycsomagjával gazdálkodhat, hogy az állami béklyó nélkül szabadabb, így innovatívabb intézményként bizonyíthasson a nemzetközi versenyben. A piaci alapokon működő felsőoktatás azonban a félelmek szerint tovább szűkíti majd a szegényebb rétegekből származó diákok bejutási esélyeit.
Az államtitkári vonalon további átalakítások zajlanak. Palkovics megerősödése látható abban, hogy Cseresnyés Péter, a tárca parlamenti államtitkára, egyben miniszterhelyettese távozik a posztjáról. Forrásaink szerint őt nem a miniszter választotta, hanem kiutalták számára, most viszont átadja a helyét Schanda Tamásnak, Palkovics emberének. A kremlinológusok szorosan figyelik Boros Anita mozgását is, aki visszatér a kormányba, hogy az építésgazdasági és infrastrukturális államtitkárságot vezesse. Ő a minisztérium jogelődjénél, Seszták Miklós alatt is dolgozott, de megérezte, mikor kell elhagyni a süllyedő hajót, és eddig Handó Tündét segítette az Országos Bírói Hivatal elnöki biztosaként.
Ki marad állva? Figyeljük a kremlinológusok véleményét
Túry Gergely
Az innovációs tárca felemelkedésével zsugorodásnak indult az Emmi, és ez érinti azt a területet is, amelyhez Káslernek valódi tudása lenne. Az Orbán-rendszerben már eddig sem az illetékes tárca, hanem a pénzügyminisztérium és tőle függetlenül a Magyar Nemzeti Bank szabott irányt az egészségügy korszerűsítésének. Míg a miniszter minden várakozás ellenére egyelőre a helyén maradt, az egészségügyért felelős államtitkárságon élénk cserebere zajlott. Tavaly októberben négy hónapnyi munka után küldték vissza korábbi munkahelyére Nagy Anikó államtitkárt, de a helyettes államtitkári posztokon is volt némi jövés-menés. Kettőről háromra növekedett a helyettesi pozíciók száma, és nemcsak az azt betöltő személyek, hanem a rájuk bízott feladatkörök is változtak. A nyár közepén pedig felmentették a miniszter bizalmi embereként számon tartott Fábián Károlyt az egészségügyi fejlesztésekért felelős helyettes államtitkári tisztségből, és helyét augusztusban a jászberényi fociklub sportorvosa, Csiki Zoltán vette át. Ugyanakkor az ágazat irányításában nem hagyott az utódok számára is megszívlelendő, maradandó nyomot a Kásler-éra, hacsak a kártékonyságot nem nevezzük annak.
A nagy horderejűnek kikiáltott nemzeti egészségprogramok végül kormányzati zöld utat kaptak ugyan, de a megvalósításukhoz kért pénzre a miniszterelnök nem bólintott rá. Ugyanakkor egy helyben topog a főváros egészségügyi infrastruktúrájának korszerűsítését ígérő Egészséges Budapest program. Jottányit sem javult a kórházak eladósodottsága (lásd Kódolt bajok című írásunkat a Gazdaság rovatban), és minden jel szerint forró ősz vár a miniszterre, mert az orvosi kamara és külön a fogorvosok is demonstrációkra készülnek.
A felsőoktatás átvételével nemcsak az orvosegyetemek kerülnek át Palkovicshoz, hanem az általuk működtetett klinikák is. Csupán két adat a nagyságrend érzékeltetésére: az aktív fekvőbeteg-ellátás esetszámának 18 százalékát teljesítik az egyetemi klinikák, ezért tavaly 104 milliárd forintot utalt ki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, ami a teljes kórházi aktív ellátás finanszírozásának 22 százaléka.
Ez meghatározó nagyságrend, ami nemcsak a dolgozókat, hanem a betegeket is érinti, de máig nem szivárgott ki semmilyen elemzés vagy változtatási terv. Az igaz ugyan, hogy az egyetemek korábban sem tartoztak az egészségügyért felelős tárcához, ami eddig is okozott problémákat. Még az sem változtatott ezen, amikor 2010-ben egy fedél alá került az államtitkárságokká lefokozott oktatási és egészségügyi terület. A külön érdekek „házon belül” is megmaradtak. Csupán elméleti alapon megközelítve az új minisztériumi fennhatóságot: ha nagyobb hangsúly kerül a kutatásra és az oktatásra – adottnak véve az orvosegyetemek létszámát –, annak a betegellátás ihatja meg a levét. De ennek az ellenkezője is benne van a pakliban. Az innovációs tárca a jelenleginél sokkal nagyobb lobbierőt adhat az orvosi egyetemeknek, több pénzt, fejlesztési lehetőséget, amiből juthat a betegágyakra is. Az persze megint kérdés, hogy az egészségbiztosítási alap átcsoportosításával más kórházak kárára vagy külső forrásokból.
Jelzésértékű volt az is, hogy amikor a kormány végre úgy döntött, muszáj kezdeni valamit a „keresztény szabadság” szociális hálójából kiesett romákkal, a társadalmi felzárkóztatás ügye májusban hirtelen a Belügyminisztériumhoz került, mondván: a közfoglalkoztatás irányításával úgyis annál a tárcánál találkoznak legtöbbször a leszakadó társadalmi rétegekkel. És ezzel újabb elkölthető milliárdok vándoroltak el Káslertől a hatékonyabb, megbízhatóbb minisztertárs, ezúttal Pintér Sándor irányába.
GÁTI JÚLIA, GERGELY MÁRTON, RIBA ISTVÁN, SZABÓ YVETTE
