A 150 éve született Thomas Mann a német társadalom századfordulós átalakulását ábrázoló családregényéért kapta a Nobel-díjat. Aztán néhány évtizeddel később ugyanez a német társadalom olyan átalakuláson esett át, ami miatt a nagy író emigrációba kényszerült, ahonnan soha nem is tért vissza.
A litván tengerparti kisváros, Nida múzeumában mondott minapi beszédében rövid stilisztikai előadást tartott a német államfő. Frank-Walter Steinmeier azt fejtegette, ha egy hatsoros szövegben kétszer is előfordul a „leírhatatlan” mint jelző, kiegészítve még azzal is, hogy „összehasonlíthatatlan”, akkor ez bizony ok a homlokráncolásra. Micsoda kényelmesség, netán alkalmatlanság ez a szerző részéről, valamit pontosan leírni!
Csakhogy, tette hozzá Steinmeier, az idézet a német nyelv egyik legavatottabb művelője, Thomas Mann tollából származik. Ő volt az, akit annyira lenyűgözött a tengerparti táj látványa, sokszínűsége, hogy lelkesedésében még szóismétlésekbe is bocsátkozott. Az 1929-ben megkapott Nobel-díjból ugyanis Mann a Keleti-tenger partján fekvő, s akkor még Nidden elnevezésű településen nyaralót építtetett magának és családjának, s ennek a hangulatát festette le, magához képest kissé pongyolán. A környezet Lübeckben töltött gyerekkorára, a nyári tengerparti napokra-hetekre emlékeztette az akkor már világhírű szerzőt és újdonsült nyaralótulajdonost. Nida/Nidden egyébként nem sokáig szolgáltathatott örömet a Mann családnak.
Hitler hatalomra kerülése után, 1933-ban emigrálniuk kellett, így összesen három nyarat tölthettek ott.
A villa ma is áll: a hitleri Németország, majd a Szovjetunió fennhatósága után került az 1990 óta független Litvánia birtokába, ahol idővel helyreállították, s Thomas Mann emlékházaként működtetik. Ahol idén több rendezvénnyel emlékeznek meg az író születésének 150. évfordulójáról, s ez adott okot és alkalmat az államfői látogatásra.
Az évforduló a Mann család más, szintén kevésbé ismert tartózkodási helyein is okot adott a méltatásra. Például a bajorországi Bad Tölzben, abban a „kis úri lakban” (Mann nevezte így az egyébként kétemeletes, impozáns villát, ami ma is szinte változatlanul áll, a Szegény Iskolanővérek rendje használja, s a bejárata fölött ma is ott díszeleg a Th. M. monogram). Mann 1909 és 1917 között töltötte ott a nyarakat és dolgozott A varázshegy és a Halál Velencében című művein. Mann, aki 16 éves korában elhagyta szülővárosát, Lübecket, akkor már köztiszteletben álló müncheni polgár volt, köszönhetően nem utolsósorban a jómódú tudóscsaládból származó Katia Pringsheimmel kötött házasságának. Meg persze az 1901-ben megjelent első nagy regényének, A Buddenbrook háznak is. A mostani megemlékezésen Bad Tölzben a bajor kulturális miniszter Mannt Bajorország irodalmi nagyköveteként méltatta, aki szerinte „Bajorország legnagyobb világpolgára” volt.
Ez persze szép méltatás, még ha Mann nem is önszántából lett világpolgár, s voltak évtizedek a német történelemben, amikor egyáltalán nem tekintették az ország semmiféle képviselőjének. Sőt.
A Fidesz meg akarja mutatni, hogy a pártnak van valós társadalmi bázisa, szavazói önbizalmát növelné a digitális honfoglalással – mondja a politológus. De kiket céloz meg Dopeman podcastjával? És ad majd interjút független médiának is?
Hatvanpuszta egy gazdaság a semmi közepén, vendégház és medence azért kellett, mert nagy a család – magyarázta Orbán Győző.
Sajnos arról nem osztott meg részleteket Orbán Győző, hogy az antilop-, vagy a zebratenyésztés lesz-e a gazdaság a főprofilja – írta.
A miniszterelnök éppen pihenését tölti az Adrián egy yachton, de a munkával közben sem áll le, ezúttal Németh Zsolttal egyeztetett.
Ismét az X-en szólalkozott össze Szijjártó Péter és az ukrán kollégája, Andrij Szibiha.
Feltételes módban viszont arról beszélt, hogy ha támadták volna, akkor arra biztosan jó okuk lenne.
