szerző:
Gy.Zs.

Sovány, szomorkás fiú ácsorog a Gellért téren. Felhajtott gallérja alá befúj a szél. Jobbja a szívén, baljában gitár, lába előtt mécses. Szoborrá válva kémleli a Dunát. Mögötte az utca, ahol élt, s ahol az élet dübörög tovább. A Bartók Béla úton jártunk.

"Nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca, ahol valaha laktam, és még egy délelőtt." Vajon, ha most megfordulna, mit szólna az utcához Cseh Tamás? Egy egész nap sem lenne elég, hogy mindenhova betérjen. Mindjárt itt van tőle karnyújtásnyira, még a tér sarkán a Palack Borbár, főleg kisebb, de annál jobb pincészetek boraival, kézműves sajtokkal, vörösboros szarvaskolbásszal, szlovén Kras és hazai füstölt sonkákkal, házias ízekkel, jó kávékkal, felszabadult fröccsözések és nagy beszélgetések ígéretével, esténként zenével, kult programokkal – eszenciájával mindannak, amiről manapság a Bartók Béla út szól a Gellért tértől a Kosztolányiig, de még azon túl is.

©

Még jóformán alig fordulunk be, és már itt a következő állomáshely a 8-as szám alatt: Bor és Kézműves Galéria – csakis magyar borokkal, kerámia és üveg dísztárgyakkal. Közelebbi szomszédai a páros oldalon kissé prózaibbak, de ugyancsak szükségeltetnek a mindennapi földön járó léthez: Gellért pékség, Grillmánia, George's "cup to go" egy ezresen bőven alul laktató levesekkel, tésztákkal. És benyithatunk még egy ide települt Hummus bárba is, ahol fellelhető minden kenőke, saláta, falafel s egyéb, amit a pesti oldalon megszoktunk.

Srévizavé azért vessünk egy elismerő pillantást a helyre, ami 1918-as nyitásakor azonnal rákerült a világ hoteltérképére. A Gellért fürdő és szálloda pompázatos épületének aljában patinás és állandó megújulási kísérleteket folytató étterem-söröző. No, meg a cukrászda, ahol késő délután halk futam a zongorán a kávé, a csokoládés Gellért-szelet és a rumpuncsos Gellért-puding mellé, nem kis retróérzést gerjesztve. A szálloda nemzetközi népének Gellért-mix: 20 euróért fürdőjegy kávéval és tortával...

©

Pár lépésnyire, a Kemenes utca és a Bartók Béla sarkán a Szeged vendéglőben maga a megtestesült "világhírű magyar konyha": gulyásleves, pontyhalászlé, harcsapaprikás, vörösboros marhapörkölt, libamájjal töltött sertésborda, bélszín Budapest módra. Szőttesek az asztalokon, faragott támlájú székek, nagy zöld cserépkályha a sarokban, apácarácsos csárdafíling Buda kellős közepén – hogy forogjon zsírjában az idegen.

©

Ha kipipáltuk a turistaélményt – nem nehéz –, már két házzal arrébb benyithatunk a szoros együttélésben működő Vino Piano  és Art IX-XI kortárs galériába, borbárba, kávézóba. Hétköznap este tízig, hétvégén éjfélig – itt már a csütörtök is annak számít – jazz, s minden, ami zene. Tőszomszédságában 0-24-ben Delikát hot doggal és házi füstölt kolbásszal, "igaz magyar borokkal az összes borvidékről" (sic!), és melegítős utcai terasszal.

Érdemes itt maradni a páratlan oldalon, mert a 11-13-ban (Orlay utca sarok) megcsodálhatjuk Budapest egyetlen beltéri élő, zöld falát, nomen est omen, a Mohában, ami összművészeti kultúrtér és kávéház (Vergnano1882 olasz kávékkal). Koncertek, kiállítások, irodalmi estek, Godot filmklub szerveződik itt, hétköznap pedig  fél nyolctól már reggelit kapunk franciásan croissant-nal, vagy parasztosan szalonnával, tojással. Aztán ebédmenü, két fogás potom 890 forintért, utána este 10-ig kultúrszomjoltás.

Szinte szemben, a túloldalon, a 20-as szám alatt ott a Defo Labor, úgy is, mint "közösségi gondolkodótér" és kortárs magyar dizájnműhely, az errefelé természetesen elvárható kávéillatfelhőben. Nagy dilemma, hogy átpártoljunk-e erre a páros oldalra – többnyire marad a cikázás –, mert igen ígéretes állomáshelyek következnek, de akkor kihagynánk a szobor-fiú házát, melynek egyik első emeleti erkélyéről annyit kémlelte az utat, ahol lakott.

Így hát a 25-ös számnál azért álljunk meg egy pillanatra. Amúgy Faur Zsófi itteni galériájában biztos találunk is még néznivalót. Aztán lépünk is a 29-eshez, ahol ugyan már nem az eredeti tetthelyen kávézhatunk, koccinthatunk Cseh Tamás emlékére, hiszen törzshelye, a Melódia presszó vele együtt költözött a halhatatlanságba. Viszont itt a 2013-ban ajtaját kitáró Kelet, mi másként is funkcionálva e tájékon, mint kávézó és galéria, megtoldva több ezer kötetes, szabadpolcos, úgynevezett cserekönyvtárral (bárki hozhat, vihet olvasnivalót). Casino Mocca kávék és újhullámos (!) török fekete levek, kakaó és csokoládé Szántó Tibortól, kisüzemi cseh sörök, saláták, grillszendvicsek, sörkorcsolyák: Hermelin, cseh pácolt camembert és Baba Ganoush, tahinivel turbózott arab padlizsánkrém. Itt a körözöttbe is zöldcurry és mogyoróvaj kerül, és a balkáni ajvárhoz indonéz savanyú zöldséget eszegethetünk. Almásy László Edének is (rémlik az Angol beteg?) biztos ízlene, ebben a házban élt, amikor éppen nem Afrika-kutatott.

©

Aki valami húzósabb tápot szeretne a nagy sétálás közben, szaladjon vissza ezen az oldalon az Osztrák Sörházig (Mészöly sarok): jellemző ottani étkek, leginkább csülök csülök hátán egészben, ropogósra sütve, lájtosabban káposztasalátával, ájulásig pikáns babágyon (2280-2480 pénz a degeszre evés). Állandóan ötféle osztrák sört mérnek, Schremsert és Zipfert alapállásból. Édesszájúaknak a 15-ös szám alatt a Vadász cukrászda Barbi-rózsaszínben és lilában, délután öttől már 20 százalék kedvezmény minden süteményre (nyírfacukros, paleós is). Nem esküdnénk meg rá, hogy Kosztolányi felcserélte volna ezt a túloldali Hadikkal, de ebben a házban lakott.

©

S ha a Hadik szóba került, most már tényleg pártoljunk át a túloldalra. A Lágymányosi utca sarkán biccenthetünk Dr. Gelatónak, aki ebben az évszakban is tizenféle színben pompázó nyalnivalóval, illetve vagy húszfajta süteménnyel ingerkedik. De minket a kötelesség a Bartók Béla út 36.-ba, a Hadikba hív: 1906-tól 1940-ig a "lágymányosi istenek" (Devecseri Gábortól plagizálva) teljes valójukban múlatták itt az időt, a 2010-es újranyitáskor Ady, Karinthy, Kosztolányi, Babits, Szép Ernő, Schöpflin Aladár, Móricz festménynek kerültek a falakra. (Indokokat erre a budapesti irodalmi kávéházakról szóló írásunkban olvashat.) Csak még annyit, hogy miért is Hadik? Hát, a nevét anno a közeli laktanya után kapta. Hinnék, hogy aztán az új világban Zalka Mátéra keresztelték? A böhöm épület előtt, lévén a katonai hírszerzés otthona, sokáig nem is volt túl vonzó a sétafika.

©

Egy másik keresztelő, mely szintén a Hadikhoz kötődik, már sokkal vidámabb. A kávéház kétpetéjű ikerségben fogant nem rom-, de kultkocsmája és "evődéje" a Szatyor nevet kapta. Török András, alias Simplicissimus Budapest-történész szerint a keresztapa igenis a megboldogult Karinthy, akinek nyelvi leleményeire mindig lehetett számítani. Volt ugyanis az eredeti Hadiknak az alagsorban egy taverna része, ahova midőn írónk alászállt, így kiáltott fel: "Úgy érzem magamat, mintha egy szatyorban lennék". Na, hát most már ezt is tudjuk, együnk rá egy Szatyor hot dogot (sült virsli a kifliben mustárral, ketchuppal, sült hagymával, mellé sült krumpli halmozva) és igyunk egy Szatyor puncsot (rum, áfonyalé, citrusok és grenadin), kétezresből visszakapunk, ha nem urizálunk borravalóval.

©

Lassacskán elérünk a Móricz Zsigmond körtérig, de vár még ránk egy nagy összeborulás két nép legendás barátsága jegyében. Odafelé menet egy másodperces néma megállással adózhatunk a Mangalica Húspatika emlékének (helyén most egy Quick Hair fodrászat található, ha esetleg a Bartók Béla úti szél nagyon összeborzolta volna frizuránkat). Szépkorúak pedig még megemlékezhetnek az Unicredit bankfiók helyén az átkosban prosperáló Bukarest étteremről, mely reprezentatív "szoci tábori konyha" volt, miként Pesten a Bajkál.

Na, de vannak halhatatlan barátságok, tudják, melyek a történelemmel csak erősödnek. Biztos mondani sem kell például: lengyel-magyar "dva bratanki". Egyenesen itt, sőt valójában kocsmailag csak itt, a Bartók Béla út 46.-ban. Hivatalosan Gdansk Könyvesbolt és Büfé ez, de a nép ajakán nemhogy csak, de legfőképpen, a lengyel kocsma. Higgyék el, közel s távoli helybelieknek könnybe lábad a szeme a gyönyörűségtől, ha csak rá gondolnak a tenyérnyi műintézményre, ahol mindig mindenki valahogy elfér. A nagyjából 20 négyzetméterre eső törzsközönség létszámát nem is kíséreljük megsaccolni. Van aztán itt lengyel zene magyar nyelvű irodalommal, Zubrowka és sör, pácolt hagymás hering, füstölt tátrai Oscypek fonott sajt, zsíros kenyér, lekvárok, szörpök, kenőkék a krakkói Kredensből.

A megbonthatatlan lengyel-török barátságról semmit se hallottunk, de biztos nem haragosok az 52-es szám alatt tekintélyes méretekkel bíró EKESZ-szel. Mint ahogy a török étkezde sem veszélyeztetheti az 56. alatti Limone-t, a maga egészséges vitaminitalaival és salátáival. S ekkor már tágul a tér, pontosabban a Körtér, ahol fordul az út Kelenföld felé.

©

A tér túloldalán a Bartók 62-64. "szentháromsága". A Semmi Extra (a volt Bartók mozit idéző székeivel), amiről a Városban blog azt írta: "Úgy kellett Újbudának, mint egy falat burger". A Burger blog szigorú ítésze pedig több mint jónak minősítette a Bors Gasztróból ide igazolt séf sajtos, baconos, szaftos marhapogácsás, kacsahúsos-kacsamájas-kecskesajtos, tökmagos buciba bújtatott hamburgereit; a quesadilláját meg egyenesen élete főművének minősítette. A lelőhely egyik tőszomszédja a Tejbetök Szeszcentrum, a másik pedig a sarki Ica néni-féle húsbolt, a nagy túlélő, ahol fehérgallérosok, decens urak épp úgy tolják az ebédet, mint a hátizsákos egyetemisták, miközben a lágymányosi asszonyok megpakolják cekkereiket a fazékba valóval.

©

A távoli Bartók 86.-ban (az Ulászló utca sarkán) a legendás kocsma-veterán, a Hörpince, amelyet bizonyos Kocsis Irma (Lábass Endre alteregója) a Rövidlépés című örökbecsű munkájában a város legsarkalatosabb kocsmájaként említ. Tán azért, mert a sarkon megálló buszokból be lehetett látni a fröccsöző öregemberek torkába, kik fejmagasságba szerelt kerek kis tükrökből szemeztek az utca népével.

A Kosztolányinál az 1963-ban épült MÁVAUT buszvégállomás viszont már hosszú évek óta a legújabbkori újbudai köz-történelmet markánsan alakítgató Tranzit Art Café székhelye "az efféle vállalkozásokhoz szükséges alkattal és vonzalmakkal nagyon is rendelkező" – Zeke Gyula író/kávéház fan elismerése – tulajdonosnak köszönhetően izgalmas kiállításokkal, zenei és irodalmi programokkal, filmklubbal és persze jó kávéval, harapnivalókkal.

©

De ez már nemhogy egy délelőttbe, egy egész napba sem fér az ilyen "sápadt arcúaknak", mint mi.

Igaz Füst a szemében, indián vezér, ki a Bakonyban legenda lettél, itt meg szobor-fiú? Háttal az útnak? Nem, velünk vagy te is.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Jövőre jön a Bosch-féle intelligens babakocsi, és több értelme lehet, mint gondolná

Jövőre jön a Bosch-féle intelligens babakocsi, és több értelme lehet, mint gondolná

Vekerdy Tamás utolsó tanácsa a Nők Lapjában: egyik gyerek sem hülye

Vekerdy Tamás utolsó tanácsa a Nők Lapjában: egyik gyerek sem hülye

Kunhalmi: Nem biztos, hogy lesz közgyűlési többség Budapesten

Kunhalmi: Nem biztos, hogy lesz közgyűlési többség Budapesten

Tízezer adag amfetamint találtak a rendőrök

Tízezer adag amfetamint találtak a rendőrök

Hajnal Miklós: Kiderült, hogy a választók már nem félnek

Hajnal Miklós: Kiderült, hogy a választók már nem félnek

Kurdok támadtak meg egy török kávézót Németországban

Kurdok támadtak meg egy török kávézót Németországban