„Mindennek megvan a maga ideje, és az én 12 órás munkanapjaim és hétoldalnyi szövegtanulásom java már mögöttem van. Legalábbis egyelőre, másodszor is visszavonulok. Ez változhat, mert minden változik. De ha ez a színészi pályám vége, akkor legyen” – írta tavaly év végén önéletrajzában az épp 60 éve, 1961. június 9-én született Michael J. Fox.

A Vissza a jövőbe főszereplőjének megformálása után egy csapásra világhírűvé vált színész már 17 évesen feltűnt a Leó és én című kanadai sorozatban, ahol egy 12 éves fiút alakított. 18 évesen költözött Los Angelesbe, de ott három évig szinte nyomorban élt, végül 1982-ben megkapta Alex P. Keaton szerepét a Családi kötelékek című sorozatban, ami meghozta számára az ismertséget.

Rá pár évvel, 1985-ben jött a nagy durranás, amikor eljátszotta Marty McFly szerepét Robert Zemeckis Vissza a jövőbe! című sci-fi vígjátékában. Ezzel egycsapásra világhírűvé vált. Jöttek a Vissza jövőbe folytatásai, de olyan filmekben is játszott, mint a Dupla vagy semmi, a Doc Hollywood vagy a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő.

Itt a jelenet, amelyben Martynak be kell hirtelen ugrania a zenekarba, és emiatt a világ (illetve Chuck Berry) rátalált a rock and rollra.

1991-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, és 90-es évek végére részben visszavonult a színészettől. Főként szinkronszerepeket vállalt olyan animációs filmekben, mint a Stuart Little, kisegér, illetve 1996 és 2001 között a Kerge város című vígjátéksorozatban is szerepelt.

A 2000-es és 2010-es években olyan sorozatokban tűnt fel, mint a Dokik, a Boston Legal – Jogi játszmák, a Ments meg!, A férjem védelmében, a Félig üres vagy A kijelölt túlélő.

Időnként a szerepek mellett is ad hírt magáról a 60 éves színész, tavaly például Christopher Lloyddal, a Vissza a jövőbe dokijával lőtt egy szelfit.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: