Ahogyan az a képgyűjtő oldalán is olvasható, a Fortepan "egy nemlétező archívum". A közel 40 ezer fénykép gyűjtői húsz éve kezdték a munkát, "vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva". A legfontosabb gyűjtőterületet a budapesti lomtalanítások adták. "Pár száz (ezer?) kilométert biztos sétálgattunk, jórészt negatívokat keresve" - írják. Ennek megfelelően a Fortepanban szereplő fotókról keveset tudni: általában nem ismert a szerző, a szereplők, sokszor a helyszín sem.

Úgy gondoltuk, érdekes lehet e képek mögé nézni, néhány itt látható részletet kiemelni. Nem nagyításbeli optikai nyomozásra gondolunk, se olyan kutatásra, amit a forgetomori szerzője csinált végig egy "időutazó" fotójával, hanem egyfajta játékra. Mit látunk, és az mit jelentett az adott korban? Játékra hívjuk az olvasót is: a kommentek között várjuk a történeteket, adatokat, emlékeket, amik e képről, korról és helyről beugranak.

fortepan.hu

Mikori a fotó?

A Fortepan-adatbázis időcsúszkájának segítségével ugyan nagyjából megállapítható, mikori egy fotó, de pontos adatot nem találunk. Kicsit közelebb kerülünk a megoldáshoz, ha megnézzük a kép jobboldalán, az Alagúthoz közeli plakátok fölötti transzparenst. Ezen - melyet a Mélyépítő Vállalat állított fel - a felszabadulás 25. évfordulóját emlegetik.

Közismert, hogy 1945. április 4-e hosszú időn át azt a Sztálin-hadparancsot örökítette meg, amely ugyan nem volt igaz, de arról szólt, hogy Magyarország területét felszabadították a szovjet csapatok a fasizmus uralma alól. Hadtörténészek ugyan azóta igazolták, hogy körülbelül még egy hétig folytak Nyugat-Magyarországon harcok a szovjet és a visszavonuló hitlerista alakulatok között, ez azonban nem zavarta a kommunista vezetőket, akik a felszabadulás ünnepét elkezdték ünnepeltetni (ugyanígy nem volt igaz az sem, hogy a szovjet sereg Battonyánál lépte át először a magyar határt befelé jövet).

Mindenesetre a kép keletkezése valamikor ennek a 25. - 1970-es - évfordulónak a környékére tehető.

A romos Sándor-palota és a német fegyverek

A romos Sándor-palota sokáig állt a Budai Vár Duna felőli oldalán, lepusztult mementóként emlékeztetve a második világháború pusztításaira. Egy általunk megszólaltott környékbeli 1970 környékén még gyerekként járt a környéken. Társaival bemászott a romos palotaépületbe, ahol most Schmitt Pál köztársasági elnök hivatala működik, bejutott a Vár oldalában a barlangokba, illetve ember által vájt járatokba, és itt talált például német világháborús fegyvereket is. A járatokat az „illetékesek” gyorsan befalaztatták, ma már nem nagyon lehet hozzáférni a barlangokhoz, csak a hivatalos turisztikai látványosságként bemutatott részeket tudjuk bejárni.

A budavári sikló

Ami a képen még jól látszik, hogy - bár 1970-ben éppen százéves lett volna – a budavári sikló még/már nem közlekedik. A siklót szintén a világháborúban rongálták meg, és csak a nyolcvanas években építették újjá, 1986-tól közlekedik újra.

A sikló kezdeményezője a XIX. század utolsó harmadában Széchenyi István gróf fia, Széchenyi Ödön volt. Így az apja által felvetett s Ürményi József kezdeményezésére megépült Alagút mellett járt a háborúig a sikló is. (Ma már az alagút és a sikló is „működik”, így fel lehet jutni a Várba, az Országos Széchényi Könyvtárba, amely Ödön nagyapjáról, Széchényi Ferencről van elnevezve.)

A BNV-ről

A sikló mai alsó fogadóépületének helyén 1970-ben csak egy koszló-foszló plakátsor látható a Fortepan képén. Az egyik plakáton feltűnik a BNV felirat, amely a jól ismert Budapesti Nemzetközi Vásárra utal. A rendezvény története 1906-ig vezethető vissza, ekkor szervezték meg a Vigadó egyik helyiségében a Márciusi Vásárt, amely a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó „Tulipán Mozgalom” kezdeményezésére jött létre és lényegében árumintavásár volt.

Az eseményt 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg mint Tavaszi Vásárt. 1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett és neve Keleti Vásárra változott. 1925-től kapta meg ettől kezdve végleges nevét, a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Minderről a Budapest Lexikon és a Magyar Szabadalmi Hivatal közlése alapján a már emlegetett Országos Széchényi Könyvtár honlapján lehet olvasni.

A plakátsor érdekességei

A plakátok között felfedezhetjük egy mára elfeledett kávémárka, az Amigo reklámját, amelynek plakátjait a retronom.hu oldalon is megtekinthetjük. Ugyanitt megtudhatjuk, hogy a pörköltkávé-márka (egyik) szlogenje a TÖBB MINT JÓBARÁT mondat volt (hol vesszővel, hol vessző nélkül), ára pedig kiszereléstől függően 16 és 37 forint közötti. Egy olvasó pedig úgy emlékezik, a reklámhölgy piros ruhája hol bordó, hol lila volt, éppen aszerint, hogy a nyomda ördöge hogyan dolgozott.

Akikben a kulturális érdeklődés az erősebb, azok utánanézhetnek Andrzej Wajda filmjének, a Légyfogónak is, amely 1969-ben készült, és Magyarországon ezek szerint viszonylag gyorsan be is mutatták. A film a nős Wlodekről, a fiatal russzisztikával foglalkozó filológusról szól, aki nem elégszik meg az unalmas otthonüléssel, újabb kihívásokat keres, amit meg is talál Irena személyében, aki még nála is fiatalabb, és nem russzisztikával, hanem a lengyel irodalommal (polonisztikával) foglalkozik…

Írásunkat vitaindítónak szántuk, a hozzászólások között várjuk olvasóink emlékeit is. Ön milyen emlékeket, érdekességeket tud felidézni a képen látható helyszínről, a korról és a plakátokról? Itt nagyobb méretben is megtalálja a képet.