A London Egyetem kutatói azt találták, hogy az általuk vizsgáltak 80 százaléka még akkor is optimista volt, amikor magáról nem úgy vélekedett, hogy pozitív beállítottságú volna. A kutatók szerint ez a tulajdonság hasznos és fontos egészségügyi jelentőséggel bírhat. A kutatásba 14 embert vontak be és 80 különböző eseményről kérdezték őket, miszerint mit gondolnak, mennyi az esélye annak, hogy az velük is megtörténhetne. Az események között olyan gyakori dolgok szerepeltek, mint például a válás vagy a rákos megbetegedések. Az egyéni válaszok után a kutatók elárulták, hogy ténylegesen menyi esélyük van egy ilyen esemény átélésére. 

sxc.hu

Ezután MRI-vel mérték a reakciójukat, ami attól függően változott,  jó vagy rossz hírt kaptak. Amikor a becslés – amit a kutatók az önkéntesek elé tártak – számukra kedvező volt, az agyuk hibafeldolgozásban közreműködő részének, a frontális lebenynek aktivitása jóval magasabb volt. Érdekes módon az optimista embereknél, amikor negatív hírt kaptak, ugyanez az aktivitás sokkal kisebb volt, a legpesszimistábbaké viszont a legnagyobb aktivitást mutatta. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az agy kiválasztja, mire is figyel oda leginkább.

A rák kialakulásának kockázata – tegyük fel –, valakinél 30 százalék. Ha eredetileg ezt az arányt ő 40 százalékra becsülte, és miután megtudta a valós értéket, jelentősen módosította a saját becsült értékét 30 százalékra. Ha azonban valaki eredetileg nagyon alacsonyra például 10 százalékra becsülte a saját kockázatát, akkor a valós százalék ismerete után sem módosította sokkal a saját vélt kockázatát.

"Azoknál az embereknél, akik alacsonyra becsülik a rák kockázatát, 'A dohányzás öl' üzenete sem fog működni. Így van ez a válásokkal is. Miközben a házasságok fele bomlik fel, az emberek nem hiszik el, hogy ez velük is megtörténhet. Nem szerencsés, hogy az emberek alábecsülik a kockázatokat" – tette hozzá Tali Sharot. Más betegségek esetében, ez azonban hasznos is lehet, csökkenti ugyanis a szívbetegségek kialakulásának a kockázatát.

A tanulmány a Nature Neuroscience folyóiratában jelent meg.