Idén először a kormány nem utólag dob mentőövet az adósságoktól roskadozó kórházaknak, hanem már év közben folyósít 150 milliárd forintot. Ebből 47 milliárdot csak a kórházi koszt feljavítása visz el. Arról, hogy mire elég mindez, és mit kellene tennie a következő kormánynak, Sinkó Eszter egészségügyi közgazdászt kérdeztük.
Az idei költségvetésben plusz 150 milliárd forintot irányoztak elő a kórházak finanszírozására, ez havi 12,5 milliárdos többletforrást jelent. Azonban ezt is csúszva, áprilisban kezdték átutalni az intézményeknek, igaz, akkor januárig visszamenőleg. Eddig mindig utólag dobtak mentőövet az eladósodott kórházaknak, most előre kapnak pluszpénzt. Változóban a finanszírozási logika?
Nem kérdés, hogy ez nagy váltás a korábbi időszakhoz képest: kemény küzdelem árán a szakembereknek végre sikerült meggyőzniük a kormányt, hogy szükség van erre a pluszpénzre, és nem szerencsés mindig utólag kifizetni az adósságokat. Pici üröm az örömben, hogy ennek a 150 milliárdnak nem a teljes összege megy közvetlenül gyógyításra, ebből 47 milliárdot a kórházi koszt feljavítása visz el.
Most már nem napi 1500, hanem 4000 forintból lehet biztosítani egy beteg étkezését.
Szó se róla, erre is nagy szükség volt, de elegánsabb lett volna, ha ezt az összeget külön forrásból állják. A 150 milliárdon belül, hosszú évek után először, 6 százalékkal magasabb összeget lehet dologi kiadásokra fordítani, így valamivel több forrás áll rendelkezésre eszközbeszerzésre, gyógyszerek és kötszerek vásárlására. Ugyanakkor a várólista-ledolgozó programra szánt összeghez nem nyúlt a kormány, ami nem szerencsés. Minden évben nagyjából 5 milliárd forintot fordítanak erre a célra; a Covid előtt 130 százalékos felárat fizettek az elvégzett műtétek után annak érdekében, hogy megfelelő motivációt biztosítsanak a beavatkozások gyorsabb elvégzésére a feltorlódott műtétek körében. A pandémia után azonban a felár összegét 110 százalékra csökkentették, és ez azóta se változott. Tavaly már nem is sikerült az 5 milliárdos keretet felhasználni, a szolgáltatók annyira alacsonynak tartották az ellentételezés mértékét. Érthetetlen, miért nem emelik meg a többletfinanszírozást újra 130 százalékra, megkímélve ezzel a betegeket a magánellátás igénybevételétől. Jelen körülmények között a kormánynak fel kellene vállalnia a magasabb térítési díjat, hogy a gyógyulni vágyók nagyobb számban kaphassanak ellátást az állami kórházakban.
Az év végére 80 milliárd forint úgynevezett tolerálható adósságszintet érhetnek el a kórházak. Mit jelent ez pontosan, és miért ennyit?
A kórházi finanszírozási rendszer meglehetősen bonyolult, de az a lényeg, hogy az állam annak alapján fizet a különböző beavatkozásokért, ellátásokért, amennyibe azok országos átlagban kerülnek. Ebből következően vannak kórházak, amelyek annyi pénzt kapnak, amennyiből kijön az ellátás ára, míg más intézmények, amelyek – például infrastrukturális feltételek miatt – nem képesek az átlagos áron kihozni az ellátást, a szükségesnél kevesebbet. Ez sok esetben az intézménytől független tényezők miatt áll elő, így ezeken a helyeken borítékolhatóan megjelenik az adósság. Többségében ezeket a többletköltségeket számolták el a tolerálható adósságban. Erre a célra 80 milliárdos emelést már eleve beterveztek a következő évi költségvetésbe, azt remélve, hogy ezzel jövőre már nullához közelít az intézmények adóssága. Én kétlem, hogy így lenne.
Igen, május végére 46,7 milliárd forint adósságot halmoztak fel a kórházak, ami időarányosan valamivel rosszabb adat a vártnál. Mekkora adóssággal számol az év végére?
Magyar Péter azt mondja, van receptje a lakhatási válság ellen. A feladat nem kicsi: lakhatási szakértőt, az építéstörténet szakértőjét és a témával foglalkozó szociológust is kérdeztünk az emberemlékezet óta tartó lakhatási válság okairól és a fordulat lehetőségéről.
Érdekes, hogy a „luxizás” ellen most szót emelő Lázár magántulajdonában is volt már ilyen típusú autó.
Idén először a kormány nem utólag dob mentőövet az adósságoktól roskadozó kórházaknak.
