Az információhiányra lehet tipikus történet, ami nemrégiben esett meg velünk. Jelzem, egészségügyi újságíróként sok dologgal tisztában vagyok, így azzal is, mihez lehet jogom egy gyógyításra szakosodott intézményben. Nos, a lányom erős rosszulléttel kórházba került – előtte látta háziorvos, s valamilyen agresszív vírusfertőzésre gyanakodva utalta be –, ahol, mivel késő este volt már, mire bekeveredtünk a kórterembe, nem igazán lettünk okosabbak a baj okát illetően.

Túry Gergely

Másnap elkezdődtek a vizsgálatok, én próbáltam beszélni a kezelőorvossal, mondaná el, mire gyanakszik, de a kórteremben fekvő két idősebb hölgy óva intett: a doktor úr nem szereti, ha kérdeznek tőle. A beszélgetést azonban nem ez, hanem az akadályozta, hogy az orvos a vizit után fellelhetetlen volt. A következő napon – még mindig szinte teljes tudatlanságban – ismét próbálkoztam. Végre feltűnt a doktor úr, népes kísérettel, akikről kiderült, külföldi medikusok. A lányom szobájában – mint később elmondták, itt feküdtek az érdekes esetek – gyűltek össze, majd elkezdődött az angol nyelvű kórismertetés. Az idős nénik, mivel egy szót sem értettek az egészből, halálra váltan faggatták angolul jól beszélő csemetémet, fordítaná le, miről is beszélt az ágyuk mellett az orvos.

Olvassa el a teljes cikket a life-style.hu oldalon, kattintson!