„Esemesben írta valaki, hogy ki az idei nóbeles. Én azt írtam, hogy húha, meg amindenét, meg de jó! Mert jó az, ha a jót díjazzák” – felelte a HVG megkeresésére Háy János író.
Háyt annak kapcsán kerestük meg, hogy csütörtökön kiderült: Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat. „Jó az, ha olyan irodalmat díjaznak, amelyik nem akad el a felszín fényeinél. Jó, hogy olyan alkotó kapta, aki arra figyelmezteti minden társát, hogy csak azt érdemes leírni, amit tényleg érdemes. Jó az, hogy olyan alkotó kapta, aki engem olvasóként a Sátántangó megjelenése óta (1985) kísér. És jó, hogy egy kicsit díjazták azokat az olvasókat is, akik figyelmükkel megtámogatták, hogy ez az életmű létrejöjjön” – írta Háy.
Krasznahorkai műveiről szólva Háy János úgy fogalmazott: „Jó, hogy olyan életmű kapta az elismerést, amelyik nem akad el a kultúrák határainál, és
pontosan tudja, aki nem része a világ kulturális, szellemi, fizikai és biológiai forgatagának, az kiiratkozott a mindenségből.
Persze nem a díj teszi az írót, hanem a művei, és csak drukkolni lehet, és én drukkolok, hogy ne tehertétel legyen ez az elismerés, hanem kedvet és akaratot adjon ahhoz, hogy újabb és újabb Krasznahorkai-könyveket olvashassunk.”
A második magyar Nobel-díjas íróról a díj kihirdetése óta megszólalt már Vámos Miklós, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Tarr Béla és Krasznahorkai angol fordítója, George Szirtes is. Maga Krasznahorkai azt mondta: „Nagyon boldog vagyok, nyugodt és ideges egyszerre.”
