„Inkább lennék okos, mint filmsztár” – ez az egyik leghíresebb idézet Natalie Portmantől. Még szerencse, hogy a kettő nem zárja ki egymást. A Jeruzsálemben, Neta-Lee Hershlag néven született, de hároméves kora óta az Egyesült Államokban élő színésznőt már az általános iskolában megpróbálták rászedni, hogy modellkarrierbe kezdjen, de saját bevallása szerint ambiciózusabb volt a legtöbb gyereknél. Ezért inkább a tanszünetekben is színházi táborokban vett részt, hogy megvalósítsa álmát, és színész lehessen.

Talán abban nincs vita, hogy sikerrel járt. Még mielőtt betöltötte a tizennyolcat, már olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Luc Besson, Michael Mann, Woody Allen, Tim Burton és George Lucas. Kevés olyan színész vagy színésznő van, akinek ilyen könnyen végig lehet kísérni a pályáját – még az a videó is elérhető, amellyel megnyerte élete első filmszerepét:

Az 1994-es Léon, a profival ráadásul egyből egy kisebb botrány közepébe csöppent. A filmben a 12 éves Mathilda (Portman) egész családját kiirtja egy korrupt rendőr (Gary Oldman), ezért a szomszédjához, Léonhoz (Jean Reno) menekül, akiről kiderül, hogy bérgyilkos. Bár explicit módon ez egyszer sem jelenik meg, a lány a történet során elkezd vonzódni a negyvenes férfi iránt, akivel ekkor már együtt is lakik. A megjelenést követően több kritikus támadta Natalie szüleit, amiért ilyen szerep közelébe engedték lányukat – ezt az Interview magazinnak az akkor 13 éves színésznő a következőképp kommentálta:

Az ilyen vélemények nagy része a saját elméjükből fakad. Nekik vannak problémáik. Volt például egy kritikus, aki nagyon gonosz cikket írt. (…) Olyanok voltak benne, hogy „a fejlődésben lévő melleim provokatívan ágaskodtak a fehér pólón keresztül”. Csak ültem, olvastam a cikket, és arra gondoltam, milyen filmet nézett ez az ember?

Később viszont már ő maga kellett, hogy lépjen, nehogy beleragadjon a szexualizált tinilány szerepébe. Bár 1996-ban a Woody Allen-féle A varázsige: I love youban és Tim Burton Támad a Mars! című filmjében is volt egy-egy kisebb szerepe, a Ted Demme által rendezett Gyönyörű lányok miatt került újra a középpontba. Egyrészt azért, mert kvázi újoncként lejátszotta a népes színészgárda összes tagját (köztük az ekkor szupersztárnak számító Uma Thurmant és Mira Sorvinót is), másrészt viszont azért, mert – ahogy azt a Guardiannek bevallotta – 15 évesen végleg a felnőtt férfiak vágyának tárgyává vált, ami nemcsak a rajongói levelek olvasásától, de a szexi szerepektől is hosszú időre elvette a kedvét.

Az 1999-es Mindenütt jó főszerepét is azért utasította vissza elsőre, mert egy szexjelenetet is be kellett volna vállalnia, de Wayne Wang rendező és a másik főszereplő, Susan Sarandon annyira akarta a 17 éves Portmant, hogy a kedvéért átíratták a forgatókönyvet. Igaz, az 1999-es év egy másik filmről szólt inkább: megszerezte a huszadik század utolsó nagy filmes eseménye, az új Star Wars legfontosabb női szerepét, Amidala királynőét. Az arcát így 18 évesen az egész világ megismerte, a gyűjthető matricáktól a kólásüveg-címkéken keresztül a kislányok farsangi kívánságlistájáig mindenhol ott volt, így a hírnévnek a meglehetősen barátságtalan kritikák sem állhattak az útjába.

George Lucas egy Leia-típusú karaktert keresett (naná), aki fiatalsága mellett erősséget sugárzott, és ezt abban a Portmanben találta meg, aki állítja, hogy a casting előtt nem igazán ismerte a Star Warst, de izgalmas kihívásnak érezte, hogy egy lehetséges példaképet kellett megformálnia. Érdekesség, hogy az előzményfilmekben (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja) Amidala szolgálóit több, később befutott filmes alakította: a rendezőként nagyra nőtt Sofia Coppola, valamint Rose Byrne mellett az a Keira Knightley is feltűnt a filmekben, akit elmondása szerint a saját szülei is összekevertek Natalie-val a forgatáson.

Részben a hirtelen jött sztárság elől menekült, részben pedig a színészkedés mellett valami többre vágyott, amikor 2000-ben elkezdte tanulmányait a Harvardon – ezt később a Saturday Night Live-ban leadott zseniális rapvideóban parodizálta. A képzés ideje alatt kevés időt szakított filmezésre (A klónok támadását nyári szünetben forgatta le, a Zoolanderben cameózott, a Hideghegyben kis szerepe volt), viszont 2001 nyarán a színpadon is bemutatkozott: Mike Nichols rendezésében Csehov Sirályát adták elő olyan színészekkel, mint Meryl Streep, Philip Seymour Hoffman vagy Christopher Walken.

Miután azonban 2003-ban BA diplomát szerzett pszichológiából, már nem volt megállás. 2004 az egyik legjobb éve volt: a Sundance-en bemutatkozott, Zach Braff-féle A régi környék a függetlenfilmek alapvetése lett, Mike Nichols Közelebbje pedig végre meghozta neki a díjesőt is. A színdarab-adaptációban egy sztriptíztáncost alakít, akibe Jude Law és Clive Owen karaktere is végzetesen belehabarodik – a kritikusi díjak mellett most először Oscarra is jelölték, a Golden Globe-ot pedig el is happolta Cate Blanchett és Meryl Streep elől. Ahogy a felvétel bizonyítja, ezt még a 24 éves színésznő is alig hitte el.

Azóta felgyorsultak az események körülötte, és ez nem mindig vezetett jó választásokhoz. Minden V mint vérbosszúra (amiben híresen kopaszra vágatta magát) vagy Testvérekre jutott egy Mr. Magorium meseboltja vagy egy A másik nő. Még akkor is beletrafált egy-egy buktába, amikor a rendező neve garancia lett volna a sikerre: a Milos Forman által rendezett Goya kísértetei és Wong Kar-wai amerikai mellényúlása, a My Blueberry Nights is nagy bukás lett.

Az új évtizedben aztán sikerült megújulnia: a 2010-es Fekete hattyú több szempontból is élete legfontosabb filmje lett. Egyrészt megnyert minden létező díjat a pszichohorrorba keveredő balerina szerepéért (köztük az Oscart is), másrészt pedig a forgatás alatt egymásba szerettek a film koreográfusával, Benjamin Millepied-vel, akitől azóta épp a második gyermekét várja. Így, ha minden odds ellenére mégis ő nyerné az Oscar-díjat az általunk 2016 legjobb filmjének választott Jackie-ben nyújtott elképesztő alakításáért (Emma Stone fő kihívójává Isabelle Huppert lépett elő a Golden Globe óta), akkor második Oscarját is várandósan vehetné át.

Natalie Portman ma már egy olyan megkerülhetetlen popkulturális jelenséggé vált, akiről gyerekkori éneklős videókat szednek elő a késő esti show-kban, vagy akinek a tehetségéről – pontosabban arról, hogy van-e neki – hosszas esszékben értekeznek. Első rendezését (Tale of Love and Darkness) Cannes-ban mutatja be, sikerre visz romantikus vígjátékot (Csak szexre kellesz), feltűnik szuperhősfilmben (Thor 1-2) és a legnagyobb művészekkel dolgozik együtt (Terrence Malick, Pablo Larraín, Xavier Dolan).

De talán semmi sem jelzi jobban státuszát, mint hogy idén érkező két filmjét, az Ex Machina rendezőjétől érkező biológiai sci-fi Annihilationt és a Terrence Malick-féle, tehát így előre megfoghatatlan Song to Songot (korábban: Weightless) is az év legjobban várt filmjei közé soroltuk.

A három Oscar-díjra jelölt Jackie február 9-től látható a magyar mozikban.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!