szerző:
Sándor Anna
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az agyunk történetekre van huzalozva – a meseterápia pedig éppen erre épít. Boldizsár Ildikó új könyvében világosan bemutatja, hogyan.

Hiánypótló kötettel rukkolt elő tavasszal Boldizsár Ildikó, a meseterápia hazai nagyasszonya. A Hamupipőke Facebook-profilja című könyv az eddigi sűrűbb, így talán nehezebben befogadható, szakmaibb munkák lepárolt, az átlagember számára közérthetőbb, fogyaszthatóbb verziója. A szerzőtől megszokott magas színvonalon, de a korábbiakhoz képest jóval gyakorlatiasabb megközelítéssel, valós eseteken keresztül mutatja be az általa kifejlesztett Metamorphoses Meseterápiás Módszert. A kötet bemutatása előtt viszont érdemes végigvenni, miért is működnek az ember számára annyira a történetek – akár filmként, regényként, meseként tálalva. És miért, illetve hogyan épülhet minderre terápiás, az önismeretet és a cselekvőképességet fejlesztő módszer.

Történetekre vagyunk huzalozva

Az ember történetmesélő lény. Az agyunk úgy van huzalozva, hogy történetekben gondolkodjunk, úgy értjük meg magunkat, a világot, másokat a legegyszerűbben, hogy automatikusan történetekbe rendezzük a benyomásainkat, tapasztalatainkat. Ez a hétköznapokban úgy néz ki, hogy viccesen sztorizgatunk egymásnak, melyik ismerősünk hogy járt, vagy komolyan elmeséljük az életünk egy-egy szakaszát, eseményét. Az élet nagy tanulságait saját vagy másoktól látott történetekkel megtámogatva adjuk át a gyerekeinknek, barátainknak. Emellett történeteket fogyasztunk: olvasunk, manapság töménytelen sok filmet és sorozatot nézünk, közben automatikusan azonosulunk, reflektálunk a szereplőkre, fordulatokra. És ami a legfontosabb: mindezeket ösztönösen össze is vetjük a saját életünkkel.

Ezekkel pedig gyakorlatilag azt csináljuk, amit az elődeink sok-sok generáción keresztül, csak nekik nem képernyőik vagy könyveik, hanem mesemondóik voltak ugyanerre. A népmese ugyanis eredetileg nem gyerekműfaj, csak a 19. századi mesegyűjtők (kezdve a Grimm-fivérekkel) tették azzá, akik nem tudtak mit kezdeni például a mesében megjelenő csodás elemekkel. Minden közösségnek megvoltak a maguk mesemondói, akiknek hatalmas repertoárja volt, és ebből az alkalomnak, a felmerülő témának, az év ciklusának megfelelően válogattak, frissen tartották a közösség tudását a világról és benne az emberről.

A népmese eredeti funkcióját ugyanis nem a szórakozásban kell keresni, hanem a tudás- és tapasztalatátörökítő szerepében. A meseterápia pedig arra épít, hogy ez a funkció a mai korban is hasznosítható, újjáéleszthető az eredeti népmesék segítségével.

„A mesék” nem érnek jó véget

Ez előbbi állítás elsőre elszálltnak hangozhat: milyen tapasztalatról beszélünk, hiszen nincsenek boszorkányok vagy tündérek, az életre meg ritkán igaz, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Két dolgot viszont érdemes tudni a népmesékről, mielőtt elhamarkodottan ítélünk:

  • Nem minden mese ér jó véget, sőt. Ezt a benyomásunkat az táplálhatja, hogy a színes-szagos, csupa illusztrációs mesekönyvek zömmel a tündérmesék közül válogatnak, ráadásul ugyanazokat. Csakhogy ez a boldog befejezés még a tündérmesékben sem garantált minden esetben, és a sikerért a hősnek meg kell dolgoznia. Arról nem is beszélve, hogy nyolc másik mesetípusban (állatmesék, novellamesék, legendamesék, ördögmesék stb.) teljesen bevett, hogy nem egy hős vagy próbálkozás csúf véget ér – ahogy a valóságban.

  • Aszerint, hogy a mese milyen problémát és hogyan boncolgat, a kutatók több mint 2400 (!) fajta cselekménytípust különböztetnek meg – ezt a nemzetközi népmese-katalógusban összegezték. A nagy szám mellett az is izgalmas, hogy szinte minden cselekménytípusnak megtalálták minden kultúrában a maga változatát.

Ezt az egyetemességet például azzal magyarázzák, hogy a mesék a maguk erőteljesen szimbolikus nyelvén tényleg az emberi életben előforduló konfliktusokra reflektálnak – amelyek történelmi kortól és kultúrától függetlenül kísérik az emberiséget. Tehát nem vágyképek jelennek meg bennük, hanem a bizonyos élethelyzetekben működő cselekvési mintázatok: jók, amelyeket példaként lehet használni, és rosszak, amelyek viszont segíthetnek felismerni a bennünk dolgozó káros programokat, gondolkodási sémákat.

Szimbólumok kaleidoszkópja

Hogy csak néhány elnagyolt példát említsünk, a mesékben megjelennek jól és rosszul funkcionáló szülők, féltékenység, irigység, igaz és hamis társak, elveszettség az erdőben/életben. Amikor valaki a meseterápiát választja, egy rossz uralkodó figurája segítségével körüljárhatja például azt a kérdést, hogy vajon ő jó ura-e a saját birodalmának, azaz a saját életének; egy segítő állattal vagy szereplővel kapcsolatban megkeresheti magában azokat a jellemvonásokat, tulajdonságokat, amelyek hasonlóan működnek. Mondjuk elgondolkodhat azon, milyen „parázzsal” etesse „belső táltos paripáját”, amely aztán megerősödve bárhová el tudja vinni a hátán.

A meseterápia tehát a mesében megjelenő képekkel és szimbólumokkal dolgozik, a történetre kiélezett érzékenységünkre építve megmozdítja a képzeletünket, az intuíciónkat, fejleszti az önismeretünket.

A jó meseterapeuta dolga, hogy a terápia elején a vázolt élethelyzetre megkeresi a megfelelő történetet, és aztán találó kérdéseket tesz fel. A jól kiválasztott mese kulcsfontosságú, mert a fent már említett azonosulási pontok miatt megmozdítja a psziché fájdalmasan lüktető, betokosodott vagy rég fagyott részeit. Mindehhez a terapeutának rengeteg történetet kell alaposan ismernie, hogy a több százból, ezerből kiválassza azt az egyet, amelyben a szimbólumok és fordulatok pont úgy állnak össze a mese kaleidoszkópjában, ami a legjobban illik a megismert életválságra vagy kérdésre. Így amikor a kliens a történet elemeivel, fordulataival dolgozik, a mese elvezetheti a változáshoz, továbblépéshez, építkezéshez szükséges felismerésekhez.

©

Hamupipőke Facebook-profilja

Teljesen érthető, hogy a több mint harminc éve mesékkel foglalkozó Boldizsár Ildikó miért egy elsősorban a szakmai alapokat felsorakoztató könyvben ismertette először az általa kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás Módszer elméleti hátterét és módszertanát. A Meseterápia című kötetet aztán követték azok a Mesekalauzok (Úton levőknek és Útkeresőknek), amelyek meseelemzései a nagy emberi életfordulókról és életválságokról szóló történeteket vettek sorra.

Nagyon hiányzott viszont egy olyan kézikönyvszerű kötet a sorban, amely azt mutatja be, hogyan dolgozik a módszert kidolgozó szerző az adott mesékkel. A Hamupipőke Facebook-profilja eredetileg külföldi piacra készült, és a koncepció az ott bevett gyakorlatot követi: azaz eseteken keresztül kibontva mutatja be az elvet, és nem fordítva.

Találjon nekem egy mesét!

A Hamupipőke Facebook-profiljában kilenc olyan esetet ismerhetünk meg, amelyek zöme nagyon is ismerős: egy fiatal nő hamis online személyiséget épít, hogy pozitív visszaigazolásokat gyűjtsön; egy látszólag sikeres és tetterős férfi próbál megküzdeni a szüntelen hiányérzetével; egy özvegy nem tud felülkerekedni a gyászán; egy szerelmi háromszög tagjai a döntésképtelenség csapdájában vergődnek…

A könyv egyik legnagyobb erénye az arányok eltalálása. Hitelesen skicceli fel az egyes figurákat (az etikusság érdekében természetesen minden, a könyvben szereplő klienset több valós esetből gyúrtak össze), aztán jó érzékkel emeli ki a terápiás folyamat és a mese szempontjából hangsúlyos pontokat. Érthető és átélhető a terápiás foglalkozás, a felismerések íve.

Már a könyv felépítése is a meseterápia elvét követi: a bevezetésben beléptet a közös munka különleges, a mindennapoktól független terébe; a könyv végi összefoglaló pedig útravalóul is szolgál.

Az egyes esetek tárgyalása során mindig magyarázatot kapunk, miért az adott mesével dolgozott a szerző, és az külön szimpatikus, hogy felmerülő dilemmáiról is beszámol. Az egyes fejezetek végén támpontokat kapunk ahhoz is, hogyan tudunk terapeuta nélkül dolgozni a mesékkel, bár az önreflexió működésbe léphet már a megelőző oldalakon, mikor az olvasó önkéntelenül választ keres magában az esetleírásban felmerülő kérdésekre.

A „vágatlan” mesék ereje

A könyvben megtaláljuk a munka során használt meséket a maguk teljes verziójában. Ezt azért fontos kiemelni, mert az olyan közismert meséknek, mint például a Hamupipőke vagy a Hófehérke, gyakran azzal a változatával találkozunk, amelyet a gyermek-, az aktuális erkölcs- vagy ízlésvédő kezek meghúztak, átírtak – általában a rázós részeket vágják ki.

Csakhogy ezekben a történetekben minden elemnek megvan a maga helye és értelme a rendszerben, nem dísznek maradt ott az évszázadok során. A történetek gyökerei ugyanis nagyon régre nyúlnak vissza, a Hamupipőke első nyomait például már az ókori Egyiptomban megtalálták. Ahogy már volt szó erről, a népmesék szájhagyomány útján öröklődtek, és a közösség pedig simán kiszavazta, amit hiteltelennek érzett azokban, így álltak össze a történetek kerek egésszé. Egyszerűen nem maradt fenn olyan motívum, fordulat, amelyről generációk során úgy gondolták, hogy nem tükrözi a tapasztalataikat.

A vágatlan verziókkal végzett nehéz munka viszont meg is hálálja magát. Egészen szívszorító például azzal szembesülni a kötetben, hogyan válik sorsfordító mesévé az önbizalomhiánnyal küzdő nő számára a Grimm-testvérek gyűjtötte Hamupipőke-történet. Itt a terápiás folyamatban kihagyhatatlan az a momentum, hogy a mostohanővérek megcsonkítják magukat, hogy beleférjen a lábuk az aranycipőbe – ahogy megcsonkítja magát, lefarag magából megannyi ember, hogy megfeleljen mások elvárásainak és elképzeléseinek.

Ahogy a mesék, úgy a Hamupipőke Facebook-profilja kilenc esetének bemutatása is afelé mutat, hogy cselekvőképesek vagyunk. Hogy nincs olyan élethelyzet, amelyben ne tudnánk fejlődni, javítani, fordítani a sorsunkon. Ez pedig egyszerre reménykeltő és józan kihívással szembesítő gondolat.

©

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

Az index.hu eddigi szerkesztősége lényegében megszűnt létezni, az ország elveszítette a legolvasottabb online felületét. Ez a független magyar sajtóra és a tájékozódás szabadságára mért eddigi legsúlyosabb csapások egyike. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, hogy minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Több ezren tüntetnek a fehérorosz kormány székházánál Minszkben

Több ezren tüntetnek a fehérorosz kormány székházánál Minszkben

A Trump-kormány szerint előítéletes a fehérekkel szemben a Yale Egyetem

A Trump-kormány szerint előítéletes a fehérekkel szemben a Yale Egyetem

21 millió felett a fertőzöttek száma

21 millió felett a fertőzöttek száma