Ukrajna szétlőtte a Barátság olajvezetéket. Magyarország kormánya ettől rendkívül durcás, és egy regionális középhatalomtól legalábbis szokatlan módszerrel: fejhangú sipákolással válaszol a dróncsapásra. És ahogy üres öklét rázza, látja az egész világ, hogy nincsenek a kezében kártyák.
Néhány tényt érdemes rögzíteni. Az egyik: Ukrajna annyiszor bombázza meg a vezetéket, ahányszor kedve tartja. És jól teszi. Az oroszok három éve pusztítják az ukrán erőműveket, távfűtőműveket, gyermekkórházakat és körülbelül mindent, amit épp eltalálnak. Minderre főleg olaj- és gázkereskedelemből van pénzük. Ukrajnának joga van visszavágni úgy, hogy az fájjon a ruszkinak. És ha ez három év háború után másnak is fáj, az csak annak a hibája, aki még mindig az oroszok csecsén lóg. Ez lényegében csak Magyarországot jelenti; részben Szlovákiát is, de az ottani érintett finomító is magyar tulajdonban van.
A másik: mindez mellékes, mi járulékos kár vagyunk. A most szétlőtt szivattyúállomásból a csővezeték egyik ága jön felénk. A másik északnak kanyarodik, és a Balti-tenger kikötőjébe vezet, ahol az oroszok panamai és egyéb hajókra rakják az olajat, és úgy adják el kéz alatt. Pont ideje volt ennek véget vetni. Egyébként ezt a kikötőt is megtalálta pár drón. Nagyon szépen égett, szerintem Európa legszebb tűzijátéka ez volt.
Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
