Úgy tűnik, a magyar kormány megtalálta magának a bűnbakot, akin le tudja verni a Barátság-kőolajvezeték elleni ukrán támadásokat, ez pedig nem más, mint Robert Brovdi, vagy ha úgy tetszik, Bródi Róbert őrnagy, az ukrán fegyveres erők pilóta nélküli rendszereinek parancsnoka.
Bródiról tudni kell, hogy egy ungvári születésű, magyar származású ember, aki a háború előtt sikeres vállalkozó volt, és az orosz támadást követően saját költségén fogott hozzá egy katonai célokra használható drónflotta kialakításához.
Mivel az ő egységei hajtották végre a Barátság-kőolajvezeték egy oroszországi elosztóállomása elleni támadást, ezért a magyar kormány Bródi őrnagyot sújtotta szankciókkal. Más kérdés, hogy ennek vajmi kevés értelme van.
Mint az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság közölte: Robert Brovdy ukrán állampolgár három évre szóló önálló beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alá került. Az indoklás szerint Robert Brovdy magyarországi jelenléte nemzetbiztonsági kockázatot jelentene. A tilalom az Európai Unió valamennyi tagállamára és a teljes schengeni térségre kiterjed, az erről szóló figyelmeztető jelzés bekerült a Schengeni Információs Rendszerbe (SIS).
Csakhogy ez nem ennyire egyszerű, mint azt a magyar kormány kommunikálja. A SIS-be feltöltött figyelmeztetések ugyanis tagállami hatáskörben felülbírálhatók. Tehát ha mondjuk Bródi valamiért az unió területére szeretne beutazni és az nem Magyarország, akkor az adott tagállam hatóságai mondhatják azt, hogy bár a magyarok szerint jelenléte nemzetbiztonsági kockázatot jelent, de szerintünk meg nem. Már csak azért is lesz igen könnyű erre a döntésre jutni, mivel a magyar kormány láthatóan nem a tényleges magyar nemzetbiztonsági érdekeket szem előtt tartva cselekszik, hanem pusztán politikai eszközként akarja felhasználni a SIS-t, amit minden bizonnyal más tagállamok – nem beszélve az Európai Bizottságról meg az Európai Parlamentről – az ügytől függetlenül sem fognak jó szemmel nézni.
Ez, ahogyan arra Lattmann Tamás a 24-nek adott nyilatkozatában is rámutatott, valójában a Schengeni rendszer erodálására jó csak, semmi egyébre.
Tovább erősíti a döntés politikai szálát az a tény is, hogy egy ukrán katonatisztet sújtanak vele, akinek a beosztása nagyjából a céges zsargonban használt középvezetői státusznak felel meg.
Bródi Róbert őrnagy ugyanis nem a saját szakállára háborúzik Oroszországgal, hanem egy hadviselő állam fegyveres erejének a tagja, és mint ilyen, parancsokat hajt végre.
Egyszerűen életszerűtlen azt gondolni, hogy Bródi őrnagy egy reggel úgy ébred, hogy mily remek lenne szétkapni drónokkal a Barátság-kőolajvezetéket, majd azon melegében, még a reggeli kávé előtt kiadja a parancsot a támadásra.
Ha kerekedne is ilyen ötlete, akkor azt előbb le kell egyeztetnie a feletteseivel, és az ő jóváhagyásuk birtokában láthat csak hozzá a megvalósításhoz. Ha pedig elindulunk ezen a vonalon, akkor nagyon gyorsan az ukrán állam felső vezetésében találjuk magunkat, és akkor már csak azon kellene gondolkodnia a magyar kormánynak, hogy Olekszandr Szirszkij vezérezredest, az ukrán fegyveres erők főparancsnokát, vagy Volodimir Zelenszkij államfőt kellene-e inkább kitiltani az unióból, ám valamiért ezt nem merte megkockáztatni.
Maradt tehát Bródi őrnagy, bár minden bizonnyal ez őt kevéssé fogja zavarni, mivel van sürgetőbb dolga is az európai utazgatásnál. Védenie kell a hazáját és a legszorosabb értelemben vett szülőföldjét is, hiszen Ungváron született és a legutóbbi, Munkács elleni orosz támadást követően egyértelművé vált, hogy Kárpátalját sem kerüli el a háború.
