Hosszas kutatások után – melynek eredményeiről az Amerikai Anatómusok Szövetségének Éves Találkozóján számolt be – Fernando Antelo arra a következtetésre jutott, hogy Kahlo meddőségének hátterében egy ritka betegség, az úgynevezett Asherman-szindróma állhatott. Kahlo tizenévesen elszenvedett egy balesetet, melynek következtében megsérült a hasa, és károsodtak a belső szervei is. Az Asherman-szindróma – melyet először 1894-ben írtak le – éppen az ilyen károsodások következtében szokott kialakulni, bár manapság gyakran jelentkezik szülést, vetélést vagy abortuszt követő méhkaparás következtében is, sőt nagyon ritka esetben olyanoknál is előfordul, akik még sosem voltak terhesek. A szindróma lényege, hogy a sérülés következtében a méh üregében összetapadások jöhetnek létre, amik gátolják a teherbe esést.

Mivel az Asherman-szindrómát nem mindig lehet egyértelműen diagnosztizálni, a felderítés legjobb módja a méhtükrözés és a petevezeték átjárhatóságának vizsgálata. A kezelés során az orvosok megpróbálják megszüntetni az összetapadásokat, és hormonkezeléssel segíteni a szövetfejlődést. Ha elég korán diagnosztizálják a problémát, akár még a termékenység is helyreállítható.

Antelo arról is beszámolt, hogy Kahlo festményei sokat elárulnak a festőnő egészségügyi gondjairól, ami arra utal, hogy ő maga terápiás célra is felhasználta művészetét. A szakember abban bízik, hogy kutatásai révén a nők egyre több ismeretet szereznek egyes orvosi beavatkozások – például az abortusz – káros következményeiről, és tüneteiket könnyebben meg fogják tudni beszélni kezelőorvosukkal.