A meningitisz az agyburkok, azaz az agyat és a gerincvelőt körülvevő hártyák gyulladásos megbetegedése. A fertőzést vírusok és baktériumok okozzák, ám míg az előbbiek általában ártalmatlan, rövid lefolyású betegséget idéznek elő, utóbbiak sokkal súlyosabb lefolyású, az esetek 14 százalékában halállal végződő folyamat okozói.
A tudósok már korábban is feltételezték, hogy egyes emberek génmintázatuk okán könnyebben betegednek meg, mint mások, ám mivel a kutatást kisszámú betegcsoport bevonásával végezték, nem sikerült egyértelműen bizonyítani az összefüggéseket. A nemzetközi kutatócsoport az egyik legveszélyesebb kórokozóval, a Neisseria meningitidis nevű baktérium által kiváltott agyhártyagyulladással foglalkozott. A vizsgálat során 1400 bakteriális meningitiszen átesett beteg DNS-ét hasonlították össze 6000 egészséges egyén génmintázatával.
Első lépésként a kutatók 475 agyhártyagyulladásos brit beteg teljes genetikai kódját térképezték fel, valamint 4700 egészséges személyét. Vizsgálataik során sikerült egyértelmű eltérést kimutatniuk az immunválaszért felelős gének kis csoportja között. A tanulmány következő fázisában két másik európai populáció képviselőit is bevonták a vizsgálatba, ugyanilyen eredménnyel.
Az adott gének a H-faktornak nevezett fehérje, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb proteinek kódolásáért felelősek. Amennyiben e gének sérülnek, a meningitiszt kiváltó kórokozó rákapcsolódik a proteinekre, s ezáltal meggátolja, hogy az immunrendszer felismerje a baktériumot, s harcba szálljon vele.
Mint Michael Levin, az Imperial College London professzora, a tanulmány szerzője rámutat, a felfedezés révén a meningitisz B ellen fejleszthető ki oltóanyag, amely az agyhártyagyulladásos esetek többségét okozza Nagy-Britanniában. (Jelenleg már létezik hatékony oltóanyag a meningitisz C kórokozója ellen.) "Úgy tűnik, hogy a H-faktorban megmutatkozó genetikai különbségek felelősek azért, hogy valakinek a szervezete fogékony-e a meningitiszre, vagy ellenálló a betegséggel szemben" - magyarázta Michael Levin, hozzátéve, hogy a kutatócsoport eredményei egyrészt az egész népesség számára hatékony oltóanyag előállítását teszik lehetővé, másrészt az agyhártyagyulladásban szenvedő betegek hatékonyabb kezelése várható tőle.
