A sminkek a filmvilágnak legalább annyira főszereplői, mint maguk a színészek. Nem véletlen, hogy az Oscar díjak átadásakor az Akadémia sokat emlegetett tagjai a filmes maszkmesterekre is gondolnak, sőt sokszor egy film sikere nagyban köszönhető annak is, hogy a maszkmesterek milyen munkát végeztek. Egy látványos smink ugyanúgy megmarad az emberek emlékezetében, mint egy szép helyszín vagy díszlet, még ha nem is olyan direkt módon. Az 1920-as évektől kezdve az éppen aktuális sminktrendeket elsősorban a filmipar és az ismert színésznők határozták meg, és ez a tendencia részben napjainkban is érvényben van.

A mozgófilm elterjedésével az operatőrök mellett a maszkmesterek is egyre keresettebbé váltak, a fekete-fehér és némafilmek korában az arckifejezések a színészi játék központi részévé váltak, ezért a precíz és tökéletesen kivitelezett smink elengedhetetlen volt. A maszkmesteri szakma alapítójaként George Westmore nevét emlegetik, aki 1917-ben a világon elsőként alapított smink- és hajrészleget a Metro Pictures számára, azelőtt ugyanis a színészek saját kozmetikumaikkal festették magukat és a maszkmester szót még hírből sem ismerték.

A nagy hollywoodi sztárok persze idővel már nem elégedtek meg a tökéletes alakítással, a gyönyörű és egyedi smink a személyiségük részévé vált, olyan ismertetőjegy volt, akár egy emlékezetes filmszerep. A korai időszakban Greta Garbo vagy Marlene Dietrich „arcai” voltak a legkedveltebbek és legtöbbet utánzottak, azonban a filmes, tehát profi sminkek akkor váltak igazán közismertté, amikor a híres maszkmester, Max Factor piacra dobta az addig csak filmes sminkesek által használt termékeit. Szempillafestéke és stiftes alapozója a legkeresettebb kozmetikumokká váltak, bár az akkori festék köszönőviszonyban sem volt a mostani spirálos megoldással. A legelső szempilla hangsúlyozót tegy fogkeféhez hasonló eszközzel kellett felvinni, ami ugyan kétségkívül kezdetleges megoldás, de akkoriban sikerült megreformálnia a sminkipart.

A minőségi sminkek tömeges megjelenésével és a különböző divatlapok elterjedésének köszönhetően a nők egyre bátrabban próbálkoztak új technikákkal, amelyeket leginkább a filmekből és a címlapokról tudtak ellesni. Az ötvenes években Marilyn Monroe és az ő híres szépségpöttye számított abszolút favoritnak, az ő nevéhez fűződik az úgynevezett pinup smink elterjedése. A hatvanas évek a szemöldökök évtizede volt, Elizabeth Taylor vagy Audrey Hepburn precízen megformált szemöldöke legalább annyira jelentős remekmű volt, mint Monroe fekete pontja. A színes filmek megjelenésével egy időben a színes szemfestékek is egyre népszerűbbek lettek a filmvásznon, a maszkmesterek egyre többször használtak kék vagy zöld szemhéjpúdereket. A legjobb példa erre a Kabaré című film, amelyben Liza Minellinek nemcsak az alakítása, de az arcfestése, meg persze az öltözéke is legendás.

Az európai színésznők közül Sophia Loren és Bridget Bardot smink stílusa számít igazán híresnek és korszakalkotónak. Loren szemfestése teljes joggal nevezhető sminktörténeti remekműnek, ugyanis ritkán lehet ennyire precízen és aprólékosan kivitelezett munkával találkozni. Az ő esetében azonban ez elkerülhetetlen, ugyanis a szem és az arcformája szinte megköveteli a hangsúlyos festést. Ezzel szemben Bardot-val már egy vadonatúj irányvonal is kezdett egyre közkedveltebbé válni, rakoncátlan loknijaival és természetes megjelenésével az addigi erős sminkek mellett a natúr, szinte alig észrevehető make-upok is egyre népszerűbbé váltak.

A kilencvenes évek változást hoztak a filmiparban, legalábbis ami az uralkodó sminktrendeket illeti. A korábbi harsány elképzelésekkel ellentétben az alig észrevehető make-upok vették át a szerepet, az lett az elvárás, hogy a színészek úgy hozzák a lehető legjobb formájukat, hogy közben a sminkjük szinte láthatatlan legyen. Ez a technika elsőre ugyan könnyűnek tűnik, de aprólékos kidolgozást és tökéletes szaktudást igényel, és a mostani filmek között is gyakran látni silány minőségű munkákat.

A természetes sminkek elterjedésével a maszkmesterek leginkább a különböző videóklipekben tudják kiélni magukat, ugyanis ebben a műfajban még mindig az egyediségé, valamint a látványos és sok esetben meghökkentő sminkeké a főszerep. Szakmai szempontból a zenei klipek jóval a mozifilmek előtt járnak, az sem véletlen, hogy az igazi sminkikonok manapság leggyakrabban az énekesnők köréből kerülnek ki. Híresen sokat utánzott Gwen Stefani vörös rúzsos stílusa, amelyet a pinup smink ihletett, vagy Ditta Von Teese porcelán fehér bőre, amely a 20-30-as években számított igazi favoritnak. A legfőbb különbség csupán annyi, hogy amíg a korai időszakban a megfelelő fedés érdekében nehéz, pórusokat eltömítő alapozókat használtak, amelyek inkább ártottak a bőrnek, mint használtak, addig napjainkban a sminktermékek egy része kimondottan bőrápoló hatású.