A Balatontól vezettem hazafelé 2016 nyarán, amikor bemondták a hírekben, hogy a franciaországi foci-Eb-n Magyarország 4:0-ra kikapott Belgiumtól. Na, holnap jön a nemzeti gyász – gondoltam, egészen addig, amíg a pesti Nagykörúton meg nem láttam a diadalittasan hullámzó tömeget. Megváltoztatták volna a szabályokat? Mostantól a fociban az győz, aki több gólt kap? – töprengtem, majd napirendre tértem a különös jelenség fölött azzal, hogy végtére is, van például olyan futóverseny, ahol hátrafelé futnak. Felteszem, az új szabályok ma is érvényesek, hiszen a magyar válogatott a világranglista 50. helyén tündököl, aminek örömére – mint Fókuszban rovatunk is beszámol róla – a héten felavatják a 190 milliárd forint költségű új budapesti Puskás Arénát. Arra az esetre pedig, ha a válogatottat a szerencsecsillaga egészen a 60. sőt a 70. helyre repítené, már készülnek a reményteli hivatalos tervek: a Puskás Arénában meccs helyett misét, kongresszust, esetleg rave-partikat tartanának. Szerény hozzájárulásom az ötletbörzéhez:

beültethetnék a pályát karácsonyfákkal – tán jobb lenne a levegő.

Még jobb – merthogy az oxigén érzékelhetően dúsul a Kárpát-medencében. Most nemcsak a Fideszt egyenesen pánikba kergető, megismételt jászberényi voksolásra gondolok, vagy arra, hogy az önkormányzati választások hogyan látszanak kihúzni a talajt egy rakás Orbán-közeli oligarcha természetromboló beruházásterve alól a Balaton-parton – Magyarország rovatunk cikkei mélyednek el a részletekben –, hanem a Világ rovat Romániával és Szerbiával foglalkozó elemzéseire is. Utóbbiak egyebek közt arra világítanak rá, miként fogy a Fidesz politikai bázisa az etnikai szavazásra egyre kevésbé hajlandó erdélyi és a Nyugatra nagy számban áttelepülő vajdasági magyarok körében.

Teljesen fellélegezni persze korai volna még. A NER – Orbán szavaival – „rendszerfenntartó pillérét”, Polt Péter legfőbb ügyészt bebetonozta hivatalába a kormánypárt, védelmet nyújtva többek közt a 266 milliárd forintot közpénzjellegétől megfosztó Matolcsy György MNB-elnöknek. Aligha véletlen, hogy – mint Gazdaság rovatunk cikke titulálja őt – a teóriák eme izgága bajnoka úgy fél az euró magyarországi bevezetésétől, mint ördög a tömjénfüsttől, hiszen

a közös valutazónában nemcsak a személyes hatalma zsugorodna a töredékére, hanem az ellenőrizetlen jegybanki alapítványosdi is befuccsolna.

„Lejjebb” is folytatódik a szorítás. Azzal párhuzamosan, ahogy a Fidesz-oligarchák sorban teszik rá a kezüket az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatási ágazatok óriási darabjaira, a kormány fojtogatni kezdte a fogyasztóvédelem intézményeit. A vitás ügyeket elsimító, úgynevezett békéltetőtestületek elsorvasztásáról szóló Gazdaság-cikkből az a sötét jövő bontakozik ki, amelyben például a Tiborcz-hotelekben átvert vendégek vagy a Mészáros-féle gázcégnek kiszolgáltatott fogyasztók panasza minden valószínűség szerint süket fülekre talál majd.

És persze a NER más módon is gondol a jövőre. Radó Péter oktatáskutató véleménye szerint a kormány által az általános iskolákban – az egykori szlovák Meciar-rezsim mintájára – bevezetni tervezett nulladik osztály valójában a hátrányos helyzetűek szegregációjának rafinált eszköze, amire csak azért van szükség, mert minden hatéves gyereket beerőltetnének az iskolába, ha érett rá, ha nem. A szocializmus mindazon problémák megoldásának folyamata, amelyek szocializmus nélkül nem lennének – mondogattuk hajdan, most ez behelyettesíthető a NER-rel. Csak hát Kádár legalább olcsóbb volt. Nem a foci volt a szenvedélye, hanem a sakk.

A szerző a HVG szerkesztője