Egy fecskének kell megcsinálnia a nyarat – ha nincs több. A vidéki művészettörténész igen ritka madár volt az ötvenes években. A pécsi múzeumok krónikása, Romváry Ferenc szerint akkoriban összesen két művészettörténész dolgozott a fővároson kívül. Lehet, hogy kicsit többen, de mindenesetre döntő jelentősége volt a modern magyar képzőművészet szempontjából annak, hogy egy szépreményű fiatal művészettörténész, Hárs Éva 1955-ben kirepült a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályából és leszállt Pécsre, ahol akkor még alig volt kiállítható képzőművészeti anyag.

A nulláról lehetett indulni és a lehető legmesszebb elérni. Ott megtörténhetett, ami Budapesten nem: saját otthont és állandó nyilvánosságot kapott a 20. század magyar képzőművészete.

Hárs Éva

hvg.hu

1957 első hónapjaiban, amikor még nem lehetett tudni, hogy a forradalom után hol húzódik majd a határ a tiltás és a tűrés között, megpróbálták Pesten is, Pécsett is behozni a képzőművészet európai jelenidejét a magyar nyilvánosságba. Pesten hatalmas botrány lett abból, hogy a Tavaszi Tárlaton absztrakt és nonfiguratív műveket is kiállítottak. A tárlatot kritikailag megsemmisítették, szervezőit megbüntették, az átkos irányzatok kiátkozását megerősítették.

Ezzel egy időben a Tavaszi Tárlat kiátkozottja, a nonfiguratív irányzat egyik legelső magyar képviselője, a párizsi évtizedei után Pécsett alkotó Martyn Ferenc felkereste Hárs Évát azzal, hogy Gegesi Kis Pál, a fővárosi gyermekklinikát igazgató híres professzor és műgyűjtő felajánlaná gyűjteményének jelentős részét, ha az állandó kiállító helyet kaphatna Pécsett. Gegesi is, Martyn is az 1948-ban föld alá szorított Európai Iskolát képviselte.

És Pécsett Hárs Évának sikerült. Megalapította az első modern képzőművészeti múzeumot az országban. „A Modern Magyar Képtár azonban nemcsak az első a maga nemében, hanem hosszú ideig az egyetlen is, minthogy a Nemzeti Galéria a Kúria épületében csupán egy-egy fontos művet állított ki, de nem mutatta be a huszadik századi magyar művészet teljes folyamatát. (Csak a Várban és csak 1983-ban nyílt meg a modern állandó kiállítás.) Így kapott különös hangsúlyt Pécs" – írja Vadas József. A Nemzeti Galéria Pogány Ö. Gábor irányítása alatt még a korszak kultúrpolitikájánál is konzervatívabb volt.

Modern Magyar Képtár

iranypecs.hu

A pécsi képtár híre szájról szájra terjedt, mert az országos lapok hosszú ideig szinte egyáltalán nem vettek tudomást róla. Előbb írták meg, hogy Hárs Éva firenzei ösztöndíjat kapott, mint azt, hogy egyedülálló intézményt épít itthon. A műgyűjtők számíthattak rá, hogy Hárs Éva a képtár gazdagítása érdekében kitartóan a nyakukra jár. A kultúrpolitikai klíma enyhülése pedig elhozta a képtár aranykorát. A hatvanas évek végétől egymás után áramlottak oda a jelentős magángyűjtemények.

Az Új Tükör recenzense Hárs Évának és Romváry Ferencnek a Képtárról írott könyve kapcsán kifejti, miért jobb a pécsi intézmény anyaga, mint a Nemzeti Galériáé: „Mert merészebben, céltudatosabban gyűjtöttek, mert kevésbé érezték monopol helyzetük felelősségének súlyát. Mertek kockáztatni: bizalmat előlegeztek olyan fiatal alkotóknak, akik ma képzőművészetünk élvonalába tartoznak.” Várkonyi György a Mozgó Világban egyenesen azt írja a képtárról, hogy az „a helyi művészeti muzeológia legnagyobb – Európán kívül is ismert és elismert – teljesítménye”.

1968-ban Hárs Éva kapcsolatba lépett az akkori világ egyik legnépszerűbb képzőművészével, a Pécsről elszármazott Victor Vasarelyvel. Képeket kért tőle, és kapott. Pár év alatt annyit, amennyi megtöltötte az op-art atyamesterének szülőházában berendezett múzeumot.

Victor Vasarely Múzeum

pecsimuzeumok.hu

Hárs Éva indította el, és jelentős részben ő is vitte végig a Baranya Megyei Múzeumok igazgatójaként azt a folyamatot, amelyben Pécs lenyűgözően gazdag múzeumváros lett, amely ma a kultúra városaként hirdeti magát. Külön múzeumot kapott Vasarelyn kívül Csontváry, Amerigo Tot, Uitz Béla, Martyn Ferenc, Nemes Endre és Schaár Erzsébet utolsó nagy alkotása, az Utca is ott van a Zsolnay-gyűjteménnyel együtt Pécs „Múzeum utcájában”, a Káptalan utcában.

Hárs Éva nyugdíjas évtizedeit mindenekelőtt a Zsolnaynak szentelte. Feldolgozta a gyár díszkerámia-termelését, 30 ezer adatból álló dokumentációt állított össze a gyártás során használt formákról és dekorokról.

Kevés ember él az országban, akinek annyit köszönhet Pécs és a magyar képzőművészet, mint a ma kilencvenéves Hárs Évának.

Isten éltesse!