Bodnár Zsolt
Bodnár Zsolt
Tetszett a cikk?

De nemcsak Portman makulátlan, megrázó játéka miatt zseniális film a Kennedy-gyilkosság után játszódó mozi: a Jackie-vel a dél-amerikai filmesek legnagyobbjaként előlépő, chilei Pablo Larraín úgy forgatta ki az életrajzi filmek kliséit, hogy egyenesen földbe döngölte a velencei közönséget.

Most már kijelenthetjük, hogy a 73. Velencei Filmfesztivál össze-vissza veri az idei cannes-i felhozatalt. A Kaliforniai álom (La La Land) című musical és az Érkezés (Arrival) című sci-fi már az első két napon elvarázsolta a nézőket és a kritikusokat, de később a Nocturnal Animals és a versenyen kívül vetített, az előbbieknél megosztóbb Mel Gibson-féle háborús film is kiemelkedő értékeléseket kapott.

És akkor sem túlzunk, ha azt mondjuk, Velence eddig a színésznőké: Emma Stone a Kaliforniai álomban, Amy Adams pedig az Érkezésben és a Nocturnal Animalsban is olyan alakítást nyújtott, amit egyből Oscar-esélyesnek kiáltottak ki. És valószínűleg így lesz a szerda reggel bemutatott Jackie-vel is, ez esetben Natalie Portman személyében.

Natalie Portman a Jackie c. filmben
©

Mi már akkor ujjongtunk, amikor kijött az első kép a Jackie-ből: Natalie Portman tökéletes választásnak tűnt, ahogy a first lady által felújíttatott Fehér Házban, az ikonikus piros dresszben portrét állt. Ekkor ettől függetlenül még nem lehetett tudni, hogy maga a film hova fog kifutni: Jackie Kennedy gyászos napjait rengetegféleképpen meg lehetett volna fogni.

Persze nagy reményt adott, hogy a rendezői feladatot arra a negyvenéves Pablo Larraínra bízták, aki szokványos filmet még nem igazán készített. Fuga című 2006-os debütálása egy, az őrület határán táncoló karmesterről szólt, a két évvel későbbi Tony Manero főszereplője John Travolta Szombat esti lázban játszott főhősének megszállottja volt, rá még két évvel jött a Santiago ’73 az ország és az ember halálát állította párhuzamba, a 2012-es No című filmmel pedig végre megszerezte első Oscar-jelölését: a dokumentumfilmnek álcázott alkotás a Pinochet-diktatúrát megdöntőn népszavazás kampányáról szólt.

Az elmúlt két évben pedig rendesen belehúzott: El Club című tavalyi filmje egy olyan kisvárosban játszódott, ahova a gyerekek ellen elkövetett bűnök után küldték a katolikus papokat és apácákat, de idén is járt már fesztiválon: a Berlinalén mutatták be a Nerudát, ami a Nobel-díjas költő, Pablo Neruda a kommunista pártba való belépése utáni száműzetéséről szól. Aztán jött Velence.

A rendező, Pablo Larraín
©

A Jackie több narratív vonalon fut, a különböző elbeszélési technikák viszont egyáltalán nem teszik kuszává a történetet, hanem zseniálisan egészítik ki egymást. Az első egy jól bevált módszer: egy, a Time újságírójának (Billy Crudup) adott interjúból tudhatjuk meg Jackie Kennedy (Natalie Portman) érzéseit, néhány nappal férje meggyilkolása után. Ezen kívül egy pappal (John Hurt) való beszélgetésből, valamint a Fehér Ház felújíttatásáról készült dokumentumfilmből tudhatunk meg részleteket az elnöki pár ambivalens kapcsolatáról.

És persze ott a valós idejű cselekmény: egy brutálisan hátborzongató jelenetben élhetjük újra a merénylet pillanatait, de a következő órák történései sem kevésbé szívszorítóak. A gyógyszerekbe és az alkoholba menekülő ex-first lady összeomlása, az eseményeket még felfogni képtelen gyerekek önfeledtsége és a Bobbyval (a szintén remek Peter Sarsgaard) való szócsaták is felejthetetlen pillanatokat tartogatnak.

Mindezt Pablo Larraín semmilyen történelmi/életrajzi filmmel össze nem hasonlítható, minden momentumot a lehető legérzékenyebben, giccsbe mégsem fordulóan életre keltő stílusában kell elképzelni: a gyász már-már világvége-hangulatba csap át, ami Portman játékával összhangban jelentkezik a képi világban is. És akkor még nem is beszéltünk a minden tendenciával szembemenő filmzenéről, amit az Under the Skinnel már bizonyított Mica Levi követett el, aki egy kis kísérletezésért nem megy a szomszédba.

Szóval minden félelem alaptalan volt: Larraín nem adta meg magát Hollywoodnak, az eddig csak kétes minőségű YA-produkciókat (Az útvesztő, A beavatott-sorozat: A hűséges) írt Noah Oppenheim forgatókönyve egyáltalán nem keltett csalódást, Natalie Portman pedig az Oscar-díja utáni kiábrándító vállalásai (szerepei mellett rendezői bemutatkozása is feledhető volt) után bombaként robbant vissza az élvonalba.

Emma Stone és Amy Adams pedig készülhet, óriási csata lesz azért a szobrocskáért.

Botránypápáról és az univerzum születéséről szól idén Velence

Natalie Portman first lady lesz, Amy Adams a földönkívüliekkel kommunikál, Mel Gibson fegyver nélkül küldi háborúba főhősét, de újra támad A hét mesterlövész is. De nem csak a nagy hollywoodi produkciók vannak előtérben az idei Velencei Filmfesztiválon: Nick Cave új albumát fekete-fehér, 3D-s film kíséri, Terrence Malick végre elkészítette 40 éve húzódó gigaprojektjét az univerzum történetéről, a könyörtelen osztrák dokumentumfilmes, Ulrich Seidl pedig ezúttal az afrikai vadászturistákról rántja le a leplet.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Tállai: 1,6 millió család és félmillió cég kérte a törlesztési moratóriumot

Tállai: 1,6 millió család és félmillió cég kérte a törlesztési moratóriumot

Az állam átvette a trieszti kikötőt

Az állam átvette a trieszti kikötőt

Robert De Niróval készít Forma-1-es filmet a Netflix

Robert De Niróval készít Forma-1-es filmet a Netflix