A litván tengerparti kisváros, Nida múzeumában mondott minapi beszédében rövid stilisztikai előadást tartott a német államfő. Frank-Walter Steinmeier azt fejtegette, ha egy hatsoros szövegben kétszer is előfordul a „leírhatatlan” mint jelző, kiegészítve még azzal is, hogy „összehasonlíthatatlan”, akkor ez bizony ok a homlokráncolásra. Micsoda kényelmesség, netán alkalmatlanság ez a szerző részéről, valamit pontosan leírni!
Csakhogy, tette hozzá Steinmeier, az idézet a német nyelv egyik legavatottabb művelője, Thomas Mann tollából származik. Ő volt az, akit annyira lenyűgözött a tengerparti táj látványa, sokszínűsége, hogy lelkesedésében még szóismétlésekbe is bocsátkozott. Az 1929-ben megkapott Nobel-díjból ugyanis Mann a Keleti-tenger partján fekvő, s akkor még Nidden elnevezésű településen nyaralót építtetett magának és családjának, s ennek a hangulatát festette le, magához képest kissé pongyolán. A környezet Lübeckben töltött gyerekkorára, a nyári tengerparti napokra-hetekre emlékeztette az akkor már világhírű szerzőt és újdonsült nyaralótulajdonost. Nida/Nidden egyébként nem sokáig szolgáltathatott örömet a Mann családnak.
Hitler hatalomra kerülése után, 1933-ban emigrálniuk kellett, így összesen három nyarat tölthettek ott.
A Mann család háza Nidában – ma kulturális központ
Wikimedia Commons/Derbrauni
A villa ma is áll: a hitleri Németország, majd a Szovjetunió fennhatósága után került az 1990 óta független Litvánia birtokába, ahol idővel helyreállították, s Thomas Mann emlékházaként működtetik. Ahol idén több rendezvénnyel emlékeznek meg az író születésének 150. évfordulójáról, s ez adott okot és alkalmat az államfői látogatásra.
Az évforduló a Mann család más, szintén kevésbé ismert tartózkodási helyein is okot adott a méltatásra. Például a bajorországi Bad Tölzben, abban a „kis úri lakban” (Mann nevezte így az egyébként kétemeletes, impozáns villát, ami ma is szinte változatlanul áll, a Szegény Iskolanővérek rendje használja, s a bejárata fölött ma is ott díszeleg a Th. M. monogram). Mann 1909 és 1917 között töltötte ott a nyarakat és dolgozott A varázshegy és a Halál Velencében című művein. Mann, aki 16 éves korában elhagyta szülővárosát, Lübecket, akkor már köztiszteletben álló müncheni polgár volt, köszönhetően nem utolsósorban a jómódú tudóscsaládból származó Katia Pringsheimmel kötött házasságának. Meg persze az 1901-ben megjelent első nagy regényének, A Buddenbrook háznak is. A mostani megemlékezésen Bad Tölzben a bajor kulturális miniszter Mannt Bajorország irodalmi nagyköveteként méltatta, aki szerinte „Bajorország legnagyobb világpolgára” volt.
Ez persze szép méltatás, még ha Mann nem is önszántából lett világpolgár, s voltak évtizedek a német történelemben, amikor egyáltalán nem tekintették az ország semmiféle képviselőjének. Sőt.
