A Békebeli rendőr az Október 6. és a Zrínyi utca sarkán strázsál, de nem csíp nyakon senkit. Pedig lenne dolga, főleg éjszakánként, amikor a Bazilikától a Széchenyi térig tobzódó tömegek haladnak el mellette, olykor még a nyakába is csimpaszkodnak. De ő csak pöffeszkedve áll, és hagyja, hogy boldog-boldogtalan meghúzza a bajuszát.

2008-ban helyezték az egy évvel korábban sétálóutcává átalakított Zrínyi utcába. Illyés Zoltán zsánerszobra hasonló funkciót tölt be, mint Marton László Kiskirálylánya a Duna-korzón: kellemes turistaattrakció szép kilátással Budára, még ha itt a Várrészlet csak egy szűk keresztmetszet is.

A Zrínyi utca viszont kicsit más, mint a kizárólag külföldiekre specializálódott korzó, de a Váci utcától is különbözik, mégsem lehet a legeslegpestibb Királyhoz sem hasonlítani. Ez itt ugyanis az ötödik kerület: macskakövestül, puccostul – és valami megfoghatatlan előkelőséggel.

Fülöp Máté

Talán a házak homlokzatán van kevesebb folt, vagy az utca nem annyira gurba, mint a hétben? Vagy itt még a Dunáról fújó szél tisztábban tartja a levegőt. Mindenesetre van benne a feljebb említett utcákból minden, de gagyitól mentesen, és valahogy sikerült az utóbbi évek alatt még partisztrádává is avanzsálnia. Úgy, hogy közben még otthonos is tud lenni, azaz a szelfibotos turisták nem űzték el a helyieket. Ugyanez a Bécs Stephansdomjától induló Gassékon, az operakatalógust lobogtató, agresszív Mozartok között például elképzelhetetlen lenne.

Semmi sem szent?

A főváros egyik leglátogatottabb turistapontja a Bazilika és környéke, a környék mégsem a szentségéről híres. Ahogy a faluban is a kocsma van a templom szomszédságban, a Boldog Gizella harang a DiVinóban borozóknak is kongat 2011 óta, ami azért mérföldkő, mert a junior borászok nedűi révén lett a kültéri, vékonyfalú üvegpohárból borozás oly divatos Pesten. Bátor próbálkozás volt, az első szezon után rá is jöttek, jobb, ha felszámolnak némi betétdíjat az öblös, szakértő borozáshoz elengedhetetlen poharakért. Túl gyorsan fogyhatott a készlet, talán mert előszeretettel maradt a kezükben, avagy törték ripityára a szökőkút pereméről leszökkenő becsiccsentett borfogyasztók. A környéken azóta több hasonló koncepciójú hely nyílt (például az Innio az Október 6-a utcában), a DiVino viszont már franchise-ban méri az életérzést: a Gozsdu után a debreceni Nagytemplom mellett is mérik már az ország leghíresebb borászcsemetéinek decijeit.

Fülöp Máté

De körülöttük is egyre inkább él a környék: a rózsafagyizónál (Gelarto Rosa) hatalmas sor kígyózik a minimum 500 forintos fagyiért, de a Platz, a California Coffee és a Starbucks is le tudja fölözni magának a megfelelő közönséget. A Bazilika lépcsőzetén pedig a romantikázók, a hangulatra éhes, de kevésbé fizetőképes kereslet lóbálja a lábát.

Pár éve még nem voltak ennyien, a Szent István teret esténként például kizárólag a Negro uralta 2010 előtt, ahol az itt élő külföldiek igyekeztek megismerni a helyi szokásokat és embereket, de helyette most már a Mini Bar található. Szemben is mindig váltakozó konkurencia jelenik meg: ott kezdte karrierjét az azóta Széchenyi térre költözött BOB, aztán több váltás után most egy pizzéria és a fine diningra specializálódott Laci!Pecsenye állja a sarat. Mivel a pecsenyézés nem túl csajozós-pasizós program, így már nem néznek farkasszemet egymással a téren a fiatal vállalkozó, diplomata, külföld(i)re kacsintgató szépnek és gazdagnak látszó emberek.

A Gelarto Rosa egyik remeke

Fülöp Máté

De nem kell messzire menni értük, mert bár a teret a Sas próbálja elválasztani a Zrínyitől, a tér egybefolyik az utcával. A gyalogosok magukénak érzik a flasztert, kocsival itt áthajtani az éjszaka előrehaladtával egyre komplikáltabb.

Leroy örökség

A Zrínyin keresztülmenő párhuzamosok érdekes szeletekre bontják az utcát. A Sas-Október 6. vonalon található a Café Montmartre, mely 2002-ben még Adler néven nyílt meg. Akkoriban csak kávézóként működött, mostanra viszont már étterem és galéria, és hiába utal a név a párizsi művészdombra, már jó ideje egy amerikai rockbanda rajongói kocsmájaként funkcionál.

A Café Montmartre

Fülöp Máté

Körülötte gyorsan változik a vendéglátóegység-kínálat, nemrég nyitott egy Subway és egy másik olasz fagyizó is próbálkozik (Gelateria Lavanda), de ők nem rózsaszirmokra formázzák a hűsítő desszertet, talán ezért nem tudnak akkora sorokat gerjeszteni, mint a Rosa.

Az Október 6. utca a következő fókuszpont, nem csak a mindenkin megkönyörülő csendőr miatt, hanem mert ez vált Budapest első számú gasztroutcájává: ezt tetézi a pár hete nyílt kolbászspecialista, a Faszaládé. A kezdetet mégis a Tom George-nak köszönheti az utca.

Fülöp Máté

A Tom George, avagy T.G. Italiano étterem a Visegrádi utcai Leroy sikeréből és törzsközönségéből táplálkozott. Az egyik tulajdonos, Lefkovics György kérdésünkre azt is elmondta, hogy azért ezen a ponton, mert akkoriban – 2001-ben – a Zrínyiben lehetett olcsón üzletet nyitni. Ők akkor érkeztek az ötödik kerületbe, amikor még nem épült meg a sétálóutca, és jó lóra tettek.

Fülöp Máté

Az étterem illusztris sztárgalériával is büszkélkedik, „általában minden sztárnak van egy helyi kapcsolata”, mondja Lefkovics, rajtuk keresztül juthatott el Steven Spielberg vagy Bill Clinton is az olaszos ízekre specializálódott étterembe, amelyet a tulaj szerint 50-50 százalékban látogatnak helyiek és külföldiek.

Az is hozzátett a környék gasztronómiai népszerűségéhez, hogy van egy réteg, amelynek elege lett a plázák food courtjaiból. Szemben például a Hot Dog Cold Beer a kevésbé fine diningra vágyókat vonzza tavaly augusztus óta, alternatívaként a városban eluralkodó hamburger-hájpra. Az 1000 forintos hot dogot pedig csak az drágállja, aki szerint az IKEA 99 forintos verziója kielégítő: emitt viszont telepakolják a kiflit mindenféle feltéttel, amit a színes labdákra és olcsó bútorra éhes tömegek helyett a Bazilikára, avagy a Lánchíd egyik kikandikáló oroszlánjára merengve lehet elfogyasztani.

Fülöp Máté

Etap: buli

A Nádor utca kereszteződésétől kezdődik a bulietap. Régen a Creol, a Negro klubnyúlványa határozta meg itt az éjszakai életet, de 2011 óta az Ötkert vette át a hatalmat. Ez volt az a romkocsma, aminek semmi köze sem a romhoz, sem a kocsmához, eleinte hasonló közeget húzott be, mint a Negro, mostanra viszont tömött sorokban érkezik minden belvárosi bulira vágyó fiatal, és egyre fiatalabbak. A Creol helyén a Kraft próbálkozik, de vagy nem tudott olyan népszerűségre szert tenni, vagy csak az Ötkertnek furfangosabb a beengedő rendszere és gerjeszti a tömeget. Mindesetre, aki nem akar minimum egy órát sorban állni a bejutásért, az kerülje el a környéket, vagy érkezzen korán: este tíz előtt még van esély az akadálymentes partikezdésre, csak éppen üres még a táncparkett.

Fülöp Máté

A régi Roosevelt tér felé közeledve sem lankad a hangulat, az igen drága Tokió étterem után a már említett BOB tanyázik, ahol az utóbbi időben szigorították a dress code-ot, pólós férfiakat például nem engednek be, így ajánlatos a sikerességre legalább utaló öltözékben érkezni.

A Badgirlz nagyon hasonló a szomszédjához, ezért kitaláltak valami pluszt: óránként a pultra ugranak a lányok, hogy eltáncoljanak egy koreográfiát. A női vendégeknek persze ez keserű pirula, mert pár percre elvonja a férfiak figyelmét a cirkusz, de addig legalább lehet igazítani a sminken.

De még itt sincs vége az ötödik kerületi éjszakának, a Raqpart az egyik legfrissebb Duna-parti puccparádé, ahol a tűsarkakat elijesztő kavicsos rész sem akadály: járólapokkal segítik a célközönséget. Alternatívaként tavaly nyáron a Valyóban lehetett műanyagpohárból, a hely urizáló szellemétől nagyon idegen áron sörözgetni, minimál kínálat és raklapromantika mellett. De a civil kezdeményezés idén itt még nem kapott szárnyra, így marad a környékre jellemző, kötelező flanc.

Vendégek a Raqparton

Fülöp Máté

Akinek nem inge, ne vegye magára!