Tévedés, hogy az öröklés minden esetben illetékmentes, mutatjuk a részleteket

Az illetéktörvény szerint az örökség, a hagyomány, valamint a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a kötelesrész szerzése és a halál esetére szóló ajándékozás után öröklési illetéket kell fizetni, kivéve, ha valamely illetékkedvezményi, illetékmentességi szabály érvényesíthető – írja az Adózóna.

Külön utal az illetéktörvény arra is, hogy a haszonélvezeti jog megváltása is illetékköteles, illetve hogy a hagyaték részeként kell kezelni azt az örökséget, amely az örökhagyóra szállt, de még nem adták át részére. Az öröklési illetékszabályok függetlenek attól, hogy az örökös végrendelet vagy törvényes öröklés útján szerezte meg az örökségét, azaz mindkét esetben ugyanazokat az öröklési illetékszabályokat kell alkalmazni.

Öröklési illetéket az örökség úgynevezett tiszta – vagyis a terhekkel csökkentett – értéke után kell fizetni. Hagyatéki teher például a hagyatéki eljárás során kirendelt gondnok vagy végrendeleti végrehajtó tiszteletdíja is. Az örökséget terhelő terhek fennállását az örökösnek kell igazolni, az örökhagyó eltemettetésének szokásos költségei azonban elfogadhatóak hagyatéki teherként anélkül, hogy azt az örökös külön bizonyítaná.

Az öröklési illeték általános mértéke – az örökség tiszta értéke után – 18 százalék, ha viszont az örökös lakást örököl, 9 százalékos öröklési illeték fizetésére kötelezett. Specifikus szabály érvényesül ugyanakkor a gépjárművek, pótkocsik öröklése esetén, hiszen ilyenkor nem az említett vagyontárgyak forgalmi értéke után, hanem a gyártási évüktől számított kor és a kW-ban kifejezett teljesítmény függvényében kell öröklési illetéket fizetni, mégpedig a visszterhes gépjármű- és pótkocsiszerzés esetén irányadó szabályok alapul vételétel, a visszterhes vagyonszerzési illeték kétszeresének megfelelő összegben. Konkrét példák és számítások az Adózóna cikkében.