Luxus szegénység az Andrássy úton
Az Andrássy út első fele, az Oktogonig elvileg a luxus otthona. A Champs Elysées mintájára épült pompázatos sugárút azonban korántsem úgy működik, mint amit Párizsból, Berlinből, Milánóból, vagy akár Düsseldorfból ismerünk. Elküldtünk egy német újságírót az Andrássyra.
Mára bizony ők is ritka pédánnyá váltak: a budapesti luxusdámák. Sokáig kell lesben állnia annak, aki természetes életterükben akarja megfigyelni őket, amint szőrmebundájukban és tűsarkú cipőcsodáikban végiglibbennek Budapest előkelő üzletsorán, az Andrássy úton. Ezen a hideg, havas januári estén csak kevesen hagyják el közülük a meleg otthoni fészket.
A butikok ürességtől konganak. A kirakatok mögötti csillámvilágban magányosan ácsorognak az eladók. Magyarország luxusüzletei kifogynak a kuncsaftokból?
„Magyarország luxuspiaca mindig is erősen ingatag volt, mert messzemenően függ a külföldi vevőktől“ – magyarázza Oliver Petcu, egy bukaresti székhelyű tanácsadó cég, a CPP Luxury Industry Management Consultants igazgatója. Petcu becslése szerint a vevőknek mindössze 30 százaléka érkezik belföldről. A turizmus Magyarországon kéz a kézben jár a fényűzéssel. Két éve pedig olyan változás indult be, amely hosszú távon komoly veszélyt jelenthet a magyar luxusiparra: ázsiai újgazdagok helyett egyre inkább spórolós turisták érkeznek az EU más országaiból és az Egyesült Államokból. Budapest ötcsillagos szállodáinak átlagos szobaárai a legalacsonyabbak közé tartoznak Európában. „Ha a kormány nem tesz erőfeszítéseket, hogy turisztikailag újrapozícionálja az országot, valamennyi luxuságazatra nehéz idők várnak“ - hangzik a szakember prognózisa.
Luxusbarométer
Nem túl derűlátó a luxusüzletek személyzete sem, ha az üzletmenetről kérdezik őket. „Az utóbbi hetekben csak elvétve tévedt be hozzánk vevő” – mondja az egyik előkelő üzlet ajtónállója. Nem szeretné, ha szerepelne a neve ebben a riportban, de készségesen beszél a gondokról, amelyekkel Budapest legszebb sugárútjának luxusboltjai küszködnek: „A tehetős turisták pillanatnyilag elmaradnak, nem szívesen jönnek ebben a hideg és zord időben”.
És ha csak az időjárásról volna szó – ám a politikai bizonytalanság és az európai adósságválság úgyszintén kihat a magyar luxuspiacra. Louis Vuitton, Gucci és Burberry számára Magyarország a legnehezebb közép-európai piac, annak ellenére hogy az exkluzív ingatlanok árai zuhanórepülésben vannak.
A luxusnak nem igazán van hagyománya Magyarországon. Egyfelől azért, mert a nyílt önmutogatás itt lenézettebb, mint a szomszédos kelet-európai országokban. Másrészt azért, mert a tehetős magyarokat a nyugati nyitás után jobban vonzották Milánó, Párizs és München nagy butikjai. „A kevés számú nagyon gazdag magyar eddig jobbára külföldön vásárolt be, és ezt alighanem eztán is így fogja csinálni“ – mondja Petcu. A nagy luxusmárkák ezért jó ideig letettek arról, hogy Magyarországon fiókot nyissanak. Budapest csak az EU-csatlakozással vált luxuspiacként is érdekesebbé.
„Nekünk Béccsel és Milánóval kell konkurálnunk” – mondja hasonlóan Andrusch József, a Dolce&Gabbana magyarországi képviselője. Azzal azonban nem ért egyet, hogy Budapest olcsó székhely volna. Az árak Európa szerte egyforma magasak. Optimistábban látja a helyzetet, mint a luxusszakértő Petcu: „Tavaly valamelyest megint javult a forgalom“ – mondja Andrusch. Más nemzetközi márkákhoz hasonlóan az olasz cég budapesti sikere is az utazó üzletemberek és turisták vásárlókedvén múlik elsősorban. A forgalmat itt a Szöulból, Pekingből, New Yorkból és Dubaiból érkező kuncsaftok generálják.
Hazai luxus
Hazai luxusmárkákkal ritkán találkozni Budapest pompázatos sugárútján. Miként a nemzetközi piacon is csak kevés magyar prémiumtermék tulajdonosának sikerült átmentenie jó hírét az arisztokraták uralta múltból a luxus modern világába. A kommunista diktatúra különösen rányomta bélyegét erre a szektorra. Az erőltetett iparosítás és a munkásság urbanizálódása számtalan minőségi manufaktúrának és kisüzemnek a véget, a szövetkezetekbe való beolvasztást jelentette.
A Vasfüggöny leomlása után jó néhány magyar prémiummárkát külföldi luxuskonszernek vásároltak fel, s a gyártás immár ezek neve alatt folyt tovább. A szakember ennek ellenére komoly potenciált lát a magyar prémiummárkákban. Szerinte a borok és májpástétomok mellett elsősorban a Herendi Porcelánmanufaktúra élhetne jobban a nemzetközi hírnévben rejlő lehetőségekkel. A Veszprém melletti kisváros manufaktúrája hosszú hagyományra tekint vissza. Története 1826-ban kezdődött, s az európai királyi házak mindmáig a cég megrendelői közé tartoznak. A luxuskategóriás Kempinski szállodákban szintén magyar porcelánon szolgálják fel az étkeket.
A manufaktúra még az 1948-as államosítás után is viszonylag szabad kezet kapott a napi üzletvitelben. A deviza, amit a luxusporcelán hozott az országnak, a kommunistáknak is fontos volt. 1993-ban újraprivatizálták a vállalatot, s Herend 75százaléka ma a dolgozók tulajdonában van. „Az ilyen márkák tulajdonosainak meg kell érteniük, hogy nagy múltjuk ellenére ma egy kemény nemzetközi verseny résztvevői“ – mondja Petcu. Herend főleg külföldön szalasztotta el, hogy ügyes marketinggel saját termékeire irányítsa a figyelmet. A cikkünkhöz végzett anyaggyűjtés a szakembert igazolja. „Úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk állást foglalni“ – hangzott a cégvezetőség válasza az ezzel kapcsolatosan feltett kérdésre.
Míg a magyar márkáknak nemzetközileg nem sikerül pozícionálniuk magukat, a nemzetközi márkák Magyarországon válnak mindinkább szkeptikussá. Petcu szerint főleg a divatszakmában kell butikbezárásokkal számolni. A tendencia megfordításának kulcsát a szakember a turizmusban látja. „A jelenlegi infrastruktúrával azonban Magyarországnak nagyon nehéz lesz idecsábítania a nagyon tehetős utazókat."
Így pedig a kormányra vár a feladat, hogy megvédje a kihalástól az Andrássy úti luxusdámákat.
|
„Budapest elvesztette identitását“ |
|
hvg.hu: Kelet-Európában mindenütt csökken a prémiummárkák iránti kereslet – helyenként több mint 20 százalékkal. Elment a kedve a fényűzéstől Kelet-Európának? Oliver Petcu: Most már azokban az országokban is erős a csökkenés, amelyek eddig, mint Ukrajna és Szerbia, növekedési potenciált mutattak – s a luxuspiacra ez különösen igaz. E visszaesésért több tényező felelős: legfőképp a politika, de a csökkenő kereslet, a pénzügyi instabilitás és a finanszírozási lehetőségek hozzáférhetőségének hiánya is. Románia, Lengyelország vagy Bulgária luxuspiaca az elmúlt évben stagnált, és ugyanez várható 2013-ra. Ezekben az országokban átlagosan 20 százalékkal esett vissza a luxusszektor piaca.
hvg.hu: A magyar és cseh luxuspiac hagyományosan erősen függ a turizmustól. Itt mennyire sújtja a válság a luxusipart? O.P.: Az utóbbi két évben főleg más EU-országokból és az USA-ból látogatnak kispénzű turisták Magyarországra. Budapest ötcsillagos szállodáinak átlagos szobaárai a legalacsonyabbak közé tartoznak Európában. A Malév csődje tovább erősítette ezt a válságot. Ha a kormány nem tesz pénzügyi erőfeszítéseket, hogy idegenforgalmilag újrapozícionálja az országot, valamennyi luxuságazat nehéz időknek néz elébe. 2013-ban sok üzlet be fog zárni, főleg olyanok, amelyek divatruházatot és kiegészítőket árulnak. Csehország luxuspiaca, ami a külföldi turistáktól való függőséget illeti, hasonló Magyarországéhoz. De ott legalább nyílt néhány új ötcsillagos hotel, néhányat pedig felújítottak. Miként a magyarországi, a cseh luxuspiac is legfeljebb 30 százalékig épít a hazai vásárlóerőre. Új nagy üzletek ott sem fognak nyílni, de legalább a mostani szintet tartani tudja a piac. Ennek az is oka, hogy a luxusmárkák Csehországban többnyire kis üzleteket nyitottak, amelyek szűkebb termékválasztékot kínálnak.
hvg.hu: A magyar luxusfogyasztó miben különbözik más európai luxusfogyasztóktól? O.P.: A magyar, horvát, lengyel és szlovén luxusfogyasztók nagyon hasonlítanak angolszász társaikra. Nagyon konzervatívak, és csak korlátozottan vágynak luxusmárkákra. Ezekben az országokban kisebb a luxusmárkákkal való hivalkodás igénye, mint Kelet-Európa többi országában. A kevés nagyon gazdag magyar eddig jobbára külföldön vásárolt be, és ezt valószínűleg eztán is így fogja csinálni.
hvg.hu: Eddig csak a nagy nemzetközi márkákról beszéltünk. Milyen helyi, magyar gyökerű márkáknak volna esélyük arra, hogy nemzetközileg sikeresek legyenek? O.P.: Magyarország nagy erőtartalékokkal bír saját luxusmárkáinak fejlesztésében – ilyen a herendi porcelán vagy az Unicum. E márkák tulajdonosainak meg kell érteniük, hogy nagy múltjuk ellenére ma egy kemény nemzetközi versenyben vesznek részt. A magyar borokban és májpástétomokban is komoly potenciál rejlene, ha megfelelő marketinggel támogatnák őket.
hvg.hu: A hazai piacon azonban alighanem marad a nehéz helyzet. Ferihegyen például egyre több fapados társaság landol. O.P.: Ha a világ a fapados turizmus gócpontjaként észleli Budapestet, az hosszú távon negatív hatással lehet a város imázsára. Budapest jelenleg olyan város, amely elvesztette identitását. A hatóságok pedig mintha nem akarnák meglátni a turizmusban rejlő potenciált. A reptéri helyzeten is könnyen lehetne javítani, ha a szokványos duty free shopok helyett hazai prémiummárkákat és luxuscikkeket kínálnának |
Sorozatunk további részeit itt olvashatják el.
Lukas Bay két héten át a hvg.hu vendégújságírója a Goethe Intézet "Nahaufnahme" csereprogramjának keretében. A projekt során német szerkesztők cserélnek szerkesztőséget más európai országok újságíróival. A hvg.hu munkatársa, Lukács Andrea 2012 novemberében töltött három hetet a Handelsblatt Online szerkesztőségében. További információkért kattinton a linkre: www.goethe.de/nahaufnahme.
