A 70-80-as évek legendás népnevelő műsora most is fő műsoridőben tárgyalja ki, milyen is a helyes családi élet. Kár, hogy 2019 van.
Az eredeti Családi kör 1974-től 20 évig ment a köztévén, az akkor egyetlen tévén. Lényege az volt, hogy egy kis tévéjátékszerű didaktikus filmecskében felvázoltak egy nevelési problémát, a családi élet nehézségeit, majd Kelemen Endre vezetésével szakértőkkel beszélgettek a látottakról. A műsor célja az volt, hogy minden családhoz eljusson az üzenet a helyes nevelésről.
E műsorban lett „az ország pszichológusa” Ranschburg Jenő, az adások után másnap az emberek megvitatták, hogy mit is láttak, és mit is mondott A Ranschburg. Mivel egy tévé volt, gyakorlatilag milliók tudhatták meg, mit csináljanak a kamaszgyerekkel, hogy viszonyuljanak az iskolához, vagy hogyan lehet fájdalommentesen elválni.
A műsor szándéka jó volt, nagyon sok értelmes dolgot mutatott be, igaz, sokszor izzadságszagúan, erőltetetten, de mégis – az egyedül uralkodó ideológia ellenére is – viszonylag korszerű neveléspszichológiai alapokkal. A 70-80-as években este, fő műsoridőben futó sorozat épp akkor múlt ki, amikor már kisebb alternatív csatornák is kezdtek elindulni, majd három év múlva beköszöntött a nagy kereskedelmi csatornák korszaka is.
Ezzel új fejezet kezdődött a televíziózásban, és mellesleg közben az egypártrendszer is elmúlt (egy időre), amivel elmúlt nevelési kérdésekben is a nagy központi megmondások kora. Nem lehetett már a poroszos nevelést, a konzervatív nevelést, a liberális nevelést kizárólagosan hirdetni. A köztévén persze a mindenkori uralkodó párt próbálta a saját ideológiáját hirdetni, de akkor már a többi tévén más szakértők mondhattak más tanácsokat a szülőknek.
Ráadásul egy ilyen néptanító, tanácsot adó műsor innentől elképzelhetetlenné vált fő műsoridőben. Az ilyen beszélgetős műsorok minden csatornán átkerültek a reggeli, délelőtti műsorsávba.
Eddig.
Vasárnap ugyanis újraindult a Családi kör a Duna TV-n, fő műsoridőben. A műsor átvette elődjének szerkezetét, bemutatnak részletekben egy kis játékfilmszerű tanmesét, majd a látottakról beszélgetnek a stúdióban a műsorvezetők (Rókusfalvy Pál és lánya, Rókusfalvy Lili – értik: család!) a meghívott vendégekkel.
Az első adásban két vendég volt: Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőröző és háromgyerekes anyuka, illetve Geszvein Erika pszichológus.
A tárgyalt téma pedig a családban lévő digitális eszközök használata, hatásai és veszélyei volt.
A téma aktuális, minden családban alapprobléma, a meghívott vendégek is érdekes dolgokat mondtak. Nagy Tímea kifejezetten szimpatikusan, természetesen árult el titkokat a saját családja életéből, és a Geszvein Erika is bölcs és megfontolandó tanácsokkal látta el a nézőket.
Bár az elején azért kicsit megijedtem, amikor a vendégektől mottókat kértek. „Amíg az embert hazavárják, addig bármit meg lehet oldani” – mondta Nagy. „A család az a hely, ahol feltöltődhetünk a közös, minőségi idővel a mindennapok kihívásaira” – mondta a pszichológus. Szerencsére gyorsan leszakadtunk a Coelho-vonalról, és elkezdődött a kisfilm.
Na jó, nem vár az ember egy tanmesétől nagy művészi élményt, de azért ennél a sutaságnál kicsit lehetett volna igényesebb a Vértesi család története. A kislányok veszekednek a tableten, a kamasz fiú teljesen belemerül a kütyübe, a szülők mindezt nem nézik jó szemmel, de ők maguk is rabjai az okostelefonnak, laptopnak. Szerencsére a végén megoldódik a helyet, és családi szerződést kötnek a kütyühasználat szabályairól, majd közösen (minőségi idő!) építenek kartonházikót.
Ennél sokkal értelmesebb volt az olimpikon saját – néha egészen önkritikus – története a témáról. Bár náluk nem akkora gond ez, mint mondja, ő maga alig kütyüzik, így nem mutat rossz példát. Mert – ezt már a pszichológustól tudjuk meg - a szülői minta döntő lehet: ha bort iszunk és vizet prédikálunk kütyü-ügyben, az nem lesz túl hatékony. Azt is hozzáteszi Geszvein, hogy a digitális eszközök segíthetnek ugyan abban, hogy a távollévőket közel hozzák, de közben a közellévőket távolítják el. Mondjuk egy vacsoraasztalnál jó volna, ha nem követnénk Vértesiéket, ahol mindenki nyomkod ekkor is.
Látunk még nagypapát, aki könyvből mesélne az unokának, de nincs kedve a kérdésekre válaszolni, így marad a laptopon nézett mese.
Látjuk, ahogy az apa hajnalban elveszi a gyerektől a tabletet, majd ő kezd el játszani vele, látjuk, hogy az oviban a gyerek ki akarja kapcsolni az őt idegesítő társát stb.
Nagyon jó, hogy elhangzik a szakértőktől, hogy nem a tiltás a megoldás sem a családban sem az iskolában, hanem a szabályozás, a digitális etikett kialakítása. Így készítik elő a hepiendet a film végére: a családi szerződés mindent megold.
Mondom, kifejezetten üdítő és megfontolandó dolgokat hallunk a vendégektől a bugyuta filmek után, de 2019-ben este 9-kor egy ilyen műsor teljes anakronizmus. És nem csak azért, mert nincs benne a Ranschburg, hanem azért mert azóta van internet, megváltoztak a médiafogyasztási szokások, valószínűleg kis hatékonysága van egy népnevelő műsornak vasárnap este, mondjuk a Star Wars alternatívájaként.
Viszont, ha megtalálnák a műsor helyét, és továbbra is értelmes, szimpatikus vendégeket hívnak, és nem erőltetik, mondjuk a kormány (vagy bármely politikai erő) családképét, akkor lehet helye a Családi körnek a köztévén.
Végül is, ez a közszolgálat, nem az egyperces propagandahíradók.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
