Kevés pénzből, de rengeteg lelkesedéssel készült a szemtelenül fiatal elsőfilmes rendező, Szombath Máté filmje. Útkeresés, céltalanság, pangás, mocskos grunge és tömérdek narkó fémjelzik a Feketerigó 67 percét, ami az utóbbi idők egyik leghangulatosabb függetlenfilmje.
Egy pár nappal ezelőtt, a Toldi mozi látképe egy kicsit eltért a szokásostól: a bejárat előtt az oldaltáskás bölcsészek helyett inkább egy koncertközönségre hajazó társaság várakozott, a helyre belépve pedig egy színpad, valamint egy méretes dobszerkó fogadta az odalátogatót. A Feketerigó bemutatójára érkeztünk.
A film forgatása nem ma kezdődött: a Feketerigó alapvetően egy negyedórás vizsgafilmnek indult, azonban az ötlet szép lassan egyre csak terebélyesedett, akárcsak egy komótosan tekert spangli. Végül a Feketerigó bemutatott verziója 1 év forgatás, és két év utómunka után, 2015. januárjára lett kész, mint a fiatal rendezőtől megtudtuk, a bemutató előtt alig pár órával. A film ezen kívül elképesztően kevés pénzből, összesen 400 ezer forintból, valamint fél tucat baráti szívességből készült el.
A Feketerigóban két régi általános iskolai cimbora, az álmodozó képzőművész Kolos (Viktor Balázs) és a szétcsúszott anarchista punk Márk (Lugosi Dániel) barátságát követhetjük végig. A gyerekként még egyházi iskolában rosszalkodó két barát, jó tíz-tizenöt évvel később véletlenül újra összetalálkozik. Kolos éppen zenét hallgatva, sétálva mereng, majd belebotlik Márkba, aki a benyelt aprója végett épp egy telefonfülkét akar elpusztítani. Innentől kezdve újra egyre többet találkoznak, és létrejön egy olyan barátság, mely Kolos szemszögéből egyszer rendkívül felszabadító, ugyanakkor viszont rettenetesen destruktív.
Mindenhol jó, csak otthon nem
A film nagyon jól elkapja a mai huszonéves generáció problémás élethelyzeteinek egy jó részét. Például Kolos unalomba fulladt, feltehetőleg gimnázium eleje óta tartó párkapcsolatát, ahol a feleket már annyira nem érdekli a másik, hogy még egy normális veszekedésre is sajnálják az energiát. De a fiúnak otthon sem az igazi. A szülői házban (illetve inkább lakásban) játszódó jelenetekből nagyon valószerűen rajzolódik ki a fiúgyerekkel egyedül maradt édesanyákra jellemző túlzó, már-már fojtogató szeretet, mely alig akarja tudomásul venni az idő múlását. Kolos ennek megfelelően úgy menekül otthonról, ahogyan csak tud, és a túlféltésre jellemző nyomasztóan tudatos, óvatos környezetből örömteli lázadással veti bele magát a Márk által tökélyre vitt - a veszélyekre fittyet hányó - nihilista életstílusba.
A feketerigó éneke
A film erőssége a zenei vonalban rejlik. A zenés jelenetekben hallható piszkos, grunge-szerű tombolás alatt cikázó életképek, a Márk szájából flegmán kiáradó füst, az eltorzult, a rosszullétet egészen újraértelmező kába arcok tömkelege hihetetlenül jól visszaadja a hazai pincékben érlelődő mocskos, punkos szubkultúra esszenciáját. Ez különben annyira nem meglepő, tekintve hogy Szombath fő specialitása a klipek, valamint reklámfilmek készítése. Emlékezetesek a film kreatív vágóképei. Ilyen nagyon eltalált jelent például, amikor Márk az embertípusokat a madarakhoz hasonlítja, és ehhez Szombath valamilyen szocialista időkből visszamaradt biológiakönyv ódon ábráiból villant egy-egy nagyon találó rajzot.
A filmben hallható számok közül a lassabb, lírai betéteket a Mayberian Sankülotts csapatának, valamint a Tündérvese zenekaroknak köszönhetjük, ami pedig a már fentebb említett súlyos rockzenéket illeti, azokat maga a Márkot alakító Lugosi Dániel írta. Nagyon úgy tűnik egyébként, hogy Lugosi is egy afféle feketerigó, hiszen a madárral egyetemben - mely a saját énekén túl, más madarakét is képes tökéletesen leutánozni - Lugosi is tud a Rage Against the Machine, valamint a Nirvana legjobb pillanataiból olyan számot gyúrni, amire méltán bólogat mindenki, aki kedveli ezeket a zenekarokat. Ráadásul elsőre fel sem tűnt, hogy egy-egy riff mennyire hasonlít a fent említett zenekarok számaihoz.
Nem hibátlan, de alakul
Azért a kevés pénz, és a relatív tapasztalatlanság (tekintve hogy Szombath Máténak ez az első nagyjátékfilmje) sajnos itt-ott látszik még mind a megvalósításon, mind pedig a történet vezetésén. Kolos barátnőjéről például túl sok nem derül ki. Nagyon hiányzik valamiféle magyarázat arra vonatkozólag is, hogy mégis honnan van pénze a nihilfejű Márknak, és az álmodozó Kolosnak ilyen temérdek mennyiségű narkóra? Igazából ezzel kapcsolatban bőven elfért volna pár jelenet a filmben, mivel nem mindegy, hogy a szereplők esetleg éjjeli szórakozóhelyeken betépve poharazva szerezték-e a pénzt a cuccokra, vagy netán a diákhitelüket drogozták-e el. Egy milliós összegű diákhitel-tartozást összeszívó Kolos például elég kemény plusz tanulságot adhatott volna a film végének.
Ami még helyenként egy kissé sok volt a Feketerigóban, az a belső monológok használata. Egyszerűen Kolos (kissé unott hangon előadott) belső vívódásait ki lehetett volna váltani néhány ügyesen elhelyezett vágóképpel, vagy kevesebb, de lényegre törőbb mondatokkal. Ahogy a bemutató után a söröző Lugosi megfogalmazta: „az első verzió túlságosan is pofázós volt”. Így már érthető, hogy miért tűnt el végül tíz percnyi jelenet a filmből. Ezen kívül, bizonyos helyzeteket nagyon eltúlzottnak érezhetett a néző, és igazából a lényeg kicsit kevesebből is átjött volna, így viszont már helyenként a túlhangsúlyozás hiteltelenítette a látottakat, és itt személy szerint elsősorban az összefirkált szobákra gondolok. Egyszerűen nem hinném, hogy minden esetben egy szétvizelt belvárosi aluljáróhoz hasonló közeget hoznának létre maguk körül az éppen tisztességesen elhajló egyetemisták. Rettenetesen sok volt a fölösleges falfirka.
A kulisszák mögött
A film legjobb pillanatait egyértelműen a főszereplőpárosnak köszönhetjük. Mint kiderült, Viktor Balázs és Lugosi Dániel már régebben is ismerték egymást. Az már elsőre is egyértelmű volt, hogy a vásznon látottakhoz nem kellett igazán senkinek sem „megerőltetnie magát”. Viktor Balázs például állítása szerint - a vallási vonalat leszámítva -, egészen hasonló figura, mint a filmben látott Kolos. Ezt látszik alátámasztani az is, ahogyan a bemutató eleji felszólalását kezdte: „Most akkor miről is kéne beszélnem?”
Lugosi Daniról már a puszta megjelenése is sugározza, hogy neki túl sokat nem kellett színészkednie, sőt, ahogy Szombath Máté megfogalmazta, Lugosinak egyszerűen csak a többszörösére kellett felerősítenie azt, amilyen egyébként is. „Szombath egy keservesen sz*r, rossz szájízű karaktert keresett, én meg mondtam, hogy ehhez nem is kell színészkednem”- erősítette meg Lugosi a hallottakat. „A pozitívan hülye tulajdonságaimat nem volt nehéz átvinni a szerepembe, de a negatív tulajdonságok kicsiszolása némi időt vett igénybe, mert azért annyira rossz fej nem vagyok” - tette hozzá. Lugosinak egyébként van már némi színészi múltja, melyet egy hazafele menet a lába elé fújt szórólapnak köszönhetett, mely a Stúdió K színház röplapja volt. Az akkor még csak hét éves Lugosi később gyerekszínészként szerepelt számtalan m1-es epizódszerepben, illetve a Sorstalanságban, valamint A Pál utcai fiúkban is. Ez utóbbiban a szintén egy nem túl pozitív főhőst, Áts Ferit játszotta.
Szombath Máté további tervei a filmre vonatkozólag a „fesztiváloztatás” lenne, azaz hogy ismert filmfesztiválokon is bemutassák a Feketerigót. Szombath azonban azt is hozzátette, hogy ez nem ígérkezik egyszerű feladatnak, mivel minden filmfesztiválnak más a szabályrendszere, így nagyon alaposan meg kell majd gondolniuk, hogy hol és milyen sorrendben fogják bemutatni a filmjüket. Ezen kívül, előbb-utóbb szeretnének majd forgalmazót is találni a filmjükhöz, hogy később majd a mozivászonról is üvöltsön a punk. A rendezőt arról is kérdeztük, hogy mikor fog esetleg új filmet rendezni, de erre azt a választ kaptuk, egyhamar biztos nem, pontosabban: „pénz nélkül semmit, ami húsz percnél több”. Mindenesetre reméljük, hogy találkozunk még valamely munkájával.
Hová tűnt a 45 éves múltra visszatekintő Magyar Formatervezési Díj, és mi lett a hazai innovációt bemutató magas színvonalú kiállítással? Amióta a Magyar Formatervezési Tanácsot a Jakab Zsófia vezette divatügynökség alá szervezte a kormány, a designból „kreatívipar” lett, és csak a nagyratörő víziók maradtak.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”
Érdekes, hogy a „luxizás” ellen most szót emelő Lázár magántulajdonában is volt már ilyen típusú autó.
Idén először a kormány nem utólag dob mentőövet az adósságoktól roskadozó kórházaknak.
Wimbledon friss bajnoka nemcsak az edzésben, az étkezésben sem bízik semmit a véletlenre.
