Tóta W. Árpád: Mese a medve bajszáról, meg a barátságról

Az év vicce: Magyarország az ukránoknál hisztizik a Barátság miatt. Mintha olyan jó barátok lettünk volna.

Tóta W. Árpád: Mese a medve bajszáról, meg a barátságról

Háború Ukrajnában

Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.

Ukrajna szétlőtte a Barátság olajvezetéket. Magyarország kormánya ettől rendkívül durcás, és egy regionális középhatalomtól legalábbis szokatlan módszerrel: fejhangú sipákolással válaszol a dróncsapásra. És ahogy üres öklét rázza, látja az egész világ, hogy nincsenek a kezében kártyák.

Néhány tényt érdemes rögzíteni. Az egyik: Ukrajna annyiszor bombázza meg a vezetéket, ahányszor kedve tartja. És jól teszi. Az oroszok három éve pusztítják az ukrán erőműveket, távfűtőműveket, gyermekkórházakat és körülbelül mindent, amit épp eltalálnak. Minderre főleg olaj- és gázkereskedelemből van pénzük. Ukrajnának joga van visszavágni úgy, hogy az fájjon a ruszkinak. És ha ez három év háború után másnak is fáj, az csak annak a hibája, aki még mindig az oroszok csecsén lóg. Ez lényegében csak Magyarországot jelenti; részben Szlovákiát is, de az ottani érintett finomító is magyar tulajdonban van.