Király: a város legeslegpestibb utcája
Fejjel lefelé indultunk el a Királyon, a 4-es, 6-os villamos megállójától mustráltuk végig az utcát, mely az utóbbi években dübörög. Ha kereskedelmileg nem is úgy, mint régen, a bulizó hadak minden nap végigvonulnak a VI. és VII. kerület határvonalának is számító Király utcán, hogy beletorkoljanak a Gozsduba, majd visszadülöngéljenek a Nagymezőhöz és azon túl, ahol a pizzaszelet és a gyros a kötelező éjszakai menü.
A legpestibb utca – ennek nevezte Krúdy Gyula, aki több éven keresztül lakója is volt a manapság legeslegpestibb környéknek. A századfordulón költözött be az akkoriban legmagasabb pesti épületbe, a Király u. 49. alatt található Pekáry-házba a feleségével. Ez a ház zárta le a környéket, és sokan manapság is itt, a Nagymező utcánál fordulnak be a Királyból, hogy az Andrássy vagy ellenkező irányba a Deák tér felé folytassák belvárosi sétájukat. A pesti esti buliútvonal is ezen az L betűn mozog, ami nemrégiben még a hatodik kerületi Andrássy–Bajcsy közötti Nagymezőn koncentrálódott, az most eltolódott a hét felé.
A legek utcája
De vannak említésre méltó nyúlványai, nem csak a Kazinczy és a Dobba átvezető utcák, de a Nagymező "feletti" rész is. Ha a Nagykörút és a Király találkozásánál egy körzőt helyeznénk például a 4-es, 6-os villamos sínére, és a Nagymező–Csányi utcáig nyitnánk a grafitos hegyét, akkor a kapott körön belül Gasztropest egy érdekes cikkelyét kapnánk. A Frici papa kifőzdéje például 17 éve költözött a Király utca 55. szám alá, ha betérünk ebédidőben, sorba kell állni a helyekért, az étkező közönsége között pedig megtalálunk kisnyugdíjast és a belvárosi lakásbérleményekben dolgozó irodistát, mindkettő ugyanazt a 999 forintos háromfogásos menüt fogyasztja.
A lelkes turisták az étlapról a legmagyarosabb minimálételeket választhatják (rántott gombafejek 549 Ft, diós tészta 549 Ft, rántott párizsi szelet 299 Ft), de a nyüzsgésben még romantikázó párokkal is találkozhatunk, ki tudja, miért ebben a hangos, a kifőzdének túl éttermes, étteremnek túl nyüzsis helyen turbékolnak, de ízlik nekik. Mit sem törődnek a tumultussal, és a körülöttük üres, vagy teli kézzel cikázó brifkós pincérekkel, mélyen egymás szemébe néznek a zöld-fehér kockás abrosz fölött, a morzsák között cirógatják egymás karját. A gyors mozgású felszolgálók közül próbálunk egyet szóra bírni: mi a Frici papa titka, de nem ér rá velünk foglalkozni, gyorsan hozza a menüt, aztán ha üres a tányér, felkapkodja az újházi tyúkhúsleveshez (559 Ft) kért Erős Pistával és a gombafejekhez adagolt tartármártással együtt. Az oszlopokon lógó képek felé mutat, illetve a teljes falat betöltő freskóra: nézegessük, ha a gasztrotörténelemre vágyunk.
Az említett körcikkely éjszaka könnyen Bermuda-háromszöggé változhat: a bulizó fiatalok e tengelyen tévelyegve secperc alatt elveszthetik egymást. Az egyikük a pizzaszeletesnél áll sorba a 249 forintos, mindenféle gasztronómiai igénytől mentes, viszont itatósnak tökéletes szénhidrátbombáért, a másik a gyrososnál ácsorog, és nem tudja, hogy csípőssel és/vagy hagymával kérje a szendvicset, esetleg ohne. A többiek pedig már a villamosmegállóban támasztják a korlátot, és várják, hogy felvételt nyerjenek az éjszakai 4-es, 6-osra. Hiába a dorbézjárat, az ellenőrök csápjai bármelyik ajtónál elérik az illuminált állapotú utazókat.
A hajnali 3 óra itt ugyanolyan forgalmas, mint a délelőtt 10 vagy a délután 3. Ennek pedig talán csak a Király utca állandó lakosai nem örülnek, akik az utóbbi évek hájpjához álmatlanul kénytelenek asszisztálni. A Gardrób, márkás holmikat áruló használtruha-butik tulajdonosa hét éve nyitott boltot az epicentrum közelében (Király u. 42.), és ismeri az érme mindkét oldalát. „Voltunk itt éjszaka, az biztos, hogy aludni képtelenség”, neki viszont jól jön az átmenő forgalom. „Sokkal több a turista, és a lakások többségét is apartmanként adják ki külföldieknek, Nyugatabbra pedig sokkal nagyobb divat a turkáló.”
Tátongó sebek, avagy romantikus romok
Nem csak az esti, de a nappali kereslet is megnőtt Budapest belső kerülete iránt, a VI. és VII. kerületének határvonalát képező Király utca egyes részei viszont sebeikkel tarkítják a legbelebb belvárost.
| Königből Király |
Volt Mittermayerischegasse, Lerchenfeldgasse, Englischegasse, König – németül király – -gasse, melyet az itt álló étterem ihletett. Majakovszkij utcaként emlegették negyven éven át a rendszerváltásig, míg 1990-ben visszakapta a magyarosított Király nevet. Az utóbbi három évszázados történettel büszkélkedik, hisz az 1730-as évektől kezdett kiépülni, a városegyesítés után pedig Budapest legnépesebb kerületét, a Terézvárost szelte át, melyet épp népsűrűsége és nagysága miatt metszették ketté a Király utca mentén VI. és VII. kerületre. Így 1881 óta a Király utca 6. kerületi része még Terézváros, a VII. viszont már Erzsébetváros. Érdekes, hogy a 19. században a vígalmi negyed a körúttól a Városligetig eső rész volt, míg beljebb a Deák felé a kereskedelem virágzott. |
A Kazinczy–Csányi utca közötti részen például több haldokló, kiadatlan, elhagyatott üzlet és porta található, átellenben pedig az éveken át állványokkal megtámogatott, tavaly augusztusban végleg lebontott ház csorbítja a látványt, bár a messze híres budapesti romos romantikához egyesek szerint tökéletesen passzol.
A Király utca 40. a Hild-örökség része volt, 2006-ban még a civilek (az Óvás! Egyesület) meg tudták akadályozni az épület eltüntetését, 2014-re viszont már életveszélyessé vált, így a nosztalgiázók és értékmentők ellenében nyert a külföldi befektető, annyi megkötéssel, hogy az új épület homlokzatának is viselni kell majd a Hild-jegyeket.
Befelé baktatva egyre nagyobb a tömeg, a butiktulajdonos pedig elárul egy bennfentes információt: valamiért az utca VI. kerületi (azaz páros) oldalán többen sétálnak, mint átellenben, ennek is lehet betudni a több üres, vagy gyorsan rotálódó üzletet a hetedik kerületi felén. Hogy ez tényleg így van-e? Nem számoltuk...
Pedig a 19. században mindkét oldal virágzott, részt vettünk BUM tematikus sétáinak Király utcai epizódján, és kiderült, hogy a környék már a létesítésétől kezdve kereskedelmi központ volt. Olyannyira, hogy a főutcán (a Királyon) kiskereskedők telepedtek meg, a mellékutcákban pedig számos gyárat létesítettek, főképp zsidók, akiket nem tűrtek meg az akkori városfalon belül (a mai ötödik kerületben). Volt itt csillárüzem, kártyagyár, ezüstműves-központ, az irodalmi visszaemlékezések szerint pedig miután II. József teret engedett a kereskedő vénával megáldott népeknek, megindult a zsibongás, és hamar a polgáriasodás fészke lett a környék.
Van egy csomó hasonlóság az akkori és a mostani Király között, hiába változott a neve olyan sokat. Itt voltak az első nagyhírű söntések, a legelső mozi (Király u. 27.) a mostanra ugyancsak megszűnt VAM-Design Center (Király u. 26) alján még őrzik Pest akkori legnagyobb borospincéjének falait: a híres Jálics-pincében a walesi herceg is villásreggelizett 1873-ban.
Most sem érezné magát rosszul Eduárd. A brit herceg – később király, ha most kilépne a 26-os szám alól, megdörzsölné a szemét, majd feltűnés nélkül hömpölyögne a többiekkel a szűk járdán „lefelé”, amíg el nem érne a Gozsduig, ahol hagyná magát elsodorni a forgataggal. Együtt inna Jude Law-val, ő is lesmárolná Zimányi Lindát, majd az udvarokon keresztül bukdácsolva, részegen rátalálna az oldtimer showra, és kurjongatva beleülne a korabeli automobilba, hogy hazavigye a sofőr, akit biztos csak elcsábított a kavalkád, azért nem várja a volán mellett.
| Akinek túl sok a VII. |
Arról még 2014 nyarán írtunk, hogy a nyolcadik kerület is egyre több fiatalt vonz, sőt, akinek elege van a hetedik kerületi tobzódásból, az már be sem teszi a lábát a Király–Kazinczy–Dob négyszögbe, mert sokak szerint a "VI. és a VII. kerület híres utcái beleálltak az elsiófokosodásba, a sikeres romkocsmákra ráépültek a kisebb, könnyű pénzben reménykedő turistacsapdák és az olyan nagy, profi üzleti vállalkozások, mint a Gozsdu udvar". |
Gozsdu a király
Pedig a hatudvaros Gozsdu nem is olyan régóta fókuszpontja Pestnek, a kétezres évektől kezdődő felújítás után, 2008-tól négy évig szinte érintetlenül állt, és az udvarokat összekötő árkádok alá csak néhány üzlet és vendéglátó egység merészkedett.
A fordulópont 2012-ben következett, amikor sorra foglalták el az üres portákat a máshol már bevált helyek: Vian, Gozsdu Manó, de nyíltak olyan újak, mint a Spíler, a Kolor, vagy a bárpulton táncoló, lenge öltözetű lányokról híres Klikk. Nincs olyan nap, és olyan napszak, amikor ne lenne tele a külföldi kiadványokban Gozsdu Courtként emlegetett, római számmal számozott, és a Dob utcáig összesen 230 métert átívelő épületegyüttes. A fenti lakások nem családbarátok, megkérdeztünk egy állandó lakót, duplaablakot építtetett be, de még így is nagy a hangzavar, nem csoda, hogy ezek a lakások is inkább befektetésként hozhatnak pénzt, a legtöbb tulajdonos kiadja azoknak az utazóknak, akik a szeretnek ott megszállni, ahol a történés van.
A Gozsduval szemben nyílt Wombat Hostel (Király u. 20.) még tetézi a nyüzsgést. Az utca ezen porcikája olyan túlterheltté vált, hogy az egyirányú úton közlekedő autósor csak lépésben haladhat: a gyalogos az úr, aki kiszámíthatatlanul cikázik egyik oldalról a másikra, majd vissza, a kacskaringó amplitúdója pedig a sötétedéssel és a fogyasztott alkohollal egyenesen arányos.
| Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban (részlet) |
Temérdek kocsi volt ebben a szűk utcában; mindenféle kocsi volt, amely a város területén feltalálható. Nagy málhásszekerek mentek vagy jöttek, mintha itt keresnék azokat a raktárakat, ahol szállítmányuktól megszabadulhatnak. Minden bolt előtt kézikocsik voltak felállítva, amelyekre reggeltől estig pakoltak, mintha egyetlen nap alatt akarna elköltözni az egész utca helyéről. Postakocsik állongtak, amelyek kifogyhatatlanul ontották belsejükből a csomagokat, amelyekben talán a földkerekség minden portékáját ideszállították. Citromos-, narancsos-, fügésládák tornyosultak a nyitott kapus udvarokon. Megszakítás nélkül következett egyik boltajtó a másik után, mindegyikben más portékát árultak, csak a boltosok voltak egyformák, akik ernyős, puha sapkáikban itt jöttek a világra, és itt öregedtek meg. És az omnibusz úgy haladt ebben a zűrzavaros, látszólag fejvesztett utcában, mintha nem is törődne az emberekkel, akik keresztül-kasul mászkálnak az úton, átbeszélgettek egyik oldalról a másikra, terheket cipeltek, kocsikat igazgattak, gyerekeket vezettek, kirakatokat nézegettek, tettek-vettek, serénykedtek, mintha ez a nap volna az utolsó, amikor a Király utcában vásárolnak. De most, döngő döcögések után, megismerkedve ruhásboltok, heringkereskedések, fűszeresek, vászonüzletek, udvarok látványaival, amely udvarokra, raktárokra, műhelyekre szinte meggörbedve hajoltak a vasrácsos gangok, az ablakok, mintha úgysem lennének az emeleteken emberek, akiket szolgálni kellene: mindenkinek az utcán, a boltban, a raktárban van helye: a Király utcai utazás után kifújta magát az omnibusz a terézvárosi templomnál, s a többi utasokkal a mi ismerőseink is leszállottak, szinte elfáradva a látnivalóktól, amelyeket e rövid pesti utazás nyújtott nekik. |
Kicsit lejjebb, a páros oldalon a Central Passage nem büszkélkedhet ilyen fényes karrierrel. Ide száműzték a Gödröt (azóta G3), de nem tudta átvonzani az Erzsébet-téri tömeget, és a Minyon is bezárt, pedig a R’n’B-soul és lájtos elektronikus bulik miatt pár éven át hosszú sorok képződtek a Király utca legfurcsább épületének sötét és robosztus oszlopai között.
2007-ben próbálták elsózni a Király utca 8-10 szám alatt lévő Central Passage üzletközpont részét a (földszint, első emelet, garázs és egy kisebb irodaház) 25 millió eurót kért érte akkoriban a Fadesa spanyol ingatlanfejlesztő, a 20 milliós ajánlatot pedig elutasította. 2014-ben kevesebb mint 8 millióért tudta eladni a sötét, ijesztő, egy minimalista szarkofágra emlékeztető beugrót, mely az utóbbi időkben különböző vásároknak és piacoknak ad helyet. Esetleg még átjárónak lehet használni, a Paulay Edét és a Király utcát köti össze, de kevesen ismerik ezt az egérutat. A lakások zöme külföldieké, vagy turistáknak adják bérbe, őket elnyelik a lépcsőházak. A szellemudvar talán most benépesül, egy Hummusz bár és egy underground kocsma, illetve a lakókat kiszolgáló mosoda nyílt.
Dizájnutcából party street
Csütörtökönként viszont megtelik a barátságtalan átjáró: árusok és esti piacozók lepik el a zömök oszlopmonstrumok között a helyet. Az első pESTI PIAC kitalálója Landwehr Klára tavaly október óta veszi bérbe minden héten ezt a placcot, elmondása szerint karácsonyig felfelé ívelt az érdeklődés, de a január és február egyelőre csalódás volt. A hideg sok árust is elijesztett: de kézműves sajtokat, édességeket, péksüteményeket és mindenféle ínyenc malacságot lehet kapni a zimában is, ha nem is olcsón (egy kifli 135 forint).
Landwehr bizakodik, bár semmilyen támogatást nem kap a kerülettől, mely még saját kerületi lapjában sem hajlandó hírt adni a rendszeres eseményről, csak borsos összeg ellenében. A KultUnio Alapítvány, mely a piacot szervezi, viszont kevés bevételi forrása miatt nem tudja kifizetni a promóciót, úgyhogy próbál túlélni, a bérleti díjak, a területfoglalás és fenntartási költségek mellett.
Landwehr már évek óta a Király utca szolgálatában áll, 2009-ben az egyik – azóta megszűnt – designüzlet tulajdonosaként került az utcába, mert úgy remélte a design lehet a Király utca új ruhája. „Hiszek abban, hogy az azonos témájú üzletek nem kioltják, hanem erősítik egymást”. Arról álmodott, hogy ha Budapesten valaki berendezi a lakását, akkor elmegy az IKEA-ba, a Kikába, és a Király utcába. „Leparkol, és végignézi a dizájnüzletek kínálatát”. Nem így lett, azóta nagyon sok exkluzív, designos berendezési tárgyakra specializálódott bolt bezárt az utcában. Pedig egy klasztert is létrehozott Landwehr, hogy összefogásra bírja az utcában található kereskedőket. A KultUnio még mindig működik, 2011-ben és 2012-ben utcafesztivált is rendeztek, de az önkormányzatok épphogy eltűrő, majdnem tiltó, de semmiképp sem támogató hozzáállasa miatt nem folytathatták az amúgy sikeres rendezvényeket.
Landwehr nem adja fel, és olyan dolgokat honosít meg a Király utcában, mint a Bécs VII. kerületében az ott egymásra utalt üzletek tulajdonosai. Érdekes a párhuzam az osztrák főváros Mariahilfer Straße mellett húzódó övezet és Budapest VII. kerülete között. A szervező a hasonlóság miatt szerette volna, ha a két rész testvérvárosi rangra emelkedik, de hiába osztják az osztrákok lelkesedését, a pesti hivatalban nem írták még alá a testvérvárosi egyezményt.
Kár. De a Király utca jelenleg enélkül is él és virul, sőt az utóbbi egy évben hatalmas partiélet kerekedett emitt. Bécsben talán a Museumsquartier kortárs tárlatokkal teli, dizájnos tere vetekedhet vele hétvégénként, de aki járt már mindkettőben, észleli, hogy nálunk a hét minden napján nagy a tömörülés a magyar főváros legfrekventáltabb buliutcájában, a tündöklő Gozsduval, olyannyira, hogy már koppintják: Óbudán a Kolosy téren szeretnék ugyanezt elérni, eddig sikertelenül.
Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!
Utcamustráink: |
Madách tér: "Akkor is feljelentenek minket, ha be vagyunk zárva" Bartók Béla út: Mit szólna Cseh Tamás a mai Bartók Béla úthoz? Ferenciek tere: "Fuck police" Kazinczy utca: "Mindig süt a nap, és jó csajok vannak" Nagymező utca: "Hétvégén 18 fok, itt elszabadul a pokol" Tavaszmező utca: "Itt bármiért homlokon vágnak" Népszínház utca: Gyurcsány és árpádsávos zászló egy helyen Mikszáth tér: "Nekünk itt nagyon jó" Múzeum körút: Ön mennyit adna a lepusztult Múzeum körútért? Váci utca: Cingár fallosz és gulyáskrém Hajós utca: Mikor lesz a Hajós utca a pesti bohémkorzó? Andrássy út: Luxus szegénység az Andrássy úton Pozsonyi út: "A saját magam alkotta gettóban élek" |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
