Az anyagi megtérülésről mindig azt mondom, hogy három év múlva

„Gyerekkoromban azért ettem datolyát, hogy elültethessem a magját, aztán vártam, hogy kinőjön a pálma. Most is küzdök a biológiával meg a természettel” – jelzi a badacsonyi borvidék fehérboros egysíkúságát díjnyertes vörösboraival megtörő, 47 éves borász, hogy van előzménye a kísérletezésnek a Toscanából hozott szőlőfajtákkal. Pécsett született, szülei mindketten fizikusok. A Szegeden abszolvált érettségi után – „bár sokáig erdész akartam lenni” – Pécsre ment a közgázra. A politika szele az egyetemen sem csapta meg, az üzleté annál inkább: „mi Törökországba jártunk Lacoste pólóért, a jogászok meg ültek a kocsmában és agymenést kaptak”. Egy osztrák élelmiszeripari cégnél kezdett dolgozni, majd miután azt megvette a Spar, „átkonvergáltam oda”. Ott bedolgozta magát a felső vezetésbe, később résztulajdonosa és ügyvezetője lett a Stop Shop bevásárlóközpontokat építő cégnek, ahol „anyagilag is jól megbecsültek”. Még 2003-ban vásárolt egy kis szőlőterületet a Szent György-hegyen, Magyarországon egyedüliként próbálkozik az ősi etruszk eredetű sangiovese szőlővel. 2008-ban lépett ki a piacra, és vörösbora egy szakmai rangsorban a legjobb lett. A kéthektáros területéről 2HA-nak nevezett borászata azóta a duplájára nőtt, az anyagi megtérülésről „mindig azt mondom, hogy három év múlva, és ezt a három évet tologatom magam előtt már egy ideje”.

Ha nem a szőlőben éri az este, diósdi házából ingázik Budapestre, de „elég sokszor megyek Toscanába, vagy máshová, tanulni”. Kubai származású feleségétől néhány éve elvált. Időhiányban lovagolni már csak ritkán tud, de utazási szenvedélyét nemcsak a borászathoz kapcsolódó gasztroturizmussal éli ki, hanem búvárkodással és vitorlázással is.

A borvidék atipikus borászának, sőt lázadónak nevezik. Ilyen az alaptermészete?

Valószínűleg alapattitűd bennem a „majd én megmutatom”. A borászat sem érdekelt volna annyira, ha azt mondták volna, hogy könnyen megy. Mindig vörösbort akartam csinálni. Elmentem a helyi gazdákhoz, ők mutogatták a rissz-rossz vörösboraikat, és mondták, hogy ez itt a Balaton-felvidéken nem fog menni. Ez engem nagyon fölbosszantott: mi az, hogy nem fog menni? Dehogynem!

Ha ennyire odavan a vörösborokért, miért nem Villányban, Szekszárdon vagy Sopronban kezdett borászkodásba?

A Balaton-felvidék fehérboros hagyománya csak közelmúltbeli hagyomány, itt vannak gyökerei a vörösbornak. Nem veszem készpénznek azt, amit kapok a környéken, újraültettem nagyon sok fajtát, kísérletezem velük. Középszerű bort csinálni a világ 98 százaléka képes, de az engem nem érdekel. Nem foglalkoztam azzal, hogy a szabályozásban mi van, egyszerűen magamnak akartam jó bort csinálni.

Közben azért küzd a hatóságokkal, hogy változzon a szabályozás?

Nem küzdök, mert fölösleges. Mondhatjuk úgy is, hogy teszek rá. A polcomon ott van egy palack Sassicaia. Annak idején azt is tájidegennek tartották Toscanában, harminc éven keresztül csak tájborként forgalmazhatta a termelője, miközben Olaszország ezzel robbant be a minőségi borok nemzetközi piacára. Végül megváltoztatták az eredetvédelmi rendszert.

Mikor kedvelte meg a bort?

Egy villányi grillpartin, a kilencvenes évek elején ízlett nagyon egy bor. Éppen indult a cabernet sauvignon barrique-őrület, mondtam az egyik borásznak: figyelj, ez tök jó. Ez ízlik, a többi meg nem. Onnantól sokat vásároltam, egészen 2004-ig nagy vevő voltam a borvidéken, de aztán ennek vége lett. Egyrészt mert megvettem a saját pici birtokomat, másrészt pedig már kevésbé ízlettek a borok. Ma inkább felső kategóriás külföldi borokat iszom. Nem azért, mert sznob vagyok, de előbb-utóbb rájön az ember, hogy valamiért a drágább mindig jobb is. Aztán már az isten pénze sem elég arra, hogy úgy érezzem, kielégítették az ízlelőbimbóimat.

A sajátja megfelel már az ízlelőbimbóinak?

Az utóbbi egy-két évben igen. Voltam olyan nemzetközi borkóstolón, ahol a vakteszten második lettem, miközben úgy konferálták fel a borom, hogy ez az est legolcsóbb tétele. Mindig a vakteszteken jövök ki a legjobban, amikor kóstoláskor nem tudják, hogy magyar, hogy badacsonyi, és így nem befolyásol senkit az előítélet.

Hogy fér össze a rebellis attitűddel a nagy figyelmet és rendet igénylő borászkodás? Borászatában patikatisztaság van mindenütt?

Eleve nem hiszek a pókhálós, penészes hordós pincékben. Nem azért dolgozom egy évig, hogy elrontsam a bort azzal, hogy beteg hordóba teszem. A nemes penész témához nem tudok hozzászólni, de azt tudom, hogy nem szeretném, ha bármilyen penész lenne a pincémben. Ettől még nem vagyok rendmániás, otthon azért előfordul, hogy a gatya lent van a földön.

Miben különbözik azoktól, akik iskolában tanulták a borászkodást, nem pedig önképzőköri jelleggel?

Elolvastam minden könyvet, amiből az egyetemen tanulnak a borászok, de ez szerintem nem volt elegendő. A legnagyobb szerencsém valahol a tudatlanságom volt. Ha lettek volna családi hagyományai a borászkodásnak, valószínűleg ugyanazt az utat követtem volna, mint az őseim.

Butikborászatnak nevezi a pincészetét. A divatos kézműves jelzővel nem lehetne sikeresebb?

Korábban én is a kézműves szót használtam, de a fogalom definiálatlansága miatt nincs egyöntetű vélemény arról, mi az, hogy kézműves. Az is eltántorított, hogy túl sokan aposztrofálják magukat ezzel a fogalommal, és sok hibás bor jelent meg ez alatt a címke alatt. A butik az, ugye, kicsi. Valamit próbál eladni, ami nem nagyáruházba való.

Soha nem is jutott eszébe, hogy növelni kellene valóban nem nagy birtokát?

A világ szerintem tíz legjobb borát termelő borászatokból legalább három nagyságrendileg nem nagyobb, mint az enyém. Pedig az egész világ a vevőjük. Ott azért elég nagy lehet a kísértés, hogy megvegyék a szomszéd ültetvényt. Mégsem teszik, pedig a pénzük nyilván megvan rá. A növekedéssel pont azt a ritkaságértéket veszítenék el a boraikban, amitől azok lettek, amik ma. Ezért nem küzdök én sem, hogy a kétszer két hektárom helyett legyen mondjuk tizennégy, csak hogy a traktort jobban ki tudjam használni.

A holdnaptár szerint palackoznak. Ennek ezoterikus értelme van, vagy megragadható a földön állva is?

Inkább ezoterikus. Azt vettem észre, hogy a kóstolások időpontját is érdemes bizonyos holdfázisokhoz időzíteni, mert jobban szerepelnek a borok, illetve a teliholdkor palackozott borok hosszú távon mindig jobbak. Mi nem vagyunk hivatalosan sem biodinamikus, sem egyéb jelzővel ellátott borászat. A világ bonyolultabb annál, mint hogy mechanikusan írjuk le technokrata szinten. Ezt már az apukám is megmondta annak idején, aki fizikus volt és templomba járt.