A mindennapok filmhőse – Tom Hanks 10 legjobb alakítása
60. születésnapját ünnepli a kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, aki a romantikus komédiák és az agyatlan vígjátékok skatulyájából kitörve lett a legkeresettebb mozisztár. Játszott már hős űrhajóst, felnőtt testbe ragadt gyereket, kalóztámadást elszenvedő kapitányt, sőt képregényhőst is – de melyek voltak színes karrierje csúcspontjai?
Nehéz Tom Hanksnél megnyerőbb figurát találni Hollywoodban. Kisugárzását sokszor A Középosztálybeli Férfit megtestesítő színészlegendáéhoz, James Stewartéhoz hasonlítják – és tény, Hanks zsenialitása is abban rejlik, hogy szerepei által egyszerre él az emberek fejében mindennapi polgárként és amerikai hősként.
Négyéves volt, amikor szülei elváltak, és két testvérével együtt a vándorszakácsként dolgozó apjára maradtak. Édesapja életmódja miatt Tom tízéves korára már tíz különböző helyen élt, és ez rányomta a bélyegét a fiú társasági életére is – a befelé forduló srác sok időt töltött egyedül, még moziba és színházba is barátok, barátnő nélkül járt.
Minden bizonnyal ennek köszönheti azt is, hogy egész hamar beleszeretett a színjátszásba: a középsuliban már iskolai darabokban, musicalekben szerepelt, később pedig dráma szakra jelentkezett főiskolára – egy haywardi kitérő után a sacramentói California State Universityn kötött ki. Innen vitték el az ohiói Clevelandbe a hetvenes évek végére, ahol egy Shakespeare-központú fesztiválon járhatta végig a színházi ranglétrát három éven keresztül – a világosító és díszletes munkák után végül színészi munkát is kapott, A két veronai nemesben nyújtott alakításáért pedig már kritikusi díjat is kapott.
A nyolcvanas éveket már New Yorkban kezdte, ahol szerepet kapott élete első mozifilmjében, a Gyilkos randevú című darabolós horrorban, de az első sikerre sem kellett sokat várni: még abban az évben elindult első tévésorozata, az országos ABC csatornán futó Bosom Buddies, amelyben nőnek öltözve kellett megnevettetnie a közönséget. A kisebb tévés munkái során a kultikus Happy Daysben is vendégszerepelt egyszer, itt figyelt fel rá a szériában játszó, de már rendezőként is felfutóban lévő Ron Howard, aki rövidesen fel is ajánlotta Hanksnek az első mozis főszerepét.[[
Ez volt az 1984-es A nagy csobbanás című romantikus vígjáték, amelyben Daryl Hannah sellőkarakterébe szeret bele. A film nagy sikert aratott, a költségvetése majd’ tízszeresét visszahozta, és még egy Oscarra is jelölték – Hanks cserébe úgy égett a producerek fejébe, mint naiv, romantikus, vicces fiú. Ebből a skatulyából csak a kilencvenes évek közepére tudott kibújni, onnantól viszont nem volt megállás, két év alatt Oscar-rekordot döntött, és az Akadémia kedvence, Hollywood legkeresettebb színésze lett.
Most, hogy betöltötte a 60-at, megpróbáltuk összeszedni, mely filmjeiben nyújtotta a legjobb alakításait.
10. A szerelem hullámhosszán (Sleepless in Seattle, 1993)
Tom Hanks és Meg Ryan négy közös mozijából egyértelműen Nora Ephron második rendezői próbálkozása a legjobb. Ebben egy frissen megözvegyült férfit játszik Hanks, aki a fia unszolására betelefonál egy rádiós műsorba, hogy kiöntse szívét, arra viszont ő sem számít, hogy beszédével nők százait veszi le a lábáról – köztük a házas Annie-t (Meg Ryan) is.
A romkomok aranykorában kifejezetten frissen hatott a film öniróniába mártott hangulata, amit csak tovább emelt a két főszereplő közt lévő kivételes kémia. Később újabb Ephron-filmben szerepelt Hanks és Ryan, az 1998-as A szerelem hálójáb@n viszont nem bizonyult ennyire időtállónak.
9. Halálsoron (The Green Mile, 1999)
Stephen King könyveinek hangulatát híresen nehezen tudják megfogni Hollywoodban – két rendező tudott többször is beletrafálni az író világának megfilmesítésébe: Rob Reinernek (Állj mellém!, Tortúra) és Frank Darabontnak (A remény rabjai, Halálsoron). Utóbbi egy siralomházi fegyőr visszaemlékezéseit mutatja be egy olyan időszakról, amikor természetfeletti dolgok történtek a fegyházban.
A végtelenül szentimentális film egy igazi csapatjáték, teli kiváló karakterszínészek (Michael Clarke Duncan, David Morse, Sam Rockwell, James Cromwell, Doug Hutchison) mutatós produkcióival, amelyek közül valahogy mégis kiemelkedik Hanks a csendes, de erőteljes játékával.
8. Apollo-13 (1995)
Ha már Ron Howard volt az, aki mozisztárt varázsolt az addig főleg tévés arcként ismert Hanksből, nem volt kérdéses, hogy Howard készülő Apollo-filmjébe az űrmániás színészt is meghívja. Ráadásul mindketten híresek arról, hogy a legapróbb részletekre is figyelnek, így Jim Lovell története nem is kerülhetett jobb kezekbe.
Ahogy a Halálsoron esetében, úgy itt is a többiekre maradtak a látványosabb karakterek (a díjátadókon is inkább Ed Harris és Kathleen Quinlan képviselte a filmet), de attól még a tekintélyparancsoló Hanks nyújtja a központi alakítást – talán még sosem volt olyan hősies, mint ebben az igaz történetben.
7. Forrest Gump (1994)
Tom Hanks és Forrest Gump. Sokaknak egyet jelent ez a két név. Az utóbbi időben hatalmas negativitás övezi Robert Zemeckis filmjét, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a sokkal jobban öregedő, és utólag jóval fontosabbnak tartott, egyértelműen formabontóbb Ponyvaregény elől vitt el minden Oscart. Hanks például Travoltát fosztotta meg a szobrocskától.
Ráadásul történelmi díj is volt ez: Spencer Tracy 1937-38-as duplája óta először fordult elő, hogy két egymást követő évben ugyanaz vigye el a legjobb férfi főszereplő Oscarját. Az amerikai történelmen keresztül vonuló, értelmi fogyatékos Forrest karaktere jutalomjáték volt Hanks számára, még ha maga a film kissé túlértékeltnek is tűnik.
6. A kárhozat útja (Road to Perdition, 2002)
Az instant szerethető karakterekre karriert építő Hanks számára ínyenc falatként érkezett a friss Oscar-díjas Sam Mendes felkérése – a rendező második filmjében egy bérgyilkost kellett játszania. Persze ez a képregény-adaptáció is tartogat az övénél markánsabb karaktereket, de pont ezért tud brillírozni Hanks.
Az általa játszott Michael Sullivan ugyanis pont az a homályos, szürkezónás karakter, amihez egy Tom Hanks-féle jófiú kellett: azért dolgozik a maffiának, hogy tisztességgel fel tudja nevelni a fiát. Ráadásul nem mindennap látunk két olyan kaliberű színészt együtt dolgozni, mint őt és Paul Newmant – Mendes filmje több szempontból is egy igazi csemege.
5. Phillips kapitány (Captain Phillips, 2013)
Legutóbb Paul Greengrass feszült, valós kalózthrillerében bizonyította, hogy ötvenen felül sem akar belesüppedni a Dan Brown-filmek középszerű világába. Az újabb igaz történetben azt a kapitányt kellett eljátszania, akinek a teherhajója 200 év után az első amerikai hajó volt, amit kalózok térítettek el.
A Phillips kapitány sokadjára bizonyította, hogy Hanks akkor él igazán, amikor egy hasonlóan izgalmas partnerrel kerül interakcióba – ezúttal az első színészi munkájáért Oscarra jelölt Barkhad Abdival hoztak felejthetetlenül erőteljes jeleneteket.
4. Segítség, felnőttem! (Big, 1988)
Bár már a négy évvel korábbi A nagy csobbanás is sikernek számított, az igazi kiugrást Penny Marshall filmje jelentette Hanks karrierjében. Az ekkor még mindig jobb-rosszabb komédiákban tengődő színész ráadásul ezzel a filmmel lopta magát az Akadémia szívébe – első Oscar-jelölése mellett a Golden Globe-díjat haza is vihette.
Pedig a film felütése már ’88-ban sem volt túl eredeti: egy 12 éves fiú azt kívánja, bárcsak felnőtté válna, egy nap pedig arra ébred, hogy valóra vált a kívánsága. De amíg a legtöbb színész valószínűleg ócska gyerek-klisékkel szórta volna teli a jeleneteket, addig Hanks nem bohóckodta el a feladatot – úgy jeleníti meg a gyerekkor félelmeit és örömteliségét, hogy egy pillanatig sem kételkedünk benne: ezt az embert tényleg megszállta egy 12 éves szelleme.
3. Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan, 1998)
Két színészóriást találunk Steven Spielberg legtöbbet foglalkoztatott főhősei közt, de amíg Harrison Forddal négyszer ugyanazt a szerepet játszatta el (Indiana Jones), addig Tom Hanksnek négy különböző karaktert adott.
A Kapj el, ha tudsz FBI-ügynökeként és a Kémek hídja ügyvédjeként is teljesen profi volt (a Terminált inkább felejtsük el), de egyértelműen John Miller százados szerepe jelentette kettejük közreműködéseinek csúcsát. A szentimentalizmusát egy picit félredobó Spielberg egy céltudatos, tapasztalt, a háború borzalmaitól mégis rettegő karaktert bízott kedvencére, aki hibátlanul jelenítette meg a filmtörténet egyik legemlékezetesebb katonáját.
2. Philadelphia – Az érinthetetlen (1993)
Ma már viccet csinálunk abból, hogy vannak jolly jokernek számító témák, amivel szinte automatikusan Oscar-jelölésig lehet vinni, 1993-ban viszont sem a holokausztfilmek (Schindler listája), sem a melegjogi vagy AIDS-témájú filmek (Philadelphia) nem voltak általánosak – utóbbiak konkrétan tabunak számítottak.
Ezt a tabut A bárányok hallgatnak váratlan világsikeréből érkező Jonathan Demme törte meg: a híresen színészbarát rendező kitűnő szereplőgárdát rántott össze (Denzel Washington, Jason Robards, Antonio Banderas), de a homoszexualitása miatt diszkriminált ügyvéd alakjának kedvéért 15 kilót fogyó Hanks messze a legőszintébb, legemberibb alakítást nyújtotta, ami akkoriban elég merész húzás volt egy meleg karakter szerepében.
1. Számkivetett (Cast Away, 2000)
Robert Zemeckis másodjára is egy ikonná vált karakterrel ajándékozta meg a színészt, akinek ezúttal nem az űrben, hanem egy lakatlan szigeten kellett küzdenie a túlélésért. Miután évtizedekig különösebb siker nélkül próbálták filmre vinni Robinson Crusoe történetét, szinte törvényszerű volt, hogy egy belőle sokat merítő, de kellően modernizált történet aratja le a babérokat helyette.
A Számkivetettnél nehéz színészfüggőbb filmet találni. A játékidő tetemes részét egyedül – na jó, egy röplabda társaságában – töltő Hanks pocakos családapaként és a repülőszerencsétlenség után sovány, szakállas szigetlakóként is egyaránt meggyőző, a fizikai alakítását mesterien ötvözi az érzelmi mélységgel. Eddigi utolsó Oscar-jelölését pedig nyugodtan vegyük a kétezertízes évek túlélőfilm-dömpingjének (127 óra, Gravitáció, A marsi, A visszatérő) előfutáraként.
Színészi pályája mellett ugyanakkor meg kell említeni, hogy a kamera mögött is aktívan tevékenykedik: tévés rendezései mellett két mozifilmet is fel tud mutatni direktorként, igaz, az 1996-os Nyomul a banda és a 2011-es Larry Crowne sem lett akkora siker, hogy komolyan fontolóra vegye a karrierváltást. Sokkal figyelemreméltóbb a produceri munkássága: ha valamilyen témába belemerül, akkor egyből rohan az HBO-hoz, ahol tárt karokkal fogadják ötleteit. Így születtek meg az olyan minisorozatok, mint az Apollo-13-at kiegészítő A végtelen szerelmesei – Az Apolló-program, az Amerika második elnökének életét feldolgozó John Adams vagy a két nagysikerű világháborús szériája, Az elit alakulat és a The Pacific – A hős alakulat.
És hiába töltötte be a hollywoodi foglalkoztatáspolitikában matuzsáleminek számító hatvanat, Hanks még mindig a legnagyobb rendezőkkel dolgozik együtt. Csinált egy közepes filmet a Coen-tesókkal (Betörő az albérlőm), Mike Nichols utolsó filmjében címszereplőt játszott (Charlie Wilson háborúja), eljátszotta Walt Disneyt (Banks úr megmentése), a Wachowski-tesók bonyolult Felhőatlaszában is szerepelt, tovább nyomja Robert Langdonként Ron Howardnál, legközelebb pedig Clint Eastwood filmjében hajt az újabb Oscar-jelölésre (Sully) – és akkor arról ne is beszéljünk, hogy míg itthon Stohl András, addig az angol nyelvterületeken ő jelenti Woodyt a Toy Storyból.
Videó: Tom Hanks eljátszotta az egész karrierjét 6 percben
James Corden új talk show-jában vendégeskedett a kétszeres Oscar-díjas színész, aki a műsorvezető segítségével 30 filmjének egy-egy jelenetét elevenítette fel újra.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
