Az 1956-os forradalom után több mint 200.000 ember hagyta el Magyarországot. Sokan a menekültek közül Nyugat-Európa nagyvárosaiban találtak menedéket. A portré sorozat ezeket a ma már idős embereket mutatja be otthonaikban vagy egy számukra kedves helyen, és egy olyan tárgyat, amely számukra a magyarságot, a szülőföldet illetve a hazafiságot - hazaszeretetet - jelképezi. Az anyag a Mai Manó Ház támogatásával jött létre.

Sághy Lajos párizsi otthonában. A férfi 1956. október 23-án este részt vett a Magyar Rádiónál tartott, majd később a Kossuth téri tüntetésen. 1956 novembere végén érkezett Franciaországba.
©
A Párizsban élő Sághy Lajos gyerekkori fotója, amelyen keresztanyjával látható. A férfi számára ez a fotó a kötödés a szülőhazájához.
©
Blidal Anna és élettársa, Tímár István göteborgi otthonukban. Blidal Anna akkori férjével 1956 novembere végén érkezett Svédországba. Azért hagyták el Magyarországot, mert férje fegyverrel harcolt a forradalomban, és a szabadságharc leverése után az első között keresték. Első emléke, hogy Svédországban csokoládével, forró kakaóval fogadták őket. Tímár István 1957. márciusában érkezett Svédországba. 1956-ban aktívan részt vett a forradalomban. Október 23-án reggel még elment dolgozni, de munka után egyből a tüntetésre ment a barátaival. November 4-én, az oroszok bejövetelekor a Széna téren harcolt. 1957. januárjában már a barátai nagyrészét, akikkel együtt volt a forradalom napjaiban, elvitték, ezért úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. Első emléke a sok szép svéd lány.
©
A Göteborgban élő Blidal Anna és Tímár István pásztorokat ábrázoló porcelánszobra, amely számukra a szülőföldet és magyarságukat szimbolizálja.
©
Huber Aranka a Párizsi Magyar Misszió templomában. A nő 1956. november 25-én érkezett Párizsba. Azért választotta Franciaországot, hogy egy szabad világban élhessen. 1956. október 23-án részt vett a Bem- és a Petőfi-szobornál tartott tüntetésen. Első emléke, hogy egy kivilágított városban vidám emberek vannak az utcán.
©
Huber Aranka hímzett terítője, melyet édesanyjától kaptott első párizsi látogatásakor.
©
Kvasznai Árpád brüsszeli otthonában. 1956. október 23-án a Csepeli kerékpárgyárban dolgozott. A gyárból először a rádióhoz ment, ahol már lőttek. Később az oroszok bejövetelekor fegyvert kapott, hogy vigyázzon a munkásokra és a civilekre. Magyarországról 1957. januárjában indult el , mikor a főnöke figyelmeztette, hogy a forradalom alatt készültek róla fotók, és keresi a rendőrség. A férfi 1957 szeptemberében érkezett Belgiumba, az akkori Jugoszlávián keresztül. Svájcba szeretett volna menni, de több hónapnyi menekülttábori várakozást megunva, megragadta az első adandó lehetőséget és Belgiumba ment. Első emléke az országról, hogy hideg volt és esett az eső.
©
A Brüsszelben élő Kvasznai Árpád hűtőmágnese. A férfi számára ez a tárgy jelképezi szülőhazáját leginkább.
©
Horváth Pál Gyula festőművész brüsszeli otthonában. A férfi 1957. április 17-én érkezett Brüsszelbe. A szülei kérésére ment nagybátyjához Belgiumba. 1956. októberében, a forradalom napjaiban Veszprémben részt vett egy ellenálló csoport munkájában. Első emléke Belgiumból, hogy elkerülték egymást a nagybátyjával a pályaudvaron a szakadó esőben.
©
Horváth Pál Gyula számára a magyarságát egy József Attila kötet szimbolizálja leginkább. Ez a kötet az egyetlen személyes tárgy amelyet 1956-ban magával vitt Belgiumba.
©
Barányi András fotóriporter brüsszeli otthonában. A férfi 1956 novemberében érkezett a belgiumi Liesbe. Nem vett részt a forradalomban. Azért hagyta el Magyarországot, mert nem akart sorkatona lenni, és nem akart egy elnyomó, kommunista rendszerben élni.Az első emléke Belgiumban, hogy Liége-ben egy üres kaszárnyában helyezték el őket.
©
A Brüsszelben élő Barányi András herendi porcelán huszár griffmadárral szobra, amely számára szülőhazáját, Magyarországot jelképezi. A szobrot édeasnyjától kapta egy belgiumi látogatásakor.
©
Sujánszky Jenő feleségével, a francia Liliannel párizsi otthonukban. A férfi 1956. december 3-án érkezett Franciaországba. 1956 november 20-án körözést adtak ki ellene államellenes tevékenység vádjával, ezért hagyta el Magyarországot. Nem tudatosan választotta Franciaországot. Az első emléke egy kisvárosba érkezve, hogy nagyon kedves volt mindenki, és a helyiek megvendégelték őket.
©
A Párizsban élő Sujánszky Jenő képeslapjai.
©
Liscsey Ferenc londoni otthonában. A férfi 15 évesen, az édesapjával 1958 januárjában érkezet Londonba. Az apjának 1956-ban kellett elhagynia Magyarországot, mert részt vett a forradalmi eseményekben.
©
Liscsey Ferenc az 1956-57-es tanévre szóló bérlete.
©
Orosz Mária 2016. október 13-án londoni otthonában. A nő 1957. január végén érkezett Londonba, férje, Orosz Endre után ment ki, aki részt vett a tüntetéseken. Az asszony első emléke Angliából, hogy éjszaka érkezett meg vonattal Londonba, és narancsszínű ködlámpákkal volt kivilágítva a város, korábban még soha nem látott ilyet.
©
A Londonban élő Orosz Mária a férjétől 1956. november 2-án kapott távirata, valamint egy tatabányai prospektus. Az asszony számára ez a két tárgy szimbolizálja a legjobban szülőföldjét és magyarságát.
©
Tallian Magda és férje, Tallian Flórián göteborgi otthonukban. Flórián 1957. tavaszán érkezett Svédországba. Azért hagyta el Magyarországot, mert a kisöccse elment és édesanyjuk azt kérte, hogy menjen utána és keresse meg. Első emléke, hogy kicsit hidegen fogadták őket. Nem kaptak semmiféle segítséget. Magda 1956. novemberében érkezett Svédországba. Azért hagyta el Magyarországot, mert nem tudott hazamenni a vidéki kollégiumból húsz társával együtt, és egy határ menti parasztházba vitte őket az igazgatónő.A ház előtt mentek el a menekülő emberek akiknek unszolására ők útra keltek. Első emléke, hogy Göteborgban egy család fogadta örökbe, mint kiskorút, akik valódi családjával váltak.
©
A Göteborgban élő Tallian Flórián saját maga készítette fatényérja, és Tallian Magda első svéd-magyar szótára, amely tárgyak a házaspár számára a szülőföldet és a magyarságukat szimbolizálják.
©