Tetszett a cikk?

A Mol elnök-vezérigazgatója úgy látja, 2-4 évre lenne szükség, hogy finomítói kapacitásuk teljes egészében alkalmas legyen nem orosz olaj feldolgozására, így ha egyik pillanatról a másikra megszűnne az olajutánpótlás, az komoly megrázkódtatás lenne.

Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Friss cikkek a témában

Hosszú távon nem lehet fenntartani a kormányzati árkorlátozásokat, mert az áruhiányhoz vezethet – figyelmeztetett a Mol elnök-vezérigazgatója egy nappal az után, hogy a kormány újabb másfél hónappal, július elsejéig meghosszabbította az üzemanyagok esetében tavaly novemberben bevezetett árstopot.

Hernádi Zsolt a társaság éves közgyűlése előtt megtartott felszólalásában kiemelte: egyetért azzal, hogy az energiaárak hirtelen változására reagálnia kellett a kormánynak, hiszen a rezsi itthon négyszer-ötször akkora aránnyal szerepel a háztartási költségekben, mint a fejlett országokban. Emiatt lesznek a társadalomnak olyan rétegei, amelyeket továbbra is tehermentesíteni kell, de ha a kormány tartósan fenntartja a rendszert, akkor elfogynak azok az erőforrások, amelyeket az energiabiztonság erősítésére, a diverzifikáció erősítésére kellene fordítania a Molnak.

Hernádi ezzel nem csak az olajcég hosszú távú stratégiájának folytatására utalt, hanem arra is, amit szerinte a mostani válság világossá tett: növelni kell az ellátásbiztonságot, az energetikai szuverenitást. Ez pedig – mint fogalmazott – olyan beruházásokat tesz szükségessé, amelyek nem termelnek profitot, ám azok megvalósítása rengeteg – éves szinten legalább másfél milliárd dolláros – beruházást kíván meg, ezt pedig nem tudja teljesíteni a cég, ha nem tud jövedelmet termelni. Márpedig, mint mondta, a jelenlegi árszabályozás elviszi a profitot.

A Mol már az első és a második orosz–ukrán gázkonfliktus (2006 és 2009) után elkezdett gondolkozni azon, hogyan váltható ki az orosz energiaforrás, mondta Hernádi, ám az elmúlt 8 évben eszközölt, 170 millió dolláros befektetéssel egyelőre annyit sikerült elérni, hogy a nem orosz típusú kőolaj bekeverési lehetőségét 30 százalékra emelték a finomítókban, amelyek alapvetően az orosz típusú olaj feldolgozására lettek kifejlesztve.

Ha holnaptól nem érkezne Oroszországból kőolaj, akkor a jelenlegi fogyasztási szintet nem tudnánk támogatni

– közölte Hernádi (nem csak a legnagyobb kúthálózattal rendelkező kiskereskedő, de gyakorlatilag az egyetlen üzemanyag-nagykereskedő vezetőjeként is), hozzátéve, becslésük szerint totális embargó esetén 500-700 millió dollárra és 2-4 évre lenne szükség, hogy finomítói kapacitásuk teljes egészében képes legyen más forrásból származó alapanyag feldolgozására – miközben ez idő alatt is biztosítaniuk kell az ellátást.

Nem csak a kőolajról van szó, de a dízel fele is Oroszországból érkezik, emlékeztetett Hernádi, a gázolaj hiánya pedig a gazdaságban is érezhető sokkot okozna. „Az orosz gázexport elmaradása legjobban Nyugat-Európának fájna, de a kőolaj elsősorban Közép-Európának” – fogalmazott, kiemelve, nem lehet Magyarország rovására hozni egy szankciós döntést, különösen, hogy itt, a Mol közreműködésével tettek a legtöbbet az energiabiztonság megteremtéséért például a stratégiai gáztározó, vagy több irányú (magyar–szlovák, magyar–román, magyar–horvát) vezeték-összekötések megteremtésével. „Meg kell találni azt a megoldást, ami a legjobban szolgálja ezeknek az országoknak az érdekét, előremutató szabályozással lehet olyan büntetőmechanizmust kidolgozni, ami nem fáj jobban Európának, Európa egy régiójának, mint Oroszországnak” – mondta.

Hernádi beszélt a magas energiaárakról is. Emlékeztett arra, hogy a drágulás már a Covid-járvány után elkezdődött, miután a kereslet gyorsabban bővült, mint a kínálat, a háború ezt csak eszkalálta. Úgy véli, hogy az extrém árkörnyezet ebben az évben majdnem biztos, hogy velünk marad, függetlenül attól, mikor ér véget a háború. Az árak volatilitása ugyan normalizálódhat jövőre, de az árszint korrekciójára szerinte legalább két évet kell várni.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!