szerző:
Tóth Sándor
Tetszett a cikk?

A világ talán legszebb késő római kori ezüstedényeivel kapcsolatos archív dokumentumok kérdése került terítékre a horvát kormány múlt csütörtöki ülésén. Végül döntés született a kincs megtalálásával és értékesítésével kapcsolatos horvátországi eljárás során keletkezett, eddig titkosan kezelt iratok hozzáférhetőségéről.

A 135. kormányülés zárt szakaszában meghozott döntésről a horvát kormány honlapján a következőt közlik: „Határozat született a Seuso-gyűjtemény megtalálásával és értékesítésével összefüggő tevékenységet koordináló Bizottság archív anyagai minősítésének megszüntetéséről.”

A Seuso dokumentumok titkosság alóli feloldása széles körű visszhangra talált a szomszédos országban megjelenő lapokban és internetes felületeken. Igaz, a keletkezett iratok tartalmáról egyelőre érdemben nem esik szó, de így is a közérdeklődés előterébe került ismét a Seuso-kollekció. A döntés kapcsán megkérdezett régészek továbbra is vitatják, hogy az ezüstkincs Magyarországon került elő. Főként azzal érvelnek, hogy erre nincsenek egyértelmű bizonyítékok.

©

Kristina Džin régész, az Ivo Pilar Intézet pulai regionális központjából a következőként nyilatkozott a 24sata.hr hírportálnak: "Megállapítottam, hogy a kincs 2006-tól megvásárolható volt, de Horvátországnak nyilvánvalóan más problémái voltak, így nem reagált rá. Jó, hogy egy ilyen gyűjtemény végül is múzeumban van (a Magyar Nemzeti Múzeumban), de szégyen, hogy a magyarok azt állítják, övék a kincs, amikor nincs rá bizonyítékuk." Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy Kristina Džin a 2012-ben elhunyt Vesna Girardi-Jurkić régészprofesszornak a lánya, aki megpróbálta bizonyítani, hogy a Seuso-kincs Horvátországot illeti meg, s kulturális és oktatási miniszterként a Seuso-kincs visszaköveteléséért szállt síkra a korábban birtokló Lord Northamptonnal szemben.  

Nagyon „sovány érvnek” tartják, hogy a magyarok legfőbb bizonyítéka a kincs származására a Seuso-tálon található Pelso felirat, ami a Balaton latin neve. „Abszolút nem bizonyították be, hogy Magyarországról származik a kincs, még mindig nem tudjuk hol került elő. Az egyik legnagyobb szakértő úgy véli, hogy a Pelso feliratnak semmi köze a Balatonhoz, a tálon található vadászkutya neve” – osztotta meg saját álláspontját a RTL zágrábi tévécsatornájának hírösszeállításában a Horvát Tudományos Akadémia régészeti tanszékéről megszólaltatott Tino Leleković.

A fenti vélemények mozgatórugója lehet még mindig, hogy Jugoszlávia jogutódjaként Horvátország is perbe szállt az 1990-es évek elején a New York-i bírósági perben Libanon és Magyarország mellett a késő római kori ezüstkészlet tulajdonjogáért. Mint ismert a kincs visszakövetelésével kapcsolatos pert ők is elvesztették, viszont úgy látszik, most sem változott az alaptézisük, miszerint a páratlan ókori leletek a Pulától 20 kilométerre fekvő Barbariga közeléből származhatnak, ahol 1960. június 30-án a római villagazdaság romjai között találták. Bár erről eddig semmilyen konkrét bizonyíték nem látott napvilágot. Kérdéses, hogy erre vonatkozóan tartalmaznak-e bármilyen információt a horvát kormány által hozzáférhetővé tett, korábban titkos dokumentumok.

Az viszont már biztos, előbb léptek déli szomszédjaink a Seuso-kincshez fűződő „háttérmunkálatok” nyilvánosságra hozásában, míg hazánkban továbbra is érvényben van a 30 éves titkosítás azokról a részletekről, amellyel a magyar állam megváltotta a kincset korábbi londoni tulajdonosaitól, a Wilson fivérektől és Lord Northamptontól.

©

 Utóhang  

Először Milana Vuković Runjić, a horvátok Agatha Christie-je dolgozta fel megregényesített formában az Isztrián, Barbarigán talált kincstörténetet 2000-ben megjelent Seuso c. könyvében. Majd Dino Milinović: Seuso – Autopsija jednog slučaja (Seuso – egy eset boncolása) címmel 2016-ban megjelent munkája nem a kincs tulajdonjogát firtatta, hanem  az ezüstkészlet művészettörténeti összefüggéseit vizsgálta, más jelentősebb római kori kincsleletekkel összevetve (a szerző ismert régész, művészettörténész, a zágrábi egyetemen tanít). Azért nem véletlen, hogy műve akkor éppen egy új könyvsorozat, a 100 legszebb történet Horvátország kultúrtörténetéből nyitóköteteként jelent meg a zágrábi AGM Kiadó gondozásában.

 Szóval, van még mit tenni a magyar kutatóknak, régészeknek, ha be akarják bizonyítani horvát kollégáiknak és a nagyvilágnak a Seuso-tárgyak vitathatatlan lelőhelyét. Reméljük, jó úton haladnak.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!