A Magyar Nemzet újabb cikket közölt a Niedermüller-ügyről, amelyben a következő passzus olvasható:

„Az ügy kapcsán eddig nem hallatta véleményét Tamás Gáspár Miklós filozófus, aki az utóbbi években aktívan kommentálja a közélet történéseit. – Sokat gondolkoztam, hogy kell-e nekem egy ilyen jelentéktelen marhasággal foglalkoznom, de közben maguk csináltak ebből egy akkora ügyet, hogy ez bizonyos értelemben már valóban jelentőséggel bír – mondta a Magyar Nemzetnek Tamás Gáspár Miklós, aki bővebben azért nem szeretett volna nyilatkozni, mert ő maga is cikket szentelne a Niedermüller-ügynek.”

Valóban fölhívott telefonon Bácskai Balázs, a Magyar Nemzet (azaz a kormányzati propagandaapparátus) munkatársa, akivel közöltem, hogy nem nyilatkozom. A „nem nyilatkozom” magyarázatául mondtam pár szót, bár azt nem, hogy cikket „szentelnék” az ügynek (én nem használom ezt a bürokratikus bükkfanyelvet), legföljebb pár sort valahol, de a „nem nyilatkozom” azt jelenti, hogy nem lehet idézni a kísérő magánbeszélgetésből.

Erre persze nincsen jogszabály, de a sajtóillem azt követelné meg, hogy ilyenkor a nevem se szerepeljen a cikkben. Ezt csak a legsötétebb bulvársajtó szokta megszegni.

Most megtanultam, hogy ne legyek olyan barátságos, mint szoktam, és ha még egyszer fölhív a Magyar Nemzet (azaz a kormányzati propagandaapparátus), akkor szó nélkül letegyem a kagylót.

Ráadásul nem szeretem, ha ilyen módon óhajt rám nyomást gyakorolni az Orbán-kormány propagandaapparátusa avégett, hogy megírjak valamit, amit ez a gépezet hasznosnak vél.

Ezért hát a Niedermüller Péter VII. kerületi polgármester nem kifejezetten világtörténelmi jelentőségű, amúgy abszurd és ellenszenves mondatairól szóló véleményem részletesebb kifejtéséről lemondok. Annál is inkább, mert a Magyar Nemzet mostani számában még a polgármesteréinél is sokkal ellenszenvesebb, botrányosabb és butább mondatokat találtam igen nagy számban, és még velük se szeretnék foglalkozni, kímélendő a nyájas olvasók idegeit meg az időmet.