Negyvenhat év börtönbüntetést kaptak hitelcsalásért

Összesen 46 év - zömében letöltendő - börtönbüntetést osztott ki a minap első fokon a Zala Megyei Bíróság a 2002-2003-ban az Erste Bank zalaegerszegi hitelközpontjában elkövetett 800 millió forintos hitelcsalás-sorozat résztvevőire: egy banki alkalmazottra, két hitelszervezőre, egy értékbecslőre és a hamis papírokkal felvett hiteleket vissza nem fizető 11 vállalkozóra. Ha jogerőssé válik az ítélet, Csepregi Istvánnak, az Erste Bank vállalatokat kiszolgáló zalaegerszegi részlege volt vezetőjének nyolc évet kellene leülnie, míg Tóth József és Galyas Béla hitelközvetítőknek hetet-hetet. A vádlottak fellebbeztek, ám az ítélet súlyosságára tekintettel mindhármójukat előzetes letartóztatásba helyezték.

"Zalában nem szokták meg a 100 millió forint nagyságrendű ügyeket" - magyarázta az ítélkezési szigort Schein István, az egyik hitelközvetítőt védő ügyvéd. Szerinte a csalássorozatot a tiszta játékszabályok hiánya váltotta ki: az, hogy a köztudat szerint tejelni kell a hitelért. Így tettek a csalásban társtettesként elítélt vállalkozók is, akik maguk sem angyalok, közülük öten már büntetve voltak adócsalás, sikkasztás vagy csődbűntett miatt. A hitelek sikerdíja, amit a közvetítőknek fizettek, többnyire a megszerzett pénz 10-20 százaléka volt.

A csalássorozat nem sokkal az után kezdődött, hogy Csepregi 2002 februárjában munkába állt az Ersténél Zalaegerszegen, s nem szűnt meg azután sem, hogy a vállalati ügyfélmenedzsert előléptették a centrum vezetőjévé. Másfél évvel későbbi kilépése előtt az Erste vezetésének már szemet szúrt, hogy az általa előterjesztett, illetve engedélyezett hitelek jó részét egyáltalán nem törlesztik. A bank belső vizsgálatot indított, majd ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.

A Zala Megyei Főügyészség a 2005 végéig tartó nyomozás során bizonyítva látta, hogy Csepregi, valamint a hitelért jelentkező vállalkozásokat kommendáló Tóth és Galyas túlértékelt ingatlanfedezetek mellett, hamis mérlegek és fiktív szerződések segítségével tett hitelképessé cégeket.

A banki szabályzatok szerint Csepreginek meg kellett volna győződnie a szükséges fedezetek meglétéről, valós értékéről, továbbá be kellett volna tartania a "négy szem elvét", azaz másnak kellett volna előterjesztenie a hitelt, s másnak döntenie arról. Ám a bank több alkalmazottja szerint ez sohasem érvényesült. Nemcsak az ellenőrzést nem végezte el a volt bankvezető, hanem sokszor hitel-előterjesztést sem készített, s e nélkül íratta alá a szerződést beosztottjaival. Emellett a bank jelzálogjogát gyakran be sem jegyeztette a hitel fedezeteként szolgáló ingatlanra.

A szabálytalanságokat, amelyeket egyébként a perben elismert a volt bankos, az Erste központjából érkező teljesítménykényszerrel magyarázta. Vallomása szerint Zalaegerszeg az utolsó helyen állt az Erste hasonló funkciójú részlegei között a régióban a hitelezést tekintve, ezért akart bizonyítani. A volt Erste-alkalmazottra - nagy értékű csalás miatt - kimért nyolc év börtönt aránytalanul súlyos büntetésnek tartja Ürmösi Árpád ügyvéd, aki szerint elég adu van a kezében ahhoz, hogy a fellebbviteli bíróságon bizonyíthassa: védence csak hűtlen kezelésben marasztalható el, nem pedig szándékos csalás miatt.

A Tóth által közvetített hiteleknél elsősorban az ingatlanfedezettel manipuláltak, így jelentős szerephez jutottak az értékbecslések, amelyeket általában a bankkal kapcsolatban álló veszprémi Taylor és Wolf Kft. készített. Szabó Elek Zalánt, az értékbecslő cég ügyvezetőjét (és a cégiratok szerinti társtulajdonosát) bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisításért egy év - két év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte nem jogerősen a bíróság. Szabó ceruzája igencsak vastagon fogott: az általa összességében 870 millióra értékelt ingatlanok a valós vételi, illetve eladási szándékok alapján és igazságügyi szakértői vélemények szerint mindössze 70 millió forintot érnek. Egy gabonaipari cég hőgyészi telepét például jó műszaki állapotúnak minősítve 319 millió forintra taksálta, az igazságügyi szakértő szerint viszont csak 8 milliót ért az igen leromlott állagú ingatlan. Ráadásul ez az ingatlan nem is volt a hitelért folyamodó vállalkozó tulajdonában. Egy tamási ingatlan értékbecslésében a veszprémi szakértő azoknak a nyílászáróknak az egyedi kivitelezését méltányolta, amelyeknek a vádirat szerint nyomuk sem volt a még csak szerkezetkész épületen.

Szabó a tárgyaláson részt vevők szerint azzal védekezett, hogy őt is félrevezették, amikor nem a fedezetül szolgáló ingatlant értékelt, továbbá azzal érvelt, hogy az ingatlanbecslést különböző módszerekkel lehet végezni, s a számított értékek között nagy lehet a szórás. Miután azonban az ő esetében sem volt adat arra, hogy a hitelhez jutott vállalkozók honorálták volna elnéző értékbecslését, nem volt súlyosbító körülmény. Az enyhének mondható ítélet ellen azonban Szabó fellebbezett, így a jogerős ítéletig semmi akadálya, hogy a Taylor és Wolf korlátozás nélkül folytassa munkáját.

A teljesítménykényszer nemcsak a zalaegerszegi kirendeltség vezetőjének az ítélőképességét zavarta meg. A csalássorozat egyik székesfehérvári szálánál ugyanis nincs nyoma a banki segítő kéznek, mégis lényegében fedezet nélkül szívtak le 60 millió forintot. A csali a Tóth érdekeltségébe tartozó T.S.V. Kft. tulajdonában lévő, 1 millió forintot érő bozótos terület eladása volt, a közreműködő pedig a PH Bt., a zalaegerszegi csalássorozatban négy év börtönre ítélt, s jelenleg körözés alatt álló Juranovics István cége. A PH Bt. hamis szerződéssel igazolta, hogy már 60 millió forintot kifizetett az iparterületként jellemzett ingatlan kialkudott, 120 millió forintos vételárából, és a fennmaradó 60 millió forintra kért hitelt. A kérelemhez csatolta a bozótos terület helyrajzi számán benyújtott, de valójában a szomszédos építőanyag-telepre vonatkozó 65,5 millió forintos értékbecslést, amelyet egyébként ugyancsak a veszprémi Taylor és Wolf Kft. készített. A bank székesfehérvári fiókjában azonban nemcsak az ingatlan beazonosításával nem foglalkoztak, hanem azzal sem, hogy 120 millió forintot adnának egy 65,5 millió forintra taksált ingatlanért. Emellett nem okozott problémát a banknak az sem, hogy a fedezet forgalmi értékének több mint 90 százalékáig hitelt nyújtsanak.

Kakukktojásnak tekinthető nagy értékű ingatlanfedezetével az alsópáhoki Vitál Hotel Hévíz vételére nyújtott kölcsön. Az egykor jól menő szállót a helyiek szerint mélypontra süllyesztette az a befektető, aki Galyas közvetítésével 2002-ben Erste-hitelből, önerő nélkül megvette az ingatlant. Tény, hogy a pesti zöldségkereskedő cég, a Fruit Trend Kft. ügyvezetőjének, Jozefákné Zsigár Ilonának szállóüzemeltetési reményei nem váltak be, és befuccsolt a Galyas tanácsára a hotelbizniszre alapított, Jozefákné által vezetett Multi Invest Group Kft. projektcég is. Az Erste egyébként 210 millió forint beruházási és 90 millió forint fejlesztési hitelt ítélt meg a hamis iratokkal a valóságosnál virágzóbbnak feltüntetett Fruit Trendnek. Jozefákné azonban nemcsak a 300 millió forint hitelt nem tudta visszafizetni, hanem adós maradt adóval és illetékkel, gáz- és vízdíjjal is, legalábbis ezt tanúsítják a szálló tulajdoni lapjára bejegyzett végrehajtási jogok. A bebukott hitel miatt 2006-ban árverésre bocsátott szállodát az Erste Banktól a budapesti székhelyű, részben izraeli befektetők tulajdonában levő PA.Gö Ingatlanfejlesztő Kft. vásárolta meg, majd egy hónap múlva továbbadta az ugyancsak ingatlanüzletben utazó budaörsi Vari-Coord Kft.-nek.

A csalárd módon kihelyezett 800 millió forint hitel miatti veszteségeket egyelőre nem összesítette az Erste Bank. Kommunikációs osztályuk szerint erre akkor kerül majd sor, ha jogerőssé válik az ítélet, s ezt követően polgári peres eljárásban érvényesítik a csalásban részt vevőkkel szemben kárigényüket. Ám ahogy más banknál, úgy az Ersténél is nyomot kellett hogy hagyjon a hitelezési kockázatok növekedése, ha másban nem, akkor az új hitelek kamatfelárában.

Papp Emília