szerző:
Gát Anna
Tetszett a cikk?

Április 11-én a budapesti Radnóti Színházban különleges premier lesz, az önálló est címe: Úr és kutya. A színpadon Bálint András, aki egyben a színház igazgatója, és egy élő, igazi kutya, Bajusz.

Az Úr és kutya egyszerű kérdést jár körbe. Ha a kutya társ, a gondolkodó ember társa, akkor annak előbb vagy utóbb nemcsak magáról, hanem a legjobb barátjáról: a kutyáról is gondolkodnia kell. Deák Krisztina rendezésében Bálint András a világirodalomból válogatott, de főként a magyar szerzők humoros, tragikus vagy épp tragikomikus szövegein keresztül elmélkedik arról, mi is egy úrnak a kutya – és a kutyának mit jelent egy úr?

©

hvg.hu: Babits, Karinthy, Kosztolányi, Dsida jenő, Tóth Krisztina, Márai, Esterházy, Bächer Iván: tőlük látható és hallható sok fontos reflexió kutyatartóktól, kutyákról. Hogyan alakult ki az előadás koncepciója és miért pont ezeket a szövegeket választották?

Bálint András: Azért több szerzőtől válogattam, mert nem találtam egyetlen olyat írót sem, akinek a bőrébe belebújtam volna. Azt biztosan tudtam, hogy Karinthy Frigyes Tomi című versére szeretném az estet építeni, így is lett, annak ellenére, hogy ez a darab csak az est közepén hangzik el. Köré képzeltem el egy ívet a kutyatartás különböző aspektusairól. A magyar irodalom hihetetlenül gazdag a kutyák iránt érzett vonzalom megfogalmazásaiban, és persze a világirodalomban is számtalan példa van: Kafka, Hemingway, Arthur Miller mind nagy kutyabarátok voltak. Hamarosan fotókiállítást is rendezünk erről a soha nem múló, kölcsönös vonzalomról itt, a Radnóti Miklós színház előterében.

hvg.hu: Miért éppen a kutyák? Csak nem azért, mert egy sikeres előadáshoz a jó szöveg mellett egy gyerek és egy kutya is kell?

B.A.: Fontos volt számomra, hogy a szívről, a szeretetről, az egymásra utaltságról tudjak beszélni. Érzelmes akartam lenni. A Karinthy-vers éppen erről szól: a szívről, a szeretetről. Hogy nem lehet a kutyánkról beszélni szív nélkül. De az is koncepció volt, hogy a gyilkos kutya, a szörnyeteg, a mauthauseni rém is előkerüljön, amikor a kutyák parancsra az ember ellen fordulnak. A gyilkos kutya ugyanis az ember műve. A szövegek kiválasztásánál azt is figyelembe kellett vennünk, hogy egy korombeli úr zsáneréhez passzoljanak. Nem akartam édelgő vagy jópofa irányba menni, és nem akartam sztorizni. Karcos szövegeket kerestem. A Thomas Mann-novella adta az est címét, miközben akár Kosztolányitól is származhatott volna, hiszen ő három szöveggel szerepel. Babits Mihály Ádáz kutyám című versét már többször mondtam, tehát evidens volt, hogy most sem maradhat ki. Hetvenöt perces lett az előadás, rengeteg tanulnivaló szöveg volt, szóval: kemény munka volt, még kutya nélkül is.

hvg.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy a kutya is „megszólal” a színpadon?

B.A.: Amikor Deák Krisztával eldöntöttük, hogy legyen kutya a színpadon, le kellett mondanunk a mi saját kutyánkról, mert ő már nagyon öreg. Akkor viszont egyértelmű volt, hogy poén kell: legyen szórakoztató, legyen színház! A produkciónak ez a része egyébként még folyamatosan fejlődik: meg az utolsó próbák alatt is belekerült két új sor. Schneider Zoltán adja Bajusz hangját, és nagyon jó benne. Találtunk műveket, ahol a kutya „beszél”.

©

hvg.hu: Volt kutya-casting?

B.A.: Nekem is golden retrieverem van, ez a fajta kedves, fegyelmezhető és engedelmes. Bajusz gazdái vakvezető kutyákat képeznek ki, és mivel kiváló a vérvonal, kölykei is mindannyian „dolgoznak”. Most azt találtam ki, hogy minden próba előtt húsz percet a kutyával töltök fent a színpadon. Ez, úgy tűnik, működik. Az első próbákon még lejárkált a kanapéról, elkalandozott, de a kolléga úr ma már teljesen nyugodt és együttműködő.

hvg.hu: Az állatszereplőkkel forgatott filmek stáblistáján mindig feltüntetik, hogy az állatoknak semmi bántódásuk nem esett. Bajusz bírta a próbákat?

B.A.: Napról-napra jobban élvezte, lépésről-lépésre ügyesen betanulta a gageket: behozza az újságot, iszik, figyel, reagál. Közben új, közös feladatként bekerült egy dal is a darabba, egy duett Bajusszal. Fontosnak tartottam, hogy a játékosság és meghittség érvényesüljön a színpadon. Néhány napja volt egy olyan próba, ahol a közönség is jelen volt, Bajusz pedig egyáltalán nem zavartatta magát. Elöl, a nézőtéren láttam valakit, aki mozgolódott, az elvonta kicsit a figyelmét, odakapta a fejét, ennyi. A takarásban sem szabad ilyenkor mocorogni, mert az megzavarhatja a kutyát. Kíváncsi vagyok, a premieren, majd azt követően rutinosan elnéző lesz, vagy úgy viselkedik, ahogy egy kutyánál természetes.

©

hvg.hu: Nem kockázatos színészként egy olyan dramaturgiai helyzetet követni, amire leginkább a kiszámíthatatlanság a jellemző?

B.A.: A kiszámíthatatlanság ebben a speciális darabban kalkulált kockázat, de éppen ez benne az érdekes. Bizonyos, előre nem kiszámítható helyzetekben improvizációra lesz szükség, vagy legalábbis: fel kell készülni az improvizációra. Észnél kell lenni, rögtönözni kell, majd az adott pillanatban vissza kell térni az eredeti helyzetbe. Akárcsak a való életben: „ott tartottam, hogy…” Minden egyes próba rengeteg tanulságot hozott, és keményen dolgoztunk azért, hogy az előadáson tökéletesen tudjunk együtt játszani.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
PDSZ: A tanároknak nem a 26, hanem a 84 százaléka oltatná be magát

PDSZ: A tanároknak nem a 26, hanem a 84 százaléka oltatná be magát

Már lehet regisztrálni a falusi kisboltok támogatására

Már lehet regisztrálni a falusi kisboltok támogatására

A brit liberális gondolkodó, akit idézünk, de nem ismerünk

A brit liberális gondolkodó, akit idézünk, de nem ismerünk