Mára bizony ők is ritka pédánnyá váltak: a budapesti luxusdámák. Sokáig kell lesben állnia annak, aki természetes életterükben akarja megfigyelni őket, amint szőrmebundájukban és tűsarkú cipőcsodáikban végiglibbennek Budapest előkelő üzletsorán, az Andrássy úton. Ezen a hideg, havas januári estén csak kevesen hagyják el közülük a meleg otthoni fészket.

A butikok ürességtől konganak. A kirakatok mögötti csillámvilágban magányosan ácsorognak az eladók. Magyarország luxusüzletei kifogynak a kuncsaftokból?

Kinek érkezett?

Stiller Ákos

„Magyarország luxuspiaca mindig is erősen ingatag volt, mert messzemenően függ a külföldi vevőktől“ – magyarázza Oliver Petcu, egy bukaresti székhelyű tanácsadó cég, a CPP Luxury Industry Management Consultants igazgatója. Petcu becslése szerint a vevőknek mindössze 30 százaléka érkezik belföldről. A turizmus Magyarországon kéz a kézben jár a fényűzéssel. Két éve pedig olyan változás indult be, amely hosszú távon komoly veszélyt jelenthet a magyar luxusiparra: ázsiai újgazdagok helyett egyre inkább spórolós turisták érkeznek az EU más országaiból és az Egyesült Államokból. Budapest ötcsillagos szállodáinak átlagos szobaárai a legalacsonyabbak közé tartoznak Európában. „Ha a kormány nem tesz erőfeszítéseket, hogy turisztikailag újrapozícionálja az országot, valamennyi luxuságazatra nehéz idők várnak“ -  hangzik a szakember prognózisa.

Luxusbarométer

Nem túl derűlátó a luxusüzletek személyzete sem, ha az üzletmenetről kérdezik őket. „Az utóbbi hetekben csak elvétve tévedt be hozzánk vevő” – mondja az egyik előkelő üzlet ajtónállója. Nem szeretné, ha szerepelne a neve ebben a riportban, de készségesen beszél a gondokról, amelyekkel Budapest legszebb sugárútjának luxusboltjai küszködnek: „A tehetős turisták pillanatnyilag elmaradnak, nem szívesen jönnek ebben a hideg és zord időben”.

És ha csak az időjárásról volna szó – ám a politikai bizonytalanság és az európai adósságválság úgyszintén kihat a magyar luxuspiacra. Louis Vuitton, Gucci és Burberry számára Magyarország a legnehezebb közép-európai piac, annak ellenére hogy az exkluzív ingatlanok árai zuhanórepülésben vannak.

Stiller Ákos

A luxusnak nem igazán van hagyománya Magyarországon. Egyfelől azért, mert a nyílt önmutogatás itt lenézettebb, mint a szomszédos kelet-európai országokban. Másrészt azért, mert a tehetős magyarokat a nyugati nyitás után jobban vonzották Milánó, Párizs és München nagy butikjai. „A kevés számú nagyon gazdag magyar eddig jobbára külföldön vásárolt be, és ezt alighanem eztán is így fogja csinálni“ – mondja Petcu. A nagy luxusmárkák ezért jó ideig letettek arról, hogy Magyarországon fiókot nyissanak. Budapest csak az EU-csatlakozással vált luxuspiacként is érdekesebbé.

„Nekünk Béccsel és Milánóval kell konkurálnunk” – mondja hasonlóan Andrusch József, a Dolce&Gabbana magyarországi képviselője. Azzal azonban nem ért egyet, hogy Budapest olcsó székhely volna. Az árak Európa szerte egyforma magasak. Optimistábban látja a helyzetet, mint a luxusszakértő Petcu: „Tavaly valamelyest megint javult a forgalom“ – mondja Andrusch. Más nemzetközi márkákhoz hasonlóan az olasz cég budapesti sikere is az utazó üzletemberek és turisták vásárlókedvén múlik elsősorban. A forgalmat itt a Szöulból, Pekingből, New Yorkból és Dubaiból érkező kuncsaftok generálják. 

Hazai luxus

Hazai luxusmárkákkal ritkán találkozni Budapest pompázatos sugárútján. Miként a nemzetközi piacon is csak kevés magyar prémiumtermék tulajdonosának sikerült átmentenie jó hírét az arisztokraták uralta múltból a luxus modern világába. A kommunista diktatúra különösen rányomta bélyegét erre a szektorra. Az erőltetett iparosítás és a munkásság urbanizálódása számtalan minőségi manufaktúrának és kisüzemnek a véget, a szövetkezetekbe való beolvasztást jelentette.

A Vasfüggöny leomlása után jó néhány magyar prémiummárkát külföldi luxuskonszernek vásároltak fel, s a gyártás immár ezek neve alatt folyt tovább. A szakember ennek ellenére komoly potenciált lát a magyar prémiummárkákban. Szerinte a borok és májpástétomok mellett elsősorban a Herendi Porcelánmanufaktúra élhetne jobban a nemzetközi hírnévben rejlő lehetőségekkel. A Veszprém melletti kisváros manufaktúrája hosszú hagyományra tekint vissza. Története 1826-ban kezdődött, s az európai királyi házak mindmáig a cég megrendelői közé tartoznak. A luxuskategóriás Kempinski szállodákban szintén magyar porcelánon szolgálják fel az étkeket.

Stiller Ákos

A manufaktúra még az 1948-as államosítás után is viszonylag szabad kezet kapott a napi üzletvitelben. A deviza, amit a luxusporcelán hozott az országnak, a kommunistáknak is fontos volt. 1993-ban újraprivatizálták a vállalatot, s Herend 75százaléka ma a dolgozók tulajdonában van. „Az ilyen márkák tulajdonosainak meg kell érteniük, hogy nagy múltjuk ellenére ma egy kemény nemzetközi verseny résztvevői“ – mondja Petcu. Herend főleg külföldön szalasztotta el, hogy ügyes marketinggel saját termékeire irányítsa a figyelmet. A cikkünkhöz végzett anyaggyűjtés a szakembert igazolja. „Úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk állást foglalni“ – hangzott a cégvezetőség válasza az ezzel kapcsolatosan feltett kérdésre.

Míg a magyar márkáknak nemzetközileg nem sikerül pozícionálniuk magukat, a nemzetközi márkák Magyarországon válnak mindinkább szkeptikussá. Petcu szerint főleg a divatszakmában kell butikbezárásokkal számolni. A tendencia megfordításának kulcsát a szakember a turizmusban látja. „A jelenlegi infrastruktúrával azonban Magyarországnak nagyon nehéz lesz idecsábítania a nagyon tehetős utazókat."

Így pedig a kormányra vár a feladat, hogy megvédje a kihalástól az Andrássy úti luxusdámákat.

Stiller Ákos

Sorozatunk további részeit itt olvashatják el.

Lukas Bay két héten át a hvg.hu vendégújságírója a Goethe Intézet "Nahaufnahme" csereprogramjának keretében. A projekt során német szerkesztők cserélnek szerkesztőséget más európai országok újságíróival. A hvg.hu munkatársa, Lukács Andrea 2012 novemberében töltött három hetet a Handelsblatt Online szerkesztőségében. További információkért kattinton a linkre: www.goethe.de/nahaufnahme.