Vége a jóléti intézménynek, a többi csak duma
Több humorista is elhagyta az elmúlt hetekben a stand up comedyt nálunk meghonosító Dumaszínházat, mely egy kávéházi ernyőszervezetből mára közel nyolcszázmillió forintos éves büdzsével dolgozó nagyüzemmé fejlődött. A Godot-ból indult sikertörténetet az alapítók szerint csak úgy írhatták tovább, ha működtetési modellt váltanak. És már célkeresztben az újabb tematika: az improvizációs színház.
A napokban több hír is megjelent arról, hogy ismert humoristák hagyják el a stand-up műfajt meghonosító Dumaszínházat. Előbb Rekop György és Lorán Barnabás (Trabarna), majd az egyetlen hölgy, Kormos Anett jelentette be, hogy otthagyja a társulatot. Ez csupán az egyik kísérő tünete a vállalkozás mostanra lezáruló átalakításának – mondja a Dumaszínház Kft. két tulajdonosa, Sáfár Zoltán, illetve a művészeti vezető Litkai Gergely, akik 2003-ban indították el a Godot Kávéházban a Dumaszínházat, és ezzel együtt egy sor humorista karrierjét.
Mindketten úgy látják, a Dumaszínház az indulás óta bizonyos értelemben jóléti intézményként működött a műfaji előadóknak: próbált mindenkinek egyenlő lehetőséget biztosítani. „Ha teltház volt, ha nem, tekertük a verklit, hogy mindenkinek jusson hely, és bizonyos értelemben mi magunk is eltorzítottuk a piacot. Ennek az lett a következménye, hogy volt, aki olyan árat kapott a fellépéseiért, amit nem igazolt vissza a piac, de őt is vitték magukkal a legjobbak. Mindenki ott volt, mindenkit szerettünk, de vegyes volt az előadás összképe” – magyarázza Sáfár Zoltán.
Vége a skandináv modellnek
Az elmúlt hét évben a dumaszínház(ak) nyereségességét és a hatékony működését másodlagos kérdésnek tekintették. A prioritást a stand-up műfaj meghonosítása kapta – ez már akkor bőven teljesült, amikor kinőtték a Godot Kávéházat, majd megjelentek a kereskedelmi tévében.
A Godot mellett több dumaszínházas helyszín is működni kezdett; előbb a Repeta, aztán Tivoli Színház, majd a New Orleans fogadta be őket, hogy a növekvő nézői igényt kielégíthessék, majd országos méretű "franchise-hálózat" is épült. 2006-tól ott voltak Kapolcson, majd a Művészetek Völgyét is túlélve, saját „márkaként” elindították a DumaFüredet, a „nyári terméküket”. „Az első 8 év – állítja Litkai Gergely – nem a nyereségről szólt, és inkább a befektetés, a nyereség visszaforgatása volt jellemző. Ahogyan azonban a Dumaszínház szervezete megnőtt, és erre a területre is begyűrűzött a válság (főként azzal, hogy a cégek a marketingbüdzséjükből rendre a fellépőket húzták ki a leghamarabb), a hatékonyabb gazdálkodás kérdése is megkerülhetetlenné vált.”
Míg korábban elégnek tűnt annyi, hogy a gázsikból átlagosan 15 százalékot lecsíptek a struktúra működtetési költségére, 2010-re kiderült, a rendszer üzletileg arra is egyre kevésbé képes, hogy a működtetési költségeken túl a kintlévőségeket fedezze. Ez utóbbi nem volt ugyan kiugró, de Litkai szerint eljutottak oda, hogy többre volt szükség, mint egyszerűen többet lecsípni a gázsikból. Félő volt, hogy a mindenkit ellátó skandináv típusú jóléti modell miatt bedőlhet a rendszer.
Költséget kell csökkenteni
„A váltásnak az volt a lényege, hogy működőképesek maradjunk. Meg kellett találni azt az egyensúlyi helyzetet, amiben a korábbinál hatékonyabban tudunk működni” – magyarázza az átalakítás paramétereit Litkai Gergely. Ma már minden helyszínen a Dumaszínház kottája szerint szervezik meg az előadásokat, a háttérben egységessé vált a jegyirodai hálózat, és még a plakátok arculata is egységesedett. Fontos lépés volt, hogy tavaly a Corvin negyedben 240 főt befogadó saját színházat nyitottak (Corvin Dumaszínház), így nem kell senkihez sem igazodniuk, az előadásokkal, a fellépőkkel és az ötleteik megvalósításával maguk gazdálkodhatnak.
„Az összes lépést megtettük, amivel úgy lehet költséget csökkenteni, hogy nem érinti a rendszerben lévő értékeket. Másrészt viszont olyan programokat szervezünk, amelyekre a korábbiaknál összességében több jegyet lehet eladni” – mondta Litkai, aki nem tagadja, hogy olyan fellépőkre került nagyobb hangsúly, akikre több néző kíváncsi. De emellett elindítottak egy házon belüli pályázati rendszert, amelyen keresztül a humoristák pénzt szerezhetnek a saját produkciójuk kidolgozásához szükséges költségekre (beleértve a díszletek árát is). Akiben látnak fantáziát, az a Dumaszínház kontójára bizonyíthatja be a projektje színpadi létjogosultságát. „Rekop Gyurinak is van egy önálló estje, amit nálunk fejlesztett. Szeretnénk, ha nálunk játszaná, de nem tudjuk kielégíteni az összes elképzelését. Ezért kínáltuk fel neki, hogy vegyük lazábbra a kapcsolatot” – mondta a művészeti vezető.
| 700-800 milliós vállalkozás |
A Dumaszínházat a DNS-Dumaszínház Kulturális Egyesület és a Dumaszínház Kft. szimbiózisban működteti. Az egyesület, mint közhasznú szervezet üzemelteti a befogadó színházat, ahol a rendes előadásokon túlmenően folyamatosan rendeznek tehetségkutatókat is. A színház ezen kívül helyet ad különböző új formátumoknak (pl. Hülyeségek Kicsiny Boltja, Dumaszínház All Stars, A Szomszéd néni odaát van). Az egyesülethez érkeznek be a különböző központi kulturális támogatások a közhasznú tevékenység folytatásához.(A színház működtetését az NKA tavaly 10 millióval, a DumaFüred megrendezését pedig 15 millióval támogatta, a legnagyobb összeg a TÁSA terhére nyújtott támogatásból – 113 millió – érkezett, amit a törvénynek megfelelően előadó-művészeti tevékenység költségeire fordítottak.).Tavaly az egyesület éves bevétele meghaladta a 283 milliót. A Dumaszínház Kft. lényegében ügynökségként működik: az előadások szervezése, az előadók „foglalkoztatása” is ezen keresztül zajlik. 2012-ben a kft. árbevétele meghaladta a 437 millió forintot, 58,4 millió adózott eredmény mellett. |
Külsősök és belsősök
Litkai szerint van jó néhány humorista, mint például Kőhalmi Zoltán vagy Bödőcs Tibor, akiket „sehol és senkinek nem kell már magyarázni”. Ugyanakkor akadnak olyan előadóik, akik bár szakmailag jók, „sajátos réteghumort képviselnek, kevesebb nézőt vonzanak". A váltás ebből a szempontból arról szólt, hogy a továbbiakban kinek milyen lehetőségeket ad a Dumaszínház. Vannak, akiket menedzselnek, és vannak, akiknek „csak” fellépési lehetőséget biztosítanak, de az eddigi megszokottnál kevesebbet. Az előbbi kategóriába Litkai elmondása szerint mintegy 25 humorista került, utóbbiba e „belsős” létszámnak a többszöröse. Köztük van sok olyan feltörekvő fiatal, aki nemrég tűnt fel különböző tehetségkutatókon.
Sáfár Zoltán szerint mindenki megértette: a gázsikat és a fellépési gyakoriságot is a piac határozza meg. Igaz, korábban voltak belső feszültségek, mert volt, aki úgy érezte: sokkal többet fizet be az előadásonkénti 15 százalékkal a rendszer működtetésére, mint az, aki ugyanazt a feltételrendszert kapta a struktúrától, miközben kevesebbet dolgozik, illetve kevésbé sikeres.
Több tízmilió egy évben?
Konkrét ügyekről és vitákról egyik vezető sem beszélt, és üzleti titokra hivatkozva a humoristák bérviszonyairól sem nyilatkoztak. Arra azonban mindketten rábólintottak, hogy az egy-egy fellépésért kiszámlázott gázsik közt nagy lehet a szórás. Azt viszont már nem akarták kommentálni, hogy a gázsik 60 és 300 ezer forint között változnak előadásonként, és a legjobbak egy évben több tízmillió forintot is megkereshetnek.
Elvileg mindenki annyi fellépést vállal a megkeresésekből, amennyit akar. Előzetesen azt is kikötheti, hogy hol, illetve hol nem akar fellépni. Így azután van, aki nem megy el esküvőre, vagy nem lép fel szabadtéri színpadon. Olyan azonban nincs, aki a külföldi fellépéstől ódzkodna: a müncheni, de főként a londoni Dumaszínházban előadást tartani, felér egy jutalomjátékkal, még ha extra gázsi nincs is ezekért.
Litkai azt mondja, az egész „élmezőny” arra is törekszik, hogy hosszabb távon is bírja az iramot, és ehhez a mértékletesség mellett a szabadság is feltétlenül szükséges. Van, aki minden hónapban kivesz egy hetet, más évente egyszer, igaz, akkor több hónapra elvonul. Több előadó kiegészítő tevékenységként „űzi az ipart”, és van „rendes” munkája is; közülük Szupkay Viktorról közismert, hogy multinál dolgozik. Litkai szerint az egyáltalán nem baj, ha a humoristának más kapcsolódási pontja is van a valósághoz, és nem csak az előadó-művészet. De „előrejutni itt is csak úgy lehet, ha az ember sokat dolgozik, és képes folyamatosan megújulni” – zárja le a maga részéről a témát Litkai.
A következő dobás az improvizációs színház lehet
Litkai elmondása szerint a Dumaszínháznak Sáfár a jó szelleme. „Az elejétől kezdve azt sulykolja, hogy rendszeresen olyan dolgokba is invesztáljunk, ami nem a pénzről szól, viszont jó érzéssel tölti el az embereket. Ez az oka, amiért ez a projekt 10 év után is jól működik” – mondja Litkai.
Sáfár Zoltánnak nem a Dumaszínház az egyetlen kulturális projektje. A Godot Galériával kezdte 1999-ben, ezt követte a Kávézó, amire ráépült a Dumaszínház. 2006-2007-ben kétszer is szervezője volt a Nokia Mobiltelefon Filmfesztiválnak (a második rendezvénynek a fődíjasa aztán Cannes-ból is díjat hozott haza), és a Godot Galériában immár hat éve folyamatosan zajlanak az irodalmi estjeik. Idén januárban indult Budapest feltehetőleg leghosszabb nevű étterme („Csináltam Neked Egy Éttermet, És Ez Sem Elég”) az egykori Godot Kávézó helyén, melynek a létrehozásába tulajdonosként betársult, de azóta már eladta a részét, és csak tanácsadóként segíti a működést.
„Az eredmény soha nem azon múlik, hogy eddig mit tanultál, hanem azon, mit tanulsz most, ami ahhoz kell, amit később szeretnél megvalósítani. Ez motivál minden új projektben” – mondta a hvg.hu-nak Sáfár Zoltán.
Most legélénkebben az improvizációs színház ötlete foglalkoztatja, 2007 óta sokat költött már a műfaj itthoni meghonosítására és kialakítására. „Most is azt hiszem, hogy ezek a befektetések idővel visszajönnek, csak nem öt évben kell gondolkodni, hanem tízben. Akárcsak a Dumaszínház esetében” – fűzi hozzá.
Sáfárék mostanra jutottak el a történetben odáig, hogy az „imprót” bevették a Dumaszínház finanszírozási tervébe. Ez lényegében annyit jelent, hogy mostantól nem egyedül Sáfár fizeti a projekt költségeit, hanem beépítik a dumaszínházasok kísérletezései közé. Jelenleg együtt dolgoznak Fodor Annamáriával, Vinnai Andrással és Bánki Gergővel, illetve vonnak be külső, főként színházi szereplőket. Sáfár már látott két olyan kísérleti előadást, melyekről az jött le, amit akart, és ami szerinte még nincs Magyarországon. Úgy számol, hogy a 2007 óta formálódó projekt 5-6 év múlva termőre fordulhat, és jó „imprózókkal”, a megfelelő formátumokat kidolgozva, piacképes előadásokat fognak tudni előállítani. Szerinte ebben az elképzelésben van akkora potenciál, ami akár a Dumaszínházéval is összemérhetővé teszi.
| Kannibalizál a kereskedelmi tévé |
| A tévés fellépésekkel nem felétlenül jár több pénz, sokkal inkább az ismertség növelése miatt élvez elsőbbséget a legtöbb előadónál. A tévés gázsik a fellépési díjaknál általában magasabbak, viszont amellett, hogy agresszív módon erodálja a fellépő anyagát, nem is való mindenkinek. Azt a nyomást nem mindenki viseli egyformán, hogy a Showder Klubban úgy kell 20 perces produkcióval színpadra állni a felvételkor, hogy abból legfeljebb 14 perc kerül adásba, de lehet, hogy csak 3-4. A korábban Litkai által vezetett humorcsatornán a Comedy Central Bemutatja c. stand-upok a mainstreammel nem feltétlen kompatibilis előadóknak is teret adtak – szintén olyan hosszban, ahogy az a tévének optimális. |
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
