Mindenki tudja, hogy manipulatív a Fidesz módszere, de akkor mire jó a Voks 2025?
A nemzeti konzultációk soha nem vonják be érdemben az embereket semmilyen döntés-előkészítésbe.
Levezethető-e egy ország filmiparából az, hogy milyen az ottani demokrácia állapota? Milyen egy amerikai film, és miért nem halad sehová egy magyar filmhős? Ez a Fülke, a hvg.hu közéleti podcastja.
A Fülke vendége ezen a héten Csizmadia Ervin politológus, a Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa, valamint a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.
A beszélgetés apropóját Csizmadia legújabb tanulmánya, a Látja-e magát a magyar társadalom? adta.
Ebben a politológus a puha intézményekről, mint a demokráciaépítés elhanyagolt területéről ír, közelebbről pedig a filmek ezen a területen betöltött szerepéről.
De központi kérdés a dolgozatban a nyugatos demokrácia és a hozzá való viszony. Egy helyen úgy fogalmaz, hogy a 2000-es évek végéig megkérdőjelezhetetlen volt a nyugatos fejlődés, ám „2010 után Magyarország egyre távolabb került ettől,” a nyugatos fejlődési pályára csak kormány-, sőt rendszerváltással lehetne visszatérni. Erről is kérdezzük.
De szóba kerül az is, hogy:
Csizmadia úgy véli, amíg Amerika, az amerikai demokrácia és az amerikai filmek arról szólnak, hogy valaki hogyan jut el A pontból B-be, addig
Magyarországon folyamatosan az A pontban vagyunk és nem jutunk előre.
A nemzeti konzultációk soha nem vonják be érdemben az embereket semmilyen döntés-előkészítésbe.
Az Ügyvédkör elnökét és egy volt belügyminisztert kérdeztünk.
Ma egy éve szűnt meg a kötelező akciózás, a kormány azonban nem tudta elengedni.
Visszaállt a háború kitörése előtti vámrendszer az EU és Ukrajna között.
Még mindig téma a szombati budapesti Pride a világsajtóban.
A szakértő szerint Európa vezetői végre ráébredtek a geopolitikai veszélyekre.