Az aszpirint alacsony dózisban már régóta ajánlják azok számára, akik a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A nagyobb dózisokról bebizonyosodott, hogy hozzájárulnak a vastag- és végbélrák megelőzéséhez. Sajnálatos módon azonban a nagyobb dózis rendszeres szedése növeli a nem kívánt következményeket, például a vérzések kialakulását.

Peter Rothwell és az Oxford Egyetem munkatársai ahhoz, hogy vizsgálják a kis dózisú aszpirin hosszútávú hatásait, négy, a 80-as, 90-es években zajló brit, illetve svéd vizsgálatban szereplő beteg sorsát követték. Figyelték, hogy a résztvevők a vizsgálat lezárása óta milyen arányban betegedtek, illetve haltak meg vastagbélrákban.

A betegek fele kis dózisú (maximum 1200 mg/nap) aszpirint, másik fele placebót szedett. A több, mint 14 ezer betegből 18 év elteltével 391-nél jelentkezett vastagbélrák. Az aszpirin mintegy 24 százalékkal mérsékelte a betegség kialakulásának esélyét, valamint 35 százalékkal a halálozást. Azonban ez a kedvező hatás napi 75 mg-os dózis alatt nem jelentkezett.

A tapasztalt védőhatás tettenérhetőbb volt a vastagbél felső részét érintő daganatok esetén, amely azért is fontos, mert az orvosi vizsgálatok során ez a régió könnyen rejtve marad. A kutatást korlátozta, hogy az eredeti vizsgálat tervezése során nem vettek figyelembe vastagbélrákos szempontokat. Ráadásul abban az időben a vastagbélrák-szűrések nem számítottak a rutinszerű vizsgálatnak.

Az aszpirin, amely egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő, gátolja a ciklooxigenáz-2-nek (COX-2) nevezett enzimet. A kutatók szerint a COX-2 szerepet játszik a vastagbéldaganat sejtjeinek a szaporodásában.