"Egy turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet"

Öt koncertből álló sorozatot tart ebben a hónapban a legendás Európa Kiadó zenekar a budapesti A38 hajón. A nem kevésbé legendás klub, a Bercsényi emlék-fesztiválján (április 24-25.) való rajtaütésszerű megjelenéssel és egy titkos koncerttel kezdték a Budapest residency-t, majd az A38-on, ahogy rohamosan fogytak a jegyek, újabb és újabb dátumokat kötöttek le (május 5-6.;10.;17-18.). Mostmár egy rövidebb turnéról is hallani, több városban is fellépne a 80-as évek legmeghatározóbb és a magyar rocktörténet egyik legfontosabb együttese. Ez azonban mégsem visszatérés. Menyhárt Jenő dalszerző-gitáros úgy hagyta el az országot a 90-es évek elején, hogy a befejezettnek tekintette a zenekar életművét.

"El fogok tűnni a rakendrollból"

Menyhárt a folyamatos eltűnés állapotában volt már a 80-as évek közepe óta. Mindig úgy tűnt, még egy koncert, és feloszlatja a zenekarát. A láthatatlanná tétel, az "önfelszámolás" gesztusa egyértelműen a Spions munkásságból, a hetvenes évek hazai art-punk zenekarának szövegeiből jött. Ám nem csoda, ha Menyhártnak nem volt kedve beleöregedni a magyar rockba. Igaz, amikor New Yorkba települt, már szabadon készíthetett lemezeket, de a hivatalos kultúra és az állami lemezipar egy évtizedig nem kért az egész új hullámos magyar undergroundból.

A Bizottság elsőként a társaságból ugyan kiadhatott egy lemezt 1983-ban, de esetükben talán arról lehetett szó, hogy a cenzorok fülének annyira érthetetlen volt, amit csináltak, hogy egyszerűbb volt békén hagyni őket. Az EK viszont nagyon is direkten volt rendszerkritikus. Sem az állapotokat, sem az akkori itteni életesélyeket nem voltak hajlandók elfogadni. Gyakorlatilag nincs olyan soruk, amelyből ne ez az érzés áradna. Ezek a szövegek olyannyira pontosan csípik nyakon a 80-as éveket, ahogyan Bereményi Géza és Cseh Tamás dalai a 70-eseket, s még az 1986-ban végül is engedélyezett Popzene című album megjelenése érdekében sem csorbítottak rajtuk. De mi jön át mindebből 2004-ben?

"Fiatal magyarok rázzák az utcát"

A koncerten képviseltette magát az a generáció is, amely hőskorában biztosan nem láthatta a zenekart, de talán nem volt "koncertre járó korban" még az 1994-es Katona József Színházban tartott búcsúkoncert idején sem. Ők leglefjebb a szülők kazettáiról, meg a nemrégiben (igaz, egy számot lehagyva) újra megjelent Popzene és Szavazz rám (1989) albumokról ismerhetik a zenekart.

Az EK frissen és lendületesen játszott, mintha csak tegnap hagyták volna abba. Menyhárt azonban igyekezett más, új kontextust teremteni a dalokhoz. A koncertet egy német nyelvű felolvasással kezdte, majd pedig egy afrikai törzsi nyelven előadott szám következett a még illegálisan megjelent, 1983-as Jó lesz című albumukról. Az este folyamán pedig még egy angol nyelvű szám is elhangzott Menyhárt új, New York-i zenekarától. Mintha a megértés-félreértés ellentétpárjával játszottak volna el, és ez itt, egy másik Európában helyén is volt.

"Ez a város egy távoli bolygó"

A rock and roll a folyamatos jelenidő műfaja, múltidézésnek túl sok értelme nincs. Az EK ki is hagyta a programból néhány nagy számát (Popzene, Romolj meg, Küldj egy jelet, 33 nevem volt, Elmúlik), viszont többet is eljátszott utolsó lemezéről. Ettől viszont a közönség sem érezhette azt, nosztalgiakoncerten van. A nosztalgia szinte teljesen hiányzik az EK életműből, és távol áll Menyhárt alkotói magatartásától is. Ez a mostani néhány magyarországi fellépés is inkább arról szól, hogy az egykori "öneltűntető" most visszatér, hogy szemügyre vegye, mi változott errefelé. Közel húsz éve voltam először EK koncerten, s tegnap az A38-on nem tudtam másra gondolni, mint hogy sok, nagyon sok minden.