A pénzügyi (adóügyi) szakember azt látja a szabályok változásából, hogy megint növekedett a vállalkozás terhe az adóalap kiszélesítésével. A HR szakember viszont azt gondolja, hogy ha nő a szakképzési hozzájárulás összege, akkor legalább több lehetősége van a felhasználásra, írja  HR portál. Ez utóbbihoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felhasználás keretei egyre szigorodnak, egyre bürokratikusabbak a visszaélések miatt, és egy ellenőrzéskor talált hiba, egyetlen kritérium be nem tartása a szakképzési hozzájárulás kincstárba történő befizetéséhez vezet, vagyis hiába költöttük el, vissza kell fizetni.

A szakképzési hozzájárulással foglalkozó szakembernek körülbelül húsz jogszabályban, illetve annak egy részében szereplő előírást kell maradéktalanul betartania ahhoz, hogy a pénz elköltése szabályszerűen történjen. Ez a joganyag túlzottan terjedelmes ahhoz, hogy egy cikksorozatban maradéktalanul ismertethető legyen. Ezért mielőtt nekifogunk, a következő javaslatokat teszem:

A társadalombiztosításról szóló törvényben szereplő "foglalkoztató" fogalmából következik, hogy olyan összeg után is fizethetünk szakképzési hozzájárulást, amelyet nem a velünk biztosítási jogviszonyban lévő természetes személynek fizetünk ki, hanem egy másik cég dolgozójának. Ez a gyakorlatban, amikor egy nagykereskedő cég jövedelmet juttatott a kiskereskedelmi cég boltvezetőinek, ha többet eladnak a termékéből. Ezek az összegek társadalombiztosítási járulékalapot képeznek. Ettől az évtől kezdve pedig már szakképzési hozzájárulást is fizetni kell utánuk.

A hozzájárulás felhasználási módok fő csoportjai - melyeken belül még több módozat is megkülönböztethető - a következő:

1. szakmai gyakorlati képzések megszervezése, (Egyes módozatoknál lehetséges a hozzájárulás teljes összegének elköltése is, kincstári befizetés nélkül.)
2. a szakképzési hozzájárulás egy részéből fejlesztési támogatás nyújtása, illetve
3. a hozzájárulási kötelezettség egy részének a saját dolgozóink képzésére történő felhaszná­lása.