Ha ön szívesen emlékszik a 80-as évekre, akkor van itt valami, amit szeretni fog
Épp ma 30 éves a Pet Shop Boys pompás nagylemeze, az Actually.
Németh Róbert
A teljesen személyes szempontokat, hogy a Pet Shop Boys 1986-os Please című első albumát Nyugat-Németországból, azaz az NSZK-ból kaptam bakeltilemezen (őrület!) most félretenném. Persze nem könnyen. De most nem is arról az albumról van szó, és amúgy is, maradjunk a tényeknél.
A lemez az alkotók (Neil Tennant és Chris Lowe) szerint a thatcherizmus enyhe kritikája.
A borító különösen azért emlékezetes, mert az énekes, Neil Tennant jó nagyot ásít rajta.
Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell mielőtt meghalsz című könyvben. Tehát papírja van róla, hogy legendás.
Olyan király számok vannak rajta, mint az It's a Sin, a Rent, vagy a What Have I Done to Deserve This.
4 millió fogyott belőle világszerte.
Humor, popdalok, táncolhatóság, elegancia, irónia, főleg ironikusan feldolgozott szomorúság (izoláció, unalom és magány) alig jön össze ennyire, és ritkán hangzik ennyire jól együtt.
Hová tűnt a 45 éves múltra visszatekintő Magyar Formatervezési Díj, és mi lett a hazai innovációt bemutató magas színvonalú kiállítással? Amióta a Magyar Formatervezési Tanácsot a Jakab Zsófia vezette divatügynökség alá szervezte a kormány, a designból „kreatívipar” lett, és csak a nagyratörő víziók maradtak.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”