Wimbledon friss bajnoka nemcsak az edzésben, az étkezésben sem bízik semmit a véletlenre. A „Jannik-módszer” néhány elemét ugyanakkor a hétköznapokban is lehet hasznosítani, más élsportolók extrém diétáihoz képest ugyanis az olasz teniszező meglepően „civil” étrendet követ.
Ma már közhely, hogy a fizikai és mentális felkészülés mellett az étkezésnek is elengedhetetlen szerepe van abban, hogy egy élsportoló a legtöbbet hozza ki magából egy-egy versenyen. Jannik Sinner esetében a legtöbb most épp egy wimbledoni bajnoki cím lett, az olasz sajtó pedig megpróbálta feltérképezni, hogy az étkezéshez való hozzáállása hogyan segítette hozzá a győzelemhez az olasz teniszezőt.
Nem meglepő, hogy az evés terén is sokat számít a fegyelem, de Sinner „diétatitkait” valójában azok is hasznosíthatják, akiknek nem ötszettes meccsekre kell felkészülniük, főleg, hogy az olasz bajnok jelszava a mértékletesség és a kiegyensúlyozottság. És még az olasz konyha is a középpontban van – kell ennél több?
Aki látott már Sinner-meccset, az valószínűleg látta a sárgarépát is a teniszező kezében, ez a szerény, de hatásában erős zöldség ugyanis az egyik kedvence, és míg a többiek általában egy-egy banánnal próbálják pótolni a meccsek alatt elégetett energiát, az olasz a sárgarépára esküszik. És milyen okosan teszi: a sárgarépa rostban gazdag, pótolja az izzadsággal elvesztett ásványi anyagokat, és tele van A vitaminnal, amely védi a bőrt a nap káros hatásaitól. Márpedig egy teniszező munkahelyi körülményeihez az esetek többségében hozzátartozik a napsütés.
A reggeli kihagyhatatlan, főleg meccsnapokon. Sinner reggelijének egészséges verziójában általában szerepel a zab, a gyümölcs és a méz, vagy joghurt és teljes kiőrlésű kenyér lekvárral, így sikerül kiegyensúlyoznia a fehérjét a szénhidrátokkal és a jó zsírokkal, nem beszélve arról, hogy biztosítja az energiát, amire majd a pályán szüksége lesz.
Az ebéd és a vacsora terén sem vet be különösebb trükköket, hacsak a kiegyensúlyozott étrend nem annak számít. Vagyis azt eszi, amit mindannyiunknak kellene. Makrókra lebontva ez így néz ki: szénhidrát esetében tésztára vagy barna rizsre szavaz, a fehérjét a fehér hús és a hal biztosítja, emellett pedig a zöldségek hozzák be a tányérjára a rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat – igaz, a hírek szerint annyira nem rajong ezekért.
A rajongása tárgyai sokkal inkább a házi koszt klasszikus fogásai. Sinner esetében ez a nagymamája, Maria rántott húsa, a komfortkaják között pedig ott a pizza, a szusi, a fish and ships és a rétes – utóbbi szintén a nagymama keze munkája. Ezek persze inkább csak kényeztetésként vannak jelen az étrendjében, nem pedig a rendszer részeként. De Sinner hozzáállása az, hogy nem egy rétes miatt fog elveszíteni egy meccset, így ha ehhez van kedve, miért ne.
Az egyetlen tiltólistás tétel az étrendjében az ultrafeldolgozott élelmiszer, amire a dietetikusok is helyeslően bólogatnának a hétköznapi emberek esetében is. Szintén nem fogjuk látni rovarokat enni, amivel valószínűleg nincs egyedül.
Bár Sinner étrendje megnyugtatóan felhasználóbarát, egy felfutó trendnek ő is megadta magát: a savanyú uborkalének. Sinner már az idei Australian Openen is ezt itta, hogy megbirkózzon a melbourne-i hőséggel és megelőzze az izomgörcsöket. Bár furcsa választásnak tűnik, nagyon is észszerű, hiszen a savanyú uborkalé egyfajta természetes táplálék-kiegészítő: gazdag nátriumban és káliumban, amelyek csökkentik a görcsök kockázatát, és ezáltal segítik az izomműködést. Márpedig a görcsök gyakoriak lehetnek a hosszan tartó megerőltetéssel járó helyzetekben, például egy teniszmeccsen.
Elisabetta Bernardi táplálkozásbiológus szerint nemcsak az uborkalében található elektrolitok lehetnek hasznosak sportolás esetén, egyes kutatások ugyanis arra engednek következtetni, hogy az ecetnek és sónak köszönhető savas íz olyan reflexeket indíthat be a szájban, amely jeleket küld az idegrendszernek, „megnyugtatva” a túlfeszült izmot. Más szóval a savasság és a sós íz „eltereli” a görcsért felelős idegjeleket.
Persze, bármennyire egészséges is, a savanyú uborkalevet sem lehet ész nélkül inni. A magas sótartalma miatt a magas vérnyomással élőknek és veseproblémákkal küzdőknek nem ideális a gyakori fogyasztása, de figyelni kell arra is, hogy a túl sok só kiszáradást okozhat, ha nem viszünk be mellette elegendő vizet. Az ecet és a magas savtartalom egyeseknél irritálhatja a gyomrot, hosszú távon pedig a savas italok károsíthatják a fogzománcot – ezért érdemes minden ilyen után vízzel kiöblíteni a szájat, és még véletlenül sem azonnal fogat mosni.
Sinner néhány más, az egészségtudatossághoz már-már rögeszmésen ragaszkodó kollégájához képest nagyon is középutas étrendet folytat. A teniszezők azonban messziről indultak, amíg elértek az okos tányérokig. André Agassi karrierjének az elején a gyorséttermi menü és a cukros üdítő is elfogadott opció volt, ahogy az amerikai játékos edzője, Gil Reyes fogalmazott, akkoriban az számított a sportolók dietetikusának, akinek megvolt a legközelebbi Pizza Hut telefonszáma.
Nem hökkent meg senki, amikor Boris Becker kólát kortyolgatott két térfélcsere között, de ha még messzebb megyünk vissza az időben, az alkoholt is ott találjuk a teniszezők kezében. Egy kis gin vagy brandy pályára lépés előtt, és máris felszabadultabb volt a játék, Suzanne Lenglen is híve volt a módszernek, Arthur Larsen pedig meg volt győződve arról, hogy részegen ő a világ legjobb játékosa.
Agassi és Reyes voltak azok, akik a kilencvenes évek közepén közelebbről is figyelni kezdték, hogy az étkezésnek milyen hatása van a sportoló teljesítményére. Azóta pedig sokan extrém irányba is elmentek, csak hogy előnyt kovácsoljanak maguknak. A gluténmentes és low carb, azaz alacsony szénhidráttartalmú diéták hódítani kezdtek, ezeknek talán Novak Djokovic a leghíresebb plakátarca, igaz, a szerb teniszező nemcsak divatból, hanem diagnosztizált gluténérzékenység miatt is kerüli a kenyeret és a pizzát, és elköszönt a finomított cukortól is.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
