szerző:
Hunyadi Szilvia
Tetszett a cikk?

Magyarország EU-csatlakozásának egyik járulékos jelensége a külföldi magyar kulturális évadok elindítása, amelyet ez évben Hollandiában, a Hungarofest szervezésében rendeznek meg Hongarije aan Zee (Tengerre magyar) címmel. Június és december között több mint 30 - a modern és kortárs magyar művészetet bemutató - egyéni és csoportos kiállítás, performansz és vitaest várja a holland érdeklődőket.

A cikk másodközlés, a Műértő című folyóiratból.



Hasonló eseménysorozat zajlott tavaly novembertől a londoni Magyar Kulturális Központ szervezésében is, amelynek szappanízűre sikeredett címe - Magyar varázs - inkább emlékeztetett amatőr operettestre, mint komoly kulturális bemutatkozásra. Nem véletlen tehát, hogy a mai magyar művészeti szféra résztvevői a kultúrpolitika szintjén, nemzetközi népszerűsítő politikai célzattal elgondolt protokollkiállítások szakmai professzionalizmusának hiányára panaszkodnak (lásd például a Műértő Szacsva y Pál képzőművésszel készített októberi interjúját).

Lehet másképp is csinálni
Csörgő Attila: Ferde víz
© www.hongarijeaanzee.nl
Lehet ezt másképp is csinálni, s erre példa a hollandiai évad vizuális művészeti programja, amelynek főkurátora, Bencsik Barnabás kizárólag nemzetközi irányultságú és komoly presztízzsel rendelkező holland szakmai intézményekkel és személyekkel való együttműködésben gondolkodott. Azt a fontos célt tartotta szem előtt, hogy a magyar aktuális művészeti jelenségek kínálata a nagyközönségen túl a holland művészeti élet szakmai szereplőit is elérje. A holland intézmények és a magyar művészek összetársítása érdekében szervezett számtalan budapesti tanulmányút, a kölcsönös tapasztalatcsere két lényeges eredményhez vezetett. Egyrészt sikerült felkelteni a legrangosabb amszterdami, rotterdami és hágai galériák érdeklődését, másrészt a magyar szereplők képesek voltak ráhangolódni a holland aktualitásra. A kilencvenes évek második felétől Hollandiában is -- akárcsak Magyarországon -- komolyan megnőtt az érdeklődés a modern klasszikus és a kortárs fotográfia iránt. Ennek felismerése vezetett oda, hogy a vizuális művészeti programon belül a modern és a kortárs magyar fotográfia vívta ki magának a társművészetek közül a legrangosabb intézményes bemutatkozás lehetőségét a hágai, az amszterdami és a rotterdami fotómúzeumban.

Az eddig megnyílt kiállítások közül a legnagyobb visszhangot a szeptember 25-én, a hágai fotómúzeumban megnyílt Szellemi rokonok: Nádas Péter és a magyar fotográfia 1912--2003 című tárlat keltette. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az író neve -- akinek eddig számos könyve jelent meg holland kiadásban -- ismerősen cseng a magyar kultúra iránt érdeklődő közönség fülében (Nádas Péterrel készített interjúnkat decemberi számunkban olvashatják).
 
Emellett számos jó nevű amszterdami galériában nyílt meg október közepétől egyéni és csoportos kortárs magyar művészeti kiállítás. Ezek közül igazán kellemes meglepetést okozott a szimpatikus fiatal művészduó, Kaszás Tamás és Kristóf Krisztián (The Randomroutines) meghitten kaotikus, fűszeres (ön)iróniával ízesített installációja az Ellen de Bruijne Projects galériában. Konceptuális szigor és kesernyés mellékíz nélkül, megkapó őszinteséggel és elbeszélői kedvvel szólították meg a vernissage-on megjelent látogatókat. A decemberig elhúzódó megnyitóknak köszönhetően a holland szakmai visszhangra azonban még várnunk kell. Abból lehet majd igazán leszűrni, milyen eredménnyel zárul a magyar évad, és lesz-e az elindított együttműködéseknek folytatása a jövőben.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!