Tavaly új korszak köszöntött be a háztartási napelemeseknél: kivezették a szaldó elszámolást. Az ezt felváltó bruttó elszámolásban már messze nem olyan kedvező az otthoni napelemes rendszerek működtetése, nem véletlen, hogy az új telepítések iránti lelkesedés is fogyatkozik. Évről évre mégis egyre többen kénytelenek megbarátkozni a bruttó elszámolással, miután 10 év után mindenkinek búcsúznia kell a szaldós kedvezménytől. Mihez kezdhet az idén 15, de jövőre már 20 ezer háztartás, aki így jár?
Tízezrek töprenghetnek azon, mit kezdjenek a szaldó elszámolásból kieső napelemes rendszereikkel. Idén több mint 15 ezer háztartás (a MEKH akkori adatai szerint 2015-ben egészen pontosan 15 136 háztartási méretű napelemes kiserőmű (hmke) létesült) szembesül azzal, hogy kikerülnek a rendkívül kedvező elszámolásból, ami egyesek esetében akár az áramszámla komoly emelkedésével is járhat.
A kezdetekben még meglehetősen komoly beruházást igénylő napelemes rendszerek terjedését nagyban elősegítő, tavaly év elején kivezetett szaldó elszámolás lényege az volt, hogy az adott háztartás a napelemek által a jellemzően nyári, naposabb időszakban megtermelt és hálózatba betáplált áramot egy az egyben ki is vehette onnan éjszaka, illetve a téli időszakban, amikor azok nem vagy kevesebbet termeltek. Az elszámolás mennyiségi alapon történt, évente: a betáplált mennyiségből kivonták a felhasznált mennyiséget, és a maradékot kellett csak megfizetni (ha pedig többlet volt, azt vissza is fizették vagy jóváírták).
Az újonnan bejelentett rendszerek esetében tavaly szeptember elejétől – egy visszaható, utóbb alkotmányellenesnek talált, és kijavítandónak ítélt rendelettel – már nem elérhető szaldó elszámolást bruttó elszámolásra váltotta a kormányzat. Ez mennyiségi helyett díjalapú, ami azt jelenti, hogy külön tarifán számolják a háztartási napelemek termelt, és hálózatba feltöltött (azaz a termelés időpillanatában a háztartásban el nem fogyasztott), illetve az onnan vételezett áramot: előbbit alacsonyabb (5 forint/kilowattóra), utóbbit magasabb (átlagos fogyasztásig, 36, azon felül 70 forint/kilowattóra) áron.
Ezt a rendszert annyira kedvezőtlennek találták a reménybeli beruházók, hogy gyakorlatilag beszakadt a korábbi években különböző – olykor fájdalmasan döcögő, olykor zökkenőmentesebb – támogatási programokkal felpörgetett lakossági napelemes piac, amelynek szereplői is részletezték ezt a HVG-nek.
A piacon aktív napelemes vállalkozások idén még azzal a bevétellel számolhatnak, amiket a korábbi programok lassabban végigfutó projektjeivel kapcsolódó megrendelések jelentenek, illetve ott lehetnének még a falusi otthonfelújítási támogatás révén esetleg beeső további pénzek, jóllehet ezek száma feltételezhetően elenyésző lehet, mivel meglehetősen szűkre szabták a jogosultak körét és a támogatási arány (hogy a beruházás költségeinek mekkora arányát fedezi a támogatás) is alacsonyabb lett a korábbiakhoz képest.
De mit kezdhet magával az a közel 15 ezer háztartás, amelyik most esik ki a szaldóból? Milyen trükkökkel, módszerekkel, korszerűsítéssel biztosíthatja, hogy továbbra is kedvezően tudja fenntartani (a mára feltehetően már rég megtérült) beruházását, és elkerülni, hogy elszálljon az áramszámlája?
A őszi-téli-tavaszi időszakban érvényesíthető H-tarifa például hőszivattyúk, split klímák, azaz magas hatékonyságú fűtési módok üzemeltetéséhez használható. A kilowattonkénti 23 forint körül alakuló árszabás révén közel feleakkora – 18 forint a 31 forinttal szemben – különbséggel számolhatunk a vételezett és feltöltött elektromos áram ára között az alaptarifához képest. Legalábbis október 15. és április 15. között, mert csak ebben az időszakban használható a H tarifa a fűtést ellátó eszközök működtetésére. Ez abból a szempontból sem elhanyagolható, hogy ebben az időszakban kevesebbet termelnek a napelemek, a saját termelés eleve nem lenne elég az otthonok kifűtésére. Lehetnek azonban buktatók.
Ez leginkább azoknak megfelelő megoldás, akiknek már van hőszivattyúja, és rendelkezésre áll a megfelelő villanyóra. Ellenkező esetben amperbővítéssel, az otthoni hálózat átalakításával (a H-tarifás fogyasztókat elkülönülten kell bekötni a más elszámolás miatt), esetleg villanyóracserével, és persze hőszivattyú beszerzésével, felszerelésével is kell kalkulálnia. Ez több mint félmillió forintos egyszeri ráfordítást is igényelhet a lakossági fogyasztóknak Yuxta Kft. a HVG-nek nyilatkozó szakértői szerint.
Ami persze nem biztos, hogy mindenkinek megéri, de azoknak jó eséllyel igen, akik annak idején elektromos kazánnal, fűtőpanelekkel, fűtőfóliával alakították ki fűtési rendszerüket a szaldós napelemük mellé. Az energiahatékonyabb hőszivattyú önmagában is, de H-tarifával még inkább olcsóbban üzemeltethető az elektromos fűtőszálas eszközöknél. Ezt leginkább az energiahatékonységi mérőszám (COP) közötti különbségben mérhető, ami körülbelül azt mutatja meg, hogy az adott eszköz 1 kW elektromos áramból hány kW hőenergiát képes előállítani. A hőszivattyúknál (típustól függően) 3-6 közötti lehet ez az érték, míg az elektromos fűtésnél 1 vagy az alatti. Utóbbiak kiváltásával tehát elkerülhető, hogy csillagászati magasságokba emelkedjenek az áramszámlákon szereplő összegek.
Első pillantásra logikusnak tűnik, hogy tárolókapacitás rendszerbe állításával javítsunk a szaldó-bruttó átállás negatív mérlegén. Ez volt az egyik fő érv a legutolsó, kimondottan napelemes támogatási program a Napenergia Plusz Program (NPP) népszerűsítése során is. Egy ilyen beruházás mellett szólhat, hogy a napelemek többlettermelése elraktározható, a többlettermelést nem kell alacsony áron feltölteni a hálózatba, és az akkumulátorok ára is sokat esett az elmúlt években. Itt is vannak buktatók és bizonytalanságok.
Bizonytalanság származik abból, hogy nem mindig egyértelmű, hogyan számolnak el a napelemes rendszerek túlnyomó többségére jellemző háromfázisú hálózati kapcsolat különböző fázisain az elosztók. A korábbi – jellemzően a szaldós időszakban telepített – napelemek inverterei (amelyek a napelemek egyenáramát a hálózathoz illő váltakozó árammá alakítják) nem feltétlenül tudnak akkumulátorokat is kezelni, és emellett szimmetrikus áramtermelésűek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes fázison ugyanannyi – legfeljebb a legalacsonyabb áramfogyasztási igényű fázisnak megfelelő – árammennyiséget tudnak leadni helyben, miközben azokon egymástól függetlenül eltérő igény is jelentkezhet egy adott pillanatban.
Emiatt a jelenlegi elszámolási rendszerben előfordulhat, hogy miközben a fürdőszobában magas az energiaigény a mosógép miatt, a többi helyiségben ahol legfeljebb egy-egy lámpa ég, alacsonyabb, akkor a szimmetrikus inverter ezt nem képes kiegyenlíteni: azonos nagyságú áramot biztosít minden fázison, és azon, ahol kisebb az igény a maradékot a hálózatra adja – olcsón – ahol pedig nagyobb, ott a hálózatról vételezi az épület a különbséget – drágán. Akkumulátort kötve egy ilyen rendszerre még az a helyzet is előállhat, hogy az akkumulátorokkal olcsón gyártunk áramot a hálózatra, a többi fázison pedig drága hálózati árammal működtetjük a mosógépet, figyelmeztet Kurucz Balázs, a Yuxta cégvezetője. Erről a problémáról a tavaly év elején indult (és idén véget is ért) NPP-vel kapcsolatban is írtunk.
Ha ezt a problémát ki akarjuk küszöbölni, akkor nemcsak az akkumulátorokkal (egy 10 kWh-s pakkot már akár nettó 800 ezer forintért be lehet szerezni), de egy új inverter beszerzésével, valamint tervezési, telepítési költségekkel is számolni kell, ami bruttó másfél-kétmillió forint felé lökheti egy ilyen kiegészítő beruházás költségeit.
Arról nem is beszélve, hogy az akkumulátorok csak a napi energiafelhasználást tudják fedezni azt is leginkább olyankor, amikor napközben eleget termelnek ehhez a napelemek, vagyis a naposabb hónapokban. Télen, amikor fűteni kell, erre nem feltétlenül képesek: egy hőszivattyús fűtési rendszer például napi 20-30 kWh-s fogyasztásával szemben gyakran előfordul, hogy mindössze 3-5 kWh saját napelemes termelés állhat rendelkezésre a tárolóval kiegészített napelemes rendszerből.
Tudatos fogyasztással optimalizálhatjuk is a rendszert. Önmagában már az is valami, ha magunk indítjuk be a déli órákban a mosógépet (ha otthon vagyunk), vagy időzítjük a klíma irányítóját a várható legnaposabb időszakokra.
Ennél kényelmesebb és biztosabb lehet olyan okosotthon-rendszer kialakítása, amely összeköttetésben áll a nagyfogyasztókkal, figyeli mikor van a napelemeken hasznos termelés, és akkor kapcsolja be azokat. Vagyis akkor fogyasztunk, amikor a legtöbb olcsó, megújuló forrásból származó energia áll a rendelkezésre. Ezt a tudatos energiafogyasztást a jövőben várhatóan díjazhatják is az elosztók. Legalábbis a 2024 végén kiadott MEKH-rendeletekkel már megteremtették a jogi lehetőséget egy új rendszerhasználati díjkategória (KIF IV.) hatályba léptetésével, amivel napszakonként eltérő összegű rendszerhasználati díjat is megállapíthatnak.
Persze az ilyen okosotthon-rendszerek kialakítása sincs ingyen. A költségek nagy szórást mutatnak, pár százezer forinttól bőven millió fölötti összegbe is kerülhetnek. Egy ilyen fejlesztés ugyanakkor önmagában is hozhat energiamegtakarítást – írtuk két éve –, de mindenképp hatékonyan segítheti napelemes termelésünk és energiafogyasztásunk összehangolását, hogy optimálisan gazdálkodjunk energiafeleslegünkkel.
Brázai Miklós, a Yuxta Kft. energiapiaci szakértője szerint a szaldóból kieső rendszerek mind-mind egyedi esetek, és nehéz uniformizált piaci megoldást találni arra, miként lehet őket úgy átalakítani, hogy a bruttó elszámolásba kerülve se járjon sokkal rosszabbul a tulajdonos, amin csak tovább ront az évek óta átláthatatlan, félbehagyott jogszabályi háttér.
Annak, aki nem akar mindezzel bajlódni a szaldóból kiesés után, idén tavasztól már lehetősége nyílt arra is, hogy a hivatalos átvételi árnál többért értékesíthesse napelemei többlettermelését. Az első hazai aggregátorcég – legalábbis a működése első hónapjában – hozta a hivatalos átvételi ár beígért háromszorosát. Itt nincs beruházási költség, csak némi papírmunka, az ezt kínáló vállalkozás is elsősorban a szaldóból kiesőkre céloz. Kérdés persze, meddig tudják tartani az átvételi árnál magasabb árat, amikor az egyre bővülő megújuló termelési kapacitások mellett mind gyakrabban fordul elő negatív ár, április végén már mínusz száz eurós megawattóránkénti árról is szó volt.
Az biztos, hogy évről évre egyre többen lesznek kénytelenek elgondolkodni azon, mit kezdjenek, ha kiesnek a szaldóból. 2016-ban már 20,5 ezer hmke létesült, akik számára jövőre jön el az ideje a bruttóba lépésnek, és az ezzel járó anyagi dilemmáknak.
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomoz, a hatóságok viszont hat év alatt nem jutottak el még a gyanúsításig sem.
A magyar autósok drágán megfizethetik az izraeli-iráni konfliktus árát.
10 évre most kitiltották az országból.
Évről évre egyre többen kénytelenek megbarátkozni a bruttó elszámolással.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
Ez jutott eszébe.
Nem érti Daniel Freund, hogyan árulhat egy gyékényen a német kormány az Orbán-rezsimmel. Témák és vélemények a világsajtóban.
