Hiába a Halotti beszéd az első összefüggő szövegű magyar nyelvemlék, közösen gyászolni ma sem tud az ország. Pedig amitől egy éve tartottak a szakemberek, az bekövetkezett. A kórházakban már nem elég a hadra fogható ember, laikusokra is szükség van, hogy ellássák a fertőzötteket, miközben hazaküldenek mindenkit, akinek más betegsége nem igényel azonnali életmentő beavatkozást. A március 15-én kezdődött héten többen haltak meg, mint a járvány során bármikor. És bár a Covid-áldozatok számát közlik, homályban marad a drámai helyzet összes járulékos vesztesége: az elkésett rákdiagnózisok, a leterheltség miatt elmaradó mentő, a bezártságban szerzett lelki-testi sérülés, az egzisztenciális félelem keltette szorongás.

A veszteségek listájára fel lehet írni Pintér Sándor tekintélyét is. Amikor 2020 tavaszán a vészhelyzet egyértelművé vált, Orbán Viktor is tudta, hogy az általa lesajnált egészségügyet ki kell menteni Kásler Miklós operettminiszter kezeiből. Választhatott volna a helyére szakembert is, de ő az erőben bízott, így számára le is szűkültek a lehetőségek két emberre. A kettő közül magát nem választhatta, még a végén ő lenne a felelős. Ki hallott már olyat? Maradt Pintér, akinek munkáját Fókuszban rovatunk értékeli: ha a gyógyításban nem is, a titkosításban és a piacszerzésben hatékonynak bizonyult. Míg a Magyarország rovatból kiderül, hogy ápolót parancsszóval próbálnak keríteni a kórházakba, addig a Gazdaság rovat feltárja: a kórtermek takarításáért 300 milliárdot fizet ki négy év alatt az állam a szerencsés vállalkozónak. Lett is kormányközeli jelentkező, igaz, a kiírás gondos szerzői másnak nem is adtak esélyt.

A zavarosban halászás az egész kormányt jellemzi, ami amerikai gyógyszerkutatókat fel is bőszített – tárja fel a Magyarország rovat. Ahogy arról szakmai szervezetek tájékoztatták Joe Biden amerikai elnököt, a magyar kormány a veszélyhelyzeti jogalkotással felmentést adott a szabadalmi jog alól, és a magyar állam kisebbségi tulajdonában lévő cégen keresztül gyártásba is fogott. Jelentéktelen ügy – legyintenek sokan, csakhogy az eset a szemünk előtt kibomló új hidegháború egyik legfontosabb hadszínterét érinti: a technológiai vetélkedést az Egyesült Államok és szövetségesei, valamint Kína és követői közt. A nagyhatalmak ütésváltásáról a Világ rovat számol be.

Feltámasztottunk egy szörnyet, amely rémtetteket hajt végre – mondja a Frankenstein-párhuzamot használva Kornai János, aki évtizedekkel ezelőtt segítette kapitalista útra terelni a kínai gazdaságot, ami milliókat szabadított ki a nélkülözésből, de a világ nyakára hozott egy globális befolyásra törő, kommunista hatalmat. Ahogy a Gazdaság rovatban Kornai elmondja, a kapitalizmus magyar változatában is csalódott, mert mértéktelen jövedelemkülönbségeket hozott, a demokratikus berendezkedés pedig nem volt képes megvédeni az országot a korrupciótól és a hatalommal való visszaéléstől. Ez a helyzet pedig tükröződik a magyar járványstatisztikán is – teszi hozzá Tóta W. Árpád, aki világjáró főurakról és inasokról ír a Vélemény rovatban.

Míg Kornai a múlt elveszett illúzióival vet számot, Wéber Kata a természet rendjével ellentétes tragédiáról beszél: a gyerek elvesztéséről. A Pieces of a Woman című film forgatókönyvének írása közben a gyász feldolgozásának módjait kereste. Ahogy a Szellem rovatban mondja, nem igaz, hogy a gyásznak van öt fázisa, és hogy a végcél az elengedés lenne. „Akik megosztották velem a tapasztalataikat, elsősorban nem a tragédiáról, a veszteségről beszéltek, hanem a szeretetről, amit az elvesztett gyerekeiktől kaptak” – mondja. Ahogy Wéber tapasztalta, fényesség vette körül őket. Jó lenne ezt a tudást közösen is elsajátítani.

GERGELY MÁRTON

vezető szerkesztő