Meg kell találni a rossz dolgokban a jót is. Az, hogy a rendőrség brutális büntetésekkel sújtotta a Vár alatt kürttel tiltakozókat, a legegyértelműbb bizonyítéka annak, hogy jó úton járt, aki hétfőnként a Lánchídhoz kanyarodott. A miniszterelnök nagyon jól tudja, hogy azokban az emberekben, akiket nem tudott megtéveszteni a százmilliárdokból tolt propaganda hazugsága, óriási elégedetlenség feszül. És nagyon jól tudja, mennyire veszélyes lenne rá, ha ezek az emberek rájönnek, hogy nem elég Facebook-posztokat megosztani.

Van egy másik bizonyítéka is annak, hogy helyesen cselekedtünk: a propagandasajtó és a névtelen fideszes trollkommentelők által ordított butaság, miszerint mi és a hozzánk csatlakozók a Lánchídnál bohóckodtunk, aztán pedig „tarhálni” kezdtem a büntetésekre. Sajnos a független médiában is voltak olyanok, akik nem értették meg a dudálós akció jelentőségét, nekik csak annyit mondanék: minden konkrét javaslatot szívesen veszek – vagy vettem volna –, hogy a járvány idején milyen eszközökkel lehet hatásosan kifejezni e felháborodást, például a kórházkisöprés ellen.

Most azonban nem elsősorban a „bohóckodásról“, inkább a „tarhálásról“ szeretnék pár gondolatot megosztani. Kérni valójában nem szégyen, hanem az ellenzék előtt álló egyetlen út – már ha valamit még kezdeni akar azon kívül, hogy felháborodva szónokol az ülésteremben, amíg csak meg nem vonják a szót. Nem véletlen, hogy a propagandasajtót zavarja, ha jó szándékú emberek nem engedik, hogy a hatalom törvénytelen büntetésekkel csuklóztassa az ellenzéket. Érzik Orbánék is, hogy nem jó nekik, ha néhány ezer ember hülyét csinál belőlük, jobb szeretik, ha a pénzforrások felügyeletével ők tartják sakkban az ellenzéket.

Az olyan adományok, amikből például az Európai Ügyészségért folytatott kampányt folytattuk vagy amiből a büntetéseket ki tudjuk fizetni szükség esetén a szabálysértési bírságokat (bízunk a jogi útban, de az ördög nem alszik) nem egyszerűen fricskák a hatalomnak: a legfontosabb üzenete a hatalomtól való függetlenség kinyilvánítása. Egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy a kormány pénzzel zsarolja az ellenzékét. Mert jelenleg ez történik: ha az ellenzék nagyon ugrál, csavarnak egyet a satun: jön az Állami Számvevőszék és elveszi a költségvetési támogatást valami adminisztrációs hibára hivatkozva; vagy elveszi maga a kormány, a járványveszélyre hivatkozva.

Ezt azért teheti meg, mert az ellenzéki pártok lényegében a költségvetésből élnek, saját bevételeik eltörpülnek az államtól kapott pénz mellett. Megnéztem néhány ellenzéki párt pénzügyi beszámolóját, és egészen döbbenetes, amit láttam: az egyik legnagyobb ellenzéki pártnak például tavaly alig több mint egymillió forint tagdíjbevétele volt, és egyéb adományként (főleg saját képviselőitől) is csak 59 millió forintot kapott, miközben a költségvetésből 510 millió forinthoz jutott. Még az ezen a téren legjobban álló pártnak is mindössze 21 millió forint volt a tagdíjbevétele, és ennek közel tízszerese a költségvetési támogatása (amiben persze a parlamenti frakció pénze nincs is benne).

A pártok állami támogatása nem ördögtől való . A demokrácia pénzbe kerül és sokkal helyesebb, ha átlátható módon, a költségvetésből fizetik a politikusokat – sokkal jobb, mintha összelopnák maguknak. A fenti számok azonban azt mutatják, hogy a magyar ellenzéki pártok jelenleg anyagilag teljesen ki vannak szolgáltatva a kormánynak, az pedig kész bármelyik pillanatban, mondvacsinált indokokkal megvonni a támogatásokat. A pártok saját bevételei csak a töredékét teszik ki az állami támogatásnak, ami egyrészt függővé teszi őket, másrészt pedig jelzi, hogy alig van tagságuk, illetve a társadalmi hátterük is a nullához közelít – nem kapnak komolyan vehető támogatást se az egyszerű emberektől, se tehetős honfitársainktól.

Az, hogy nekünk 7 millió forintot utaltak át magyar emberek (a legkisebb adomány 200 Ft volt, a legnagyobb százezres nagyságrendű), szerintem egészen elképesztő siker. Ráadásul utat is mutat nekünk: ha valóban független és határozott ellenzéki politikát akarunk csinálni, akkor igenis kérni kell! És ha van igény erre a politikára – mert jól csináljuk –, akkor az emberek adni fognak nekünk (ha nem adnak, az egy visszajelzés lesz, hogy ideje változtatni). Ha pedig adnak, a Fidesz hiába veszi el a pártok támogatását, nem tudja térdre kényszeríteni az ellenzéket, mert nem leszünk rászorulva, hogy visszakullogjunk biodíszletnek a parlamentbe, ahol ékes szónoklatokkal bírálhatjuk a kormányt, amíg meg nem vonják tőlünk a szót.