Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Július óta a vevőknek nem kell megfizetni a 4 százalékos vagyonszerzési illetéket a nap- és szélerőművek adásvétele után. A módosítás hatását tekintve jelentős, jogszabályi szinten egyetlen rövid alpont a nyári adótörvénycsomagban.
A naperőművek – a szélerőműveket a továbbiakban mellőzhetjük, ilyenekből alig akad – illetékkötelessége régóta vita és jogi eljárások tárgyát képezi. Az adóhivatal (NAV) a különféle ügyekben azt az álláspontot képviselte, hogy az erőmű az ügyletben érintett földtulajdon részét képezi, s így az erőmű forgalmi értékét is vagyonátruházási illeték terheli.
Létező probléma volt
A naperőmű-fejlesztők persze más állásponton voltak, ahogy a szakértők is, a kérdéssel mások mellett a Deloitte tanácsadócég és a Jalsovszky Ügyvédi Iroda foglalkozott nyilvánosan.
Az ellenérvelés két helyzetet különböztetett meg.
- A leggyakoribb helyzetben egy beruházó erőművet telepít saját költségen valaki más termőföldjére, majd a termőföld átminősítése után vásárolja meg a területet napelemparkostul. Az ellenérvelés szerint a naperőmű után nem kell vagyonátruházási illetéket fizetni, hiszen a naperőművet a beruházó (vevő) építette, nem történik vagyonszerzés.
- Létezik olyan konstrukció is, amelyben egy harmadik fél megveszi a naperőműnek helyet adó földterületet az átminősítés után, miközben maga a naperőmű(infrastruktúra) a beruházó tulajdonában marad. Itt sincs – az ellenérvelés szerint – vagyonszerzés, hiszen a vevő csak a földet veszi meg, a rajta lévő infrastruktúrát nem.
Az adóhatóságéval ellentétes álláspontot több bírósági ítélet megerősítette, végül az adócsomag az illetéktörvény módosításával tisztázta a helyzetet. A módosítás értelmében „a telekingatlan forgalmi értékéből a naperőmű, szélerőmű felépítmény forgalmi értékének megfelelő vagyonrész” nem illetékköteles. Vagyis adásvétel esetén az infrastruktúra értékét le kell vonni, és csak a földterület értéke után kell illetéket fizetni.
Akadnak gyanús tényezők
A jogszabály-módosítás tehát csak tisztáz egy korábban vita tárgyát képező helyzetet, ráadásul a jellemző bírósági értelmezéssel – és a józan ésszel – összhangban. Mindez örvendetes, akadnak azonban emellett gyanús körülmények.
Kezdve azzal, hogy a módosítás csak a nap- és szélerőműveket nevesíti, az egyéb energetikai infrastruktúrákat nem. Vagyis például az energiatároló egységek továbbra is illetékkötelesek. Miközben a villamosenergia-rendszer jelenlegi problémái – a naperőművi időszakos túltermelés – mellett éppenséggel a tárolókapacitások bővítése szükséges. Ezzel a kormány – az illetékes energiaminisztérium – is tisztában van, ösztönzik is a tárolókapacitások fejlesztését.
Ráadásul azon túl, hogy a módosítás észszerűnek tűnik, tény, hogy a naperőmű-fejlesztésekben, a beruházások adásvételében jelenleg elsősorban a magyar állam és több Fidesz-közeli vállalkozói kör aktív: mások mellett Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és a köréhez sorolható vállalkozók, az Orbán-Tiborcz házaspárral látványosan kiváló kapcsolatot ápoló Adnan Polat török üzletember itteni cégbirodalma. Vagyis jelen állás szerint az adókönnyítés jelentős részben őket érinti – kedvezően. A július 20-tól hatályos módosítást egyébként a folyamatban lévő (a NAV által véglegesen még el nem bírált) ügyekre is alkalmazni kellett.
A külföldieket már sikerült elijeszteni
Az biztos, hogy a kormány nemzetstratégiai kérdésként kezeli a naperőműveket, így 2024-ben bevezették, hogy az államnak elővásárlási joga van a külföldi tőkebefektetések (FDI), felvásárlások esetén. Az naperőműves ügyleteket azóta be kell jelenteni a kormányhoz, ha az állam nem él ezzel a joggal, akkor a miniszter vagy engedélyezi az ügyletet, vagy megtiltja. Hogy a szigor indokolt-e, az legalábbis vitatható. Persze a külföldi tőkebefektetések kontrollja az egész EU-ban létező és indokolt gyakorlat – a legtöbb tagországban azonban csak a valóban stratégiai jelentőségű ágazatok esetében alkalmazzák. Az energiainfrastruktúra éppenséggel nemhogy stratégiai jelentőségű, de kritikus szektor. De egy napelempark azért nem atomerőmű vagy az átviteli hálózat része.
A HVG forrásai szerint az állami elővásárlási jog bevezetése óta a külföldi tőkebefektetések nagyjából teljesen le is álltak a szektorban, a külföldi beruházók számára ugyanis így túl nagy a bizonytalanság. A szabályozás így egyes értékelések szerint azoknak a NER-es köröknek nyit lehetőségeket, amelyek kicsit későn látták meg a fantáziát a naperőművekben, s így későn mozdultak rá a lehetőségekre.
A szolárparkokat nem kell támogatni, és ezt a kormányban is tudják
Az adókönnyítés – legyen bár észszerű – olyan körülmények közt érkezett, amikor éppenséggel semmi szükség a naperőmű-beruházások semmiféle élénkítésére és állami szubvencionálására. A megújulós villamosenergia-termelés minden állami stratégiai célkitűzést elért, sőt túlszárnyalt. A rendszerben a jelenlegi adottságok mellett inkább túl sok a szolárkapacitás, ami miatt a kedvező időszakokban (a napos, dél körüli órákban) az össztermelés jelentősen meghaladja a fogyasztási igényt, az ország nettó exportőr pozícióba kerül, az áram tőzsdei ára pedig negatív tartományba esik. Miközben a koraesti, reggeli órákban, amikor a fogyasztás csúcsra jár, de szolártermelés nincsen az ország importra szorul, az áram ára pedig csillagászati magasságokba szökik.
A helyzettel a kormány – a szakminisztérium – is tisztában van, a lakossági rendszerekre jó ideje nincs dedikált állami támogatás, az új rendszerek már csak a korábbinál kedvezőtlenebb bruttó elszámolás szerint csatlakozhatnak a hálózathoz. Ami pedig a szolárparkokat illeti, a kormány és az energiahivatal idén tavasszal módosították – jórészt az erőművek kárára – a KÁT (kötelező átvételi rendszer) szabályait és paramétereit. Az egyik fontos változás az átvételi ár emelésének korábban inflációkövető indexálásának csökkentése volt – arra hivatkozva, hogy az inflációkövető áremeléssel a KÁT-os termelők indokolatlanul jól jártak.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Túry Gergely
