Ha valakinek más testéből származó szívet ültetnek be a mellkasába, az szó szerint életmentő beavatkozás, de ugyanilyen létfontosságú az is, hogy az idegen szerv esetleges kilökődését korán fölismerjék és megfelelő gyógyszereléssel megakadályozzák - hívták fel a figyelmet tudósok. Ezt eddig a beültetett szívből kivett szövetminta vizsgálatával végezték, de az új módszer lehetővé teszi, hogy a kilökődés veszélye vérmintából is megállapítható legyen - hangzott el a  Szív- és a Tüdőátültetés Nemzetközi Társasága idei tudományos kongresszusán Prágában. 

Már évek óta szerteágazó kutatások témája, hogy a beültetett szervek kilökődését hogyan lehet megjósolni, felismerni, mert ezt csak bonyolult gyógyszeres kezeléssel lehet megakadályozni. Az AlloMap nevű vérmintát az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA már 2008-ban forgalomba engedte, és alkalmazását 2011-ben az Európai Unió illetékes hivatala is jóváhagyta.

Ez a vérvizsgálat annak a 20 génnek az aktivitását méri, amelyek a beültetett, idegen szív kilökődésében alapvető szerepet játszanak. A kilökődés kockázatának mértékét a vizsgálat eredménye szerint pontozzák. Ennek az eredmények az adatai alapján a szívátültetésben dolgozó szakorvosok megítélhetik, hogy szükség van-e szövetmintát venni a beültetett szívből.

A kilökődés veszélyétől függően a műtétet követő első évben amerikai tudósok szerint átlagosan 12-19 szövetmintát kell kivenni a beültetett szívből, ez azonban nem "vértelen" vizsgálat és nem is kockázatmentes. A vérvétel viszont egyszerű és veszélytelen, ezért nagy jelentősége van már annak is, ha a szívből ritkábban kell kicsípni szövetmintát.

Szakemberek 13 európai, valamint négy észak-amerikai intézet részvételével és beültetett szívvel élő 741 beteget tanulmányoztak az úgynevezett CARGO 2 vizsgálatban. A módszer pontossága alig volt 100 százalék alatt. A teszt segíti az ilyen betegeknél az immunrendszert elnyomó gyógyszerek megfelelő adagolását a kilökődés megakadályozásában.